Vasárnap nem jutottunk el a szentmisére, mert – ki tudja, hányadszor – lezárták a budapesti fôútvonalakat a 21 kilométeres „félmaraton” miatt. Lehetett volna idônk megszokni, hogy valakik valamiért mindig futnak, leginkább aszfalton szeretnek futni, a miattuk állandósult dugók kipufogógázainak mámorító felhôjében. Baxter is futott, akár a nyúl, két óra húsz perces eredménnyel. A magyar abszurd drámában ez csak egyetlen, említésre alig méltó mozzanat, olyan önjáró hülyeség, mint a Combino villamos vagy a tehénparádé.

Az önkormányzati választás elôtt mégis van jelentôsége, hiszen Demszky és Tarlós párviadalában most majd tényleg eldôl, a fôváros népe belefekszik-e valamelyik kátyúba, elégedetten röfögve, vagy megpróbál kimászni belôle. Az egyik internetes publicista szerint Demszky „egy lassan folydogáló nyálú, magatehetetlen, beltenyésztett hercegre emlékeztet. Vigyorogni tud, meg nem lenni felelôsnek semmiért”. Tarlós viszont „kétségtelenül egy két lábon járó gumicsizma. De meggyôzhetô vagyok, hogy Budapesthez gumicsizma kell.” A józan ész szerint Tarlósnak hatalmas fölénnyel nyernie kell, de a józan ész szerint idén áprilisban Orbánnak is nyernie kellett volna, ráadásul Tarlós Istvánnak esetleg megint az a néhány százalék fog hiányozni a gyôzelemhez, amit a dacos törpepártok jelöltjei egyáltalán begyûjtenek. Az önkormányzati választás várható eredményét persze lehet valamiféle népszavazásként is felfogni, akárcsak az Európai Parlament képviselôinek választását, de ennek – láthattuk – különösebb konzekvenciája nincsen. Ha az ellenzék nagy gyôzelmet arat is az önkormányzati választáson, az legfeljebb arra ösztönzi a balliberális kormányt, hogy teljesen elzárja a költségvetési támogatásokat a rebellis önkormányzatoktól. Itt igazából Budapest az igazi tét, mely állam az államban, egy korrupt, pénzfaló, bûzös szörnyeteg. A fentebb idézett publicista szerint „szükségképpen liberális (és buzi) metropolisz”. Tényleg eldôl most négy évre, szükségképpen-e. Baxter fôminiszter számtalan aranyköpése közül volt egy, amelyet a szerény ellenzéki sajtó figyelmen kívül hagyott. A „ha Szent István aláírásokat gyûjtött volna” kezdetû agyrohamra még reagált az ellenzék, de a folytatásra már nem. „Károly Róbert vagy Mátyás király sem aláírásokat gyûjtött, hanem letörve az ellenkezôket, átalakította az országot, száz-száz évre biztosítva a nemzet megerôsödését.” Letörve az ellenkezôket, és száz évre. Az, hogy Baxter nagy és igazságos királynak képzeli magát, nem újdonság a kórismében, de azért ilyen nyíltan még sosem fogalmazott. Letörni az ellenkezôket (értsd: ellenzéket), és száz évre berendezkedni. Végül is nem lehetetlen, Demszky például a száz évbôl tizenhatot teljesített. A programból egyedül a nemzet megerôsödése tetszik kissé elhamarkodott ígéretnek, bár az is elképzelhetô, nem a magyar nemzetrôl van szó. A Hetek címû lap nagyinterjút készített „Fekete János állami díjas közgazdásszal”, méghozzá Optimista vagyok címmel. Hátborzongató, ha Fekete bankár, „a vállaltan baloldali szakember” optimista. Elismeri ugyan, hogy „a baloldal túlköltekezett”, de hozzáteszi, nálunk „a tôke nagyon jól érzi magát, és jön, idén is 3-4 milliárd euró körül. Egy fôre számítva a térségben a legjobban állunk.” A riporter kérdésére, hogy „ismerve a hazai politikai és gazdasági elitet, nem kell-e attól tartanunk, hogy az EU-tól érkezô vissza nem térítendô milliárdok is feneketlen zsákban tûnnek majd el?” a Kádár-kori adósságspirált beindító kiváló szakember azt felelte: „Ez tôlünk függ.” A riporter bátran (az utolsó szó jogán) feltette a kérdést: „Ki az a tôlünk?” Fekete tömör válasza: „A kormány”. Aki ezt olvasta, most már tényleg megnyugodhat. A Horn-Medgyessy-Gyurcsány-trió már eddig is bizonyított. Fekete János kormányon van, Sólyom László még megbánja egyszer, hogy nem fogott vele kezet. Cifra világ ez, cifra dolgok várhatók. Ez nemcsak Budapest félmaraton, ez magyar maraton. Csak egyetlen dolog vigasztal: Baxter, a nagy király fél. Azt nyilatkozta egy francia hírügynökségnek: a drasztikus megszorítások miatt erôsödhetnek a szélsôséges erôk Magyarországon. Egy liberális napilap szerkesztôségi cikke szerint ez finom feljelentésnek és egyben segélykérésnek látszik. Kérdés, kinek áll majd érdekében, hogy felvegye, ha túl gyorsan kell majd futnia.