Mivel Baxter (Görcsöny) Ferenc nem éppen műveltségéről híres, felteszem, Rotterdami Erasmus könyvét sem olvasta (A Balgaság Dicsérete, 1509). Pedig kifejezetten rá illő idézetek sorát találná benne, például azt, hogy „undorítóbb hazugsággal vagyont szerezni, mint a latrina szennyéből”. De van más is: „Hát nem látjátok, hogy azok a zord alakok, akik filozófiai tanulmányokkal foglalkoznak vagy komoly, nehéz ügyeknek szentelik magukat, előbb megöregszenek jóformán, mintsem fiatalok lettek volna? Természetesen azért, mert a gondok s az állandó heves töprenkedéssel járó nyugtalankodás kimeríti az éltető szellemet és életnedveket. Ezzel szemben az én balgáim kövérkések, ragyognak, pompás bőrben vannak, akárcsak a disznók Akarnaniában.” Mindez arról jutott eszembe, hogy a balliberális Mozgó Világ szinte egész januári számát „a butaság mint korszellem” elemzésének szánta, olyan kiválóságok tollából, mint Csepeli György, Dalos György, Gábor György, Kéri László, Ludassy Mária, Popper Péter vagy a vidám nevű Parászka Boróka. Bőven volna mit szemezgetni együtt és külön-külön ezekből az írásokból, Popper cikkének már a címe is revelatív erejű: A butaság mint politikai erő. Mivel jelenleg a magyar nép egyre növekvő többsége azon a véleményen van, hogy az ostobaság politikai ereje elfoglalta az államot és összes intézményét, sajátos fénytörést kap a balliberális kliensek eszmefuttatása, hiszen tudomást sem óhajtanak venni a kínos tényről, hogy a népbutítók szolgálatában osztják az észt. „Megállíthatatlanul terjed és tüntet a butaság”, panaszkodik a politológus, aki egyébként gátlás nélkül beült a Heti Hetesbe jópofizni egyet, de hát hagyjuk ezt, legközelebb Győzike fog panaszkodni a bulvármédiára. A bunkóság létszámbeli növekedése világjelenség, a hülyeség – hála a tömegkommunikációnak – ragályosabb az influenzánál, elég belenézni a különböző internetes vitafórumokba vagy a tévéműsorok ürügyén beküldött SMS-ekbe. Nem nagyon bízom az IQ-mérések hitelességében, de az valószínű, hogy az intelligencia romlása egyetemleges, az erkölcsi hanyatlás pedig eleve mérhetetlen. A mi balgáink azonban kövérkések, ragyognak, pompás bőrben vannak, mint Erasmus idejében. És igen magabiztosak is, mint általában a kiválasztottak: még le is nézik a pórnépet, akik finnyásak a latrinában turkálni.

A kormányzati hülyeség példái oly számosak, hogy már felsorolni is reménytelen őket, az Új Magyarország című, hárommillió példányban 125 millióért kiadott brosúra terjesztője, egy Ht Express nevű kft. ugyanis szabályszerűen eltűnt, így a balgaság dokumentuma nem juthatott el a balgákhoz. De említhetnénk az SZDSZ népszavazás-ellenes kampányát is (50-100 millió), melynek jelszava a „mondjunk nemet a szocializmusra”, egy vörös(es) csillaggal ékesített plakáton. Épeszű ember ilyesmire két fillért sem áldozna, de Kókáéknak minden pénzt megér, hogy (az MDF-fel együtt) a Fideszt és Orbánt kádárizmussal vádolja, ami új évszázadunk legostobább vicce, tekintve, hogy az SZDSZ már háromszor összefeküdt a létező szocializmus utódpártjával, a liberális eszmék nagyobb dicsőségére. Vagyis hát kollaboránsok voltak, és azok ma is, ezt a bélyeget soha nem mossák le magukról, ha ugyan néha mosakszanak.

Hogy a balgaság miként terjed futótűzként, arra elég egy utolsó, szerény példa. A rendőrség meghirdette a „zéró toleranciát” (szép, amerikai műszó) az ittas vezetőkkel szemben, úgyhogy egy katolikus pap misézés után akár el is búcsúzhat a jogosítványától, a két szín alatt áldozó protestáns hívekre is ez a sors vár, ha kocsival mennek istentiszteletre. Erre az egyik internetes fórumon azonnal megjelent a „jóindulatú” tanács, a papok fogyasszanak alkoholmentes bort, vagy igyanak igazi Krisztus-vért (tuti alkoholmentes), illetve ne üljenek volán mögé mise után. Feudális előjogokról értekeznek a hülyék és gazemberek, akik úgy érzik, a demokrácia és a köztársaság és az emberi jogok védelmezői a „klerikális reakcióval” szemben. Ezek hívják Orbánt fundamentalistának, ezek rettegnek 1990 óta a szélsőjobb előretörésétől, ezek tiltanák be a biztonság kedvéért még az amerikai zászlón is a piros-fehér csíkokat, persze a csillagok maradhatnának. Jut eszembe, Nádas Péter egyik könyve megjelent egy nagy amerikai kiadónál. A Magyar Könyv Alapítványnak ez 2,5 millió forintjába került. És nekünk, balga bennszülötteknek?