Már csecsemőkoromban rajongtam a fociért, amit legjobban talán az bizonyít, hogy első szavam nem a kommersz „papa”, „mama” – modernebb gyermekeknél „megszorítás”, „Fletó” – vagy hasonlók voltak, hanem az: gól. (A labdát hívtam gólnak az egyszerűség kedvéért.) Bár elképzelhető, hogy szüleim erre másképp emlékeznek, én mégis úgy vélem, rendes kölök voltam, mivel egyetlen labdával elfoglaltam magamat és napsütésben, esőben egyaránt a kertben – vagy a lakásban… – fociztam. Akkoriban még a játék nézése is örömöt okozott, viszont szántódi nyaralónkban nem lévén tévé, a bajnoki közvetítésre át kellett kéredzkednem a szomszédba. Kubicza bácsi közölte, kizárólag akkor enged be, ha Vasas-drukker vagyok. Erre – nem lévén még elkötelezett senki irányába – nyugodtan füllenthettem: az vagyok. S mint sokan mások, kik elhiszik hirtelen kimondott hazugságukat, én is meggyőződéses Vasas szurkolóvá váltam, sőt később néhány évig szerepeltem is piros-kékben az angyalföldiek serdülőcsapatában. Kilencévesen megadatott a boldogság, hogy kedvenceim bajnokságot nyertek, s ennek értékéből csak keveset von le, hogy történetesen az 1977-es esztendő a Vasas-szakszervezet alapításának századik évfordulójára esett, de akkoriban még nem érdekelt a politika. Ugyan az idők folyamán eltompult az öregecskedő Vasas iránti szerelmem, sosem jutott volna eszembe lecserélni. Amit azonban az edzőnek sikertelen és tehetségtelen, de pucscsistának (ez ma jelentős szakma) kiváló új MLSZ-elnök keresztülvitt – a Ferencváros kizárása az első osztályból -, módosított a véleményemen. Már csak azért is, mert az ember szimpátiája azoké, akiket igaztalanul bántanak. A Fradinak lakolnia kellett azért a kiállásért, amit a kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején tanúsított; azért, mert a választásokkor egyértelművé tette, hová húz játékosai és szurkolói szíve, de leginkább azért a transzparensért, amelyet a drukkerek kifeszítettek a Vasas-elleni meccsen a Széchenyi-idézettel, ami hitvány népek hitvány kormányairól szólt. Úgyhogy harmincnyolc év után azt mondom: Hajrá, magyarok! Hajrá, Fradi! (Ja, és hajrá, Hezbollah!)