Szulejmán szultán agg kora ellenére még egyszer végigjárta a várat ostromló csapatait, ellenőrizte a tüzérséget és a gyalogságot. Ott, ahol a legpusztítóbb ágyúkat helyezték hadrendbe, a török császár leszúrt a földbe egy karót. „E ponton fognak nekem majdan szobrot állítani a magyarok!” Utána visszatért kedvenc karszékébe, ahonnan a csatát figyelte. Váratlanul idősödő hölgy lépett hozzá, s a fülébe sipákolta:

– Nem kell félni a várbéliektől, azokat csak az Orbán hecceli, maguktól eszükbe sem jutna védekezni!

– Gondolod? – csodálkozott Szulejmán.

– Biztos. A magyarok alkalmatlanok az önálló politikai döntésekre, minden lépésük mögött Orbán Viktor személyes hatalmi arroganciáját kell keresni. Emlékezzen felséged az egri polgári körös asszonyokra, akiket a Fidesz manipulált.

– Kezdek már kissé megőrülni az itteni belpolitikától. Néha azt se tudom, én vagyok-e Szulejmán.

– Szulejmán én vagyok! – jelentette be általános megrökönyödést okozva egy magas, szemüveges fickó.

– Egyik Szulejmán sem az igazi! – szólt egy újabb amazon, s megigazította normális kalapját. – Majd én elfoglalom Szigetvárt. Legyőzöm Zrínyit és a törököket, megkoronáztatom magam magyar királlyá és török szultánná, saját háremem lesz, amire Herényi fog vigyázni.

Az idős császárnak ez már sok volt, és jobb létre szenderült. Mielőtt az összesereglett politikusok hajba kaphattak volna a trónért, Zrínyi kitört a várból. Abban valamennyien egyetértettek, hogy Zrínyit le kell verni, ráérnek utána megosztozni az idegen nagyhatalomtól remélt koronán. A várvédők lemészárlásába besegített a bajszos Nyíregyházi József vitéz is.

– Te régen végvári katona voltál, effendi! – mondták neki.

Nyíregyházi odahajolt a halott Szulejmán füléhez:

– Én mindig is janicsár voltam… – súgta.

Ezalatt Zrínyi és a védők mind elestek, a vár leégett, a koronát pedig ügyesen zsebre vágta a magas szemüveges, aki így szólt a szerteszét heverő halottakhoz:

– Még sosem éltetek ilyen jól, mint most!