Már hosszú ideje nézem Horváth Ágnes egészségügyi szakállamtitkárt, aki csaknem olyan népszerű már, mint főnöke, Molnár Lajos. Külsőre nem ellenszenves fiatal hölgy, fogalmam sincs, eddig mit csinált, bizonyára ez a pálya csúcsa, amit elérhetett, pedig lehetett volna BKV-ellenőr, rendőrnő, esetleg közterület-felügyelő is, hogy csak a népszerűbb szakmákat említsem. Horváth Ágnes (ha éppen hajlandó nyilatkozni), kioktat engem, hogy az egészségügyi reform nemcsak szükséges, de jó is. Dögöljek meg, ha értem az érvelést, legfeljebb azt a részét, hogy dögöljek meg.

De ugyanez a tónus minden vonalon: ők tudják, sőt jobban tudják, mi lesz jó nekünk. A balliberális média pedig fölényesen és szemérmetlenül visszhangozza a kormányzati hadovát, ahogyan ezt már megszoktuk a pártállami korban. Mivel életem javát a balliberális diktatúrában éltem le, akár még ezt is lenyelném, hiszen pénzért írnak és beszélnek, méghozzá nagyon jó pénzért. Csak az bosszant, hogy folyamatosan oktatnak, nevelnek, vádolnak, áthárítanak, gyanúsítanak. A minden balliberális lapot telenyilatkozó Ungváry Rudolf például sommásan ezt mondja a 168 órában: „Én hiszek a nemzeti megbékélésben, de a folyamatot lassítja: társadalmunk nagy része gyáva vagy hülye, legfeljebb a szavazófülkében bátor. Megértem, de nem kedvelem őket.” No, én éppen így vagyok U. R.-fal és társaival: megértem, de nem kedvelem őket, és szerintem ők képviselik nyilvánosan éppen az említett társadalmi részt. U. R. egyébként Friderikusz ATV-s műsorában Fazekas András borásszal mérte össze hallatlan szaktekintélyét – Fazekas volt az a Fidesz-küldött, aki a győri kongresszuson kibontotta a sokat szidalmazott árpádsávos zászlót. Mivel még mindig tele van a balliberális sajtó a nyávogással zászlóügyben, csak annyit jegyeznék meg: ha igaz, amit U. R. mellesleg említett, hogy az Árpád-sáv ősi zsidó jelkép, akkor igazán nem értem, mi a baj. Persze tüntethetnénk árpádsávos amerikai zászlók alatt is, esetleg nyilas jelképként értelmezhetjük Ausztria, Kanada, Lengyelország, Monaco, Indonézia zászlóit, de gyanús Dánia, Svájc lobogója is, nemcsak a piros-fehér miatt, hanem a kereszt mint betiltandó önkényuralmi jelkép használata okán is. Szóval, mint U. R. és társai oly gyakran kinyilvánítják, nagy baj van a jobboldali magyarok identitástudatával, egy másik Friderikusz-beszélgetésben Komoróczy Géza történész ugyanezt erősítette meg, amikor összegezte a „Mit úsztunk meg?” című konferencia tanulságait – 1956 ötvenedik évfordulójával kapcsolatban. Hogy a konferencia résztvevői mit úsztak meg, azt sejtem, de nem kellene ilyen elsietve örvendezni. Komoróczy szavaiból az maradt meg bennem, hogy a jobboldal+csőcselék összetétel történelmi példázataiban állandónak bizonyult, akárcsak a népes balliberális klientúra szóhasználatában. Még véletlenül sem fordul elő a „baloldali csőcselék” összetétel, pedig hát (ha már muszáj ezt erőltetni), a baloldali csőcselék rombolása mellett eltörpül a jobboldali csőcseléké. Értem én, hogy amennyiben a baloldali csőcselék van hatalmon, csak a jobboldalt illik szidni, de azért mégis, történész uraim, tessék a francia forradalomra vagy a Nagy Októberire is gondolni! A Népszavában Buda Péter visszatért egy korábbi hírre, miszerint Erdő Péter bíborost, esztergomi prímás-érseket a Mazsihisz „Magyarországi zsidókért” díjban részesítette – elsősorban a zsidómentő Salkaházi Sára boldoggá avatásáért. Buda leszögezi: „Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy az esztergomi érsek antiszemita volna. (Habár egyházában – is – szép számmal vannak antiszemiták)”, de a cikk végén azért megjegyzi: „Mindaddig, míg Prohászkát és püspök kortársait nem avatják nagy nyilvánosság előtt »boldogtalanná«, Salkaházi boldoggá avatása nem más, mint e rút cél érdekében tett erőfeszítés. Hogy a Mazsihisz mi célból koncelebrál ebben a színjátékban – nos, az legyen az ő erkölcsi problémájuk.” A „rút cél” az egyházi hierarchia presztízse és továbbélése. Már régen lemondtam arról, hogy hasonló díjra számítsak, sőt aligha valószínű, hogy fát ültetnek emlékemre a Jad Vasemben, de azért ez mégiscsak szemtelenség. Engem sem izgat a Mazsihisz, sőt Buda Péter, Komoróczy, Ungváry meg a többiek erkölcsi dilemmája, sőt Horváth Ágnesé sem. A kioktatáshoz a magyar lakosság ama része már hozzászokott, mely U. R. szerint gyáva és hülye, a jobboldali csőcselék viszont kifejezetten utálja, és egyre kevésbé híve a nemzeti megbékélésnek. Képes lesz akár amerikai zászlók alatt tüntetni – legfeljebb a csillagokat kivágják.