Eközben a betörő nyomában még hárman pottyantak be a körtefáról a hálószobába: egy jogvédő, egy liberális újságíró fényképezőgéppel és kamerával, továbbá az EP-képviselő, aki szerencsére tudott időt szakítani a fontos eseményre, ahol várhatóan súlyos diszkriminációra lehet majd számítani.

– Ne kiabáljon vele! – védte meg rögtön a jogvédő a szegény betörőt, és sorolni kezdte azokat a törvényeket, amelyek tiltják az emberi méltóság ilyetén megtámadását.

– És megfélemlít a ruházatával! – nyöszörögte a behatoló, rámutatva a házigazda csíkos pizsamájára, ami fenyegető emlékeket hívott elő belőle.

– Igaza van – bólogatott az EP-képviselő. – Az európai normák nem tűrik az ilyen kirekesztő, provokatív ruházatot.

A zajra eközben berontott a házigazda felesége egy sodrófával és a fia a csúzlijával.

– Ezt filmezd! – hörögte a jogvédő, és az újságíró bekapcsolta a kamerát. – Csoportosan elkövetett garázdaság! Összeesküvés.

– Hívom a rendőröket – mondta feldúltan az EP-képviselő, s előkapta mobilját. – Rasszista motivációjú, polgárháborús jelenetek – lihegte izgatottan a telefonba. – Nagy létszámmal vonuljanak fel!

Pár perc múlva vijjogó szirénával kommandós egységek érkeztek, és pillanatok alatt ártalmatlanná tették a házigazdát a pizsamájában, az asszonyt a sodrófával és a gyereket a csúzlival. Míg bilincsbe verve elvezették őket, a háttérben az EP-képviselő és a jogvédő már nyilatkozott az újságírónak. Utána készült még néhány jól sikerült fotó a fasiszta támadás áldozatául esett, szánalomra méltó betörőről is, aki később emberi méltóságában megsértve – kicsit szepegve és szomorúan, hogy ilyen kirekesztő országban kell élnie – kezdte összeszedegetni a készpénzt és az értékesebbnek látszó tárgyakat.