Egy közgazdasági elemző szerint 2008-ra elérjük az 1978-as magyar életszínvonalat. Bizonyára vannak, akiket ez örömmel tölt el, olyan, mintha visszafiatalodnánk. Ha sikerülnek a „reformok”, lesz itt még Trabant kiutalásra, hétvégi telek és munkásőrség is.

Egyébként 1978 januárjában érkezett Budapestre a Szent Koronát szállító különrepülőgép, Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a Szent Koronát és a koronázási ékszereket az Országház kupolacsarnokában adta át Apró Antalnak, az Országgyűlés elnökének. Mondhatni, a legjobb kezekbe. Aztán Puja Frigyes külügyminiszter afrikai körútra utazott, meghalt Nagy László költő, bányaszerencsétlenség volt Tatabányán huszonhat halottal, a kiválasztott magyar űrhajósjelöltek a Szovjetunióba utaztak a felkészülésre, Magyarországra érkezett Reza Pahlavi iráni sah, és az ELTE díszdoktorává avatták, a havannai VIT-en 450 fős delegáció képviselte hazánkat, II. János Pál lett az új pápa, országos tanácskozást rendeztek a szocialista hazafiságról, rendelet jelent meg a személyi szám kiadásáról, az év folyamán 126 907 bűncselekmény vált ismertté, az előző évhez képest 2,7 százalékos a növekedés. Közlekedési balesetben 1875 ember halt meg. Felebarátaim, ha a Baxter-kormány ügyesen halad a reformok útján, ezt érhetjük el 2008-ban, persze visszavihetik Amerikába a koronát és az iráni elnököt aligha avatják díszdoktorrá. Addig azonban a magyar belpolitikát olyan sarkalatos kérdések uralják, megállíthatja-e a köztársaság eszméje a „keresztény-nemzeti dzsihád” (Orbán Viktor és Balog Zoltán vezetése alatti) vallási-politikai fanatikusait (Buda Péter kérdése az Élet és Irodalomban), „Elmenekülnek-e a panelprolik a lakótelepekről?” (a Hírszerző szociálisan érzékeny kérdésfelvetése), illetve maradhat-e Morvai Krisztina az ELTE docense, hiszen „bízunk benne, hogy szavainak felelős átgondolása után maga Morvai Krisztina is kárnak és szemétnek fogja ítélni kijelentéseit” – amint a Wesley János Lelkészképző Főiskola Teológus és Lelkész szak oktatóinak nyilatkozata reméli. Az MTI-ben megjelent hitgyülis közlemény aláíróinak névsora igen meggyőző, van ott geopolitológus, hymnológus, hospice- és gyásztanácsadó, valláspolitológus (ez a fentiekben idézett Buda Péter), de van ám mentálpedagógus, sőt egy hermeneuta is. Jómagam már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy új névjegyet készíttetek, amely mindezen foglalkozások mellé még a „moleológus” szakmát is odabiggyeszteném, ez annyit tesz, mint anyajegyekből jósolni a jövőt. Mint nemzeti-keresztény fundamentalista persze ezt is a névjegyemre írhatnám, igaz, ebben az esetben visszaigazolnám száműzetésemet mindazon médiumokból, melyek még hisznek a nemzeti szabadelvűség fantazmagóriájában, persze nem ingyen és nem minden balliberális támogatás nélkül. Érdeklődve és riadtan észlelem önmagamon is a politikai undor jeleit, utoljára így 1989 táján éreztem magam, amikor érezni lehetett, hogy valaminek részlegesen vége lesz, de ami utána jön, az sem lesz sokkal szívderítőbb. Most, a Rákosi (bocsánat, Baxter)-kormány ámokfutása idején mindenki sejti, ez így nem mehet tovább, de el vagyunk foglalva azzal, ki írta Schmidt Máriáról a cikket a Magyar Nemzetben, lesz-e palotaforradalom a Fideszben és pártelnök lesz-e Baxter. Mindez a magyar jövőt nagyjából annyira befolyásolja, mint az az alapkérdés, Balóné Morvai Krisztina zsidózott-e vagy sem. A lényeg az, hogy 1978 felé igyekszünk, és csekély vigasz, hogy egész Európa és az egész világ nagyjából ezt teszi. A londoni The Times egyik cikkében olvasom, hogy romokban hever az angol egészségügy: ott már Blair országlása alatt végbement mindaz, amivel a mi Molnár Lajosunk csak most próbálkozik. A hülyeség importja folyamatos: a szovjet modell után az angolszász modellt követjük minden stratégiai ágazatban, néhány brosúrával és évtizeddel lemaradva. Egyik barátom meséli, hogy megkeresték valami „páncélosok”. A derék hagyományőrző vitézek vagy húszan középkori páncélöltözetet csináltattak, hogy így tartsák fel a bolsevik rendőrök rohamát az elkövetkező tüntetéseken. Csak annyit válaszoltam, talán egy íjász-hadosztályt is fel kellene szerelni, különben nem lesz, aki megvédje a forradalmi bizottmányokat. A Nap-keltéből (melyet hála Istennek Nap-nyugtaként már nem ismétel a nyalonc köztévé, feltehetően az érdeklődés hiánya miatt), szóval a Nap-keltéből tudom, hogy Pozsgay Imre dokumentumfilmet készít a „rendszerváltozásról”. Jó lenne pontosan dokumentálni a most érlelődő újabb rendszerváltozást is, különben harminc év múlva is annak fogunk örülni, hogy hamarosan elérjük 1978 életszínvonalát.