Nyílik az ajtó, belép a ház asszonya, a kocsikulcsot a sublótra dobja, rápaskol a köszöntésére elősiető férje fenekére.

– Mi a vacsora? – kérdezi, s míg az ura (ez csak szóhasználat, tartalmilag értelmezhetetlen) megmelegíti a pacalpörköltet, addig ő a hűtőből kiveszi a dobozos sört, s egy szuszra felhajtja. A gyerek felkéredzkedik az ölébe, de fáradtan elhárítja. – A mama rengeteget dolgozott, kicsim, inkább hozd ki a tévéújságot, megnézem, adnak-e valami jó kis pornófilmet.

– Én már bekarikáztam neked, kedvesem – udvarol a férfi. – Miután kivasaltam a blúzaidat és felmostam a konyhát, végigböngésztem a műsort. Lesz a bolíviai sorozat, tudod, amiben az keménytökű macsó játszik, akiért úgy bolondulsz; utána Forma I-es összefoglaló azzal a bátor Schumacherrel, és éjféltől az Egy kardhoz öt hüvely című…

– Ez neked fel van mosva? – kérdi szemrehányóan az asszony, és ujjait végighúzza a linóleumon.

– Úgy igyekeztem… – pironkodik a férj, de addigra már a fejéhez vágták a pacalt, mert túl zsíros lett.

– Ombudsmanhoz megyek – sikít a nő. – Esélyegyenlőségi minisztériumba! – A férfi próbálja szíve hölgyét vigasztalni, megsimogatja a fejét, és becéző szavakat suttog a fülébe, mire a feleség dühödten eltaszítja: – Mi ez a hagyományos hím-közeledés, ez a férfisoviniszta ajnározás? Elmondom Göncz Kingának, hogy visszatérést kíséreltél meg az ókonzervatív együttélési formákhoz.

– Jaj, csak neki el ne mondd! Inkább szülök neked még egy gyereket.