Most, hogy egy új szakértői vélemény megállapította, Tasnádi Péter mégsem volt korlátozottan cselekvőképes vagy hogyan is mondják ezt finoman, alighanem Görcsöny is elgondolkodhat, mire fog hivatkozni az elkerülhetetlen bukás után. Mindez arról jutott eszembe, hogy szegény Csintalan kijelentette, mindenki hülye (kivéve őt) és Peresz soha nem mondott olyan csúnyát. Szerényen Galileire is hivatkozott, aki egy ideig meglehetősen egyedül volt véleményével, miszerint „mégis mozog a Föld”. Nekem rokonszenves Csintalan szubjektív idealista álláspontja, sokszor magam is úgy érzem, mindenki hülye, de persze azért vannak ebben is fokozatok. Annak idején az iskolában jó viccnek számított, hogy valakinek a hátára cédulát ragasztottunk „HÜLYE VAGYOK, ÜSSETEK!” felirattal, és kapott is az áldozat rendesen, míg észre nem vette, miért. Nálunk rengeteg ember járkál, hátán ilyen cédulával, és ütik is egymást. Persze a kormány és szervei több cédulát tudnak hivatalosan kitűzni a lakosság hátára, a lakosság pedig legfeljebb késleltetett népszavazással tud némi elégtételt venni, de – mint tudjuk – minden elmúlik egyszer, és 2002 óta guggolunk, vagyis guggolva is kibírjuk.

Hogy a kormányzat együttesen hülye, én nem is mertem volna így leírni ebben a gyűlölettörvénytől vészterhes időben, de segítségemre sietett drága Bolgár úr A Hülyeség-hadművelet című cikkével (Népszava, november 16), melyben azt írta: „A hülyeség-hadműveletben a következők vesznek részt: az MSZP parlamenti hadosztálya, az SZDSZ-zászlóalj, a Házelnökasszonykommandó és a Kóka-féle energiaár-brigádok. Ezen belül is különleges feladatot kap az MSZP-hadosztályhoz tartozó egészségpolitikai dandár.” Persze tegyük hozzá finoman és illő tisztelettel, hogy a Hülyeség-hadműveletben kitüntetett szerepe volt és van a kormánykoalíció választóinak és klientúrájának is, ide értve a szakértők és médiamunkások népes táborát. Vagyis ehhez a döbbenetes lejtmenethez sok ember lankadatlan munkája vagy inkább munkátlansága kellett, nehogy már csak egy-két főhülye vigye el a balhét. A nagyvilág dolgaiban is viszonylag járatos ember lévén bizton állíthatom, hogy a „mindenki hülye” feltételezés nemcsak hazánkra vagy a velünk határos országokra vonatkozik, bármelyik este meg lehet tekinteni a híradóban, hol oszlatnak éppen tömeget helyi szokás szerint vízágyúval, könnygázzal, gumilövedékkel vagy géppuskával, a tömeg hátán is ott lehetett az a bizonyos cédula, de a rendőrökén is. Nyilván az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet is azért zárták be és engedték szabadon az ápoltakat, mert már régen nem lehetett megállapítani, pontosan ki az ápolt, az ápoló illetve az orvos, így most az ország egyetlen OPNI, ebben az esetben viszont szinte törvényszerű, hogy a legkórosabb eset nyeri el a többség bizalmát. Egy olyan országban, ahol az Energol-ügy olajosbandája tizenegy évi nyomozás (!) után első fokon vagy fel van mentve vagy jelképes büntetésre számíthat, s ahol az ügyészségi szóvivő azt nyilatkozza, hogy „tizenegy év alatt a bizonyítékok valamiképp elenyésznek”, a magát Csintalannak képzelő polgár tényleg azt hiheti, mindenki hülye, különösen az, aki a képernyő nem fizetős oldalán ül. És persze az a leghülyébb, aki még elhiszi, hogy ez átmeneti állapot, de lesz ez még jobb is, mint annak idején az Új Gazdasági Mechanizmus az 1960-as években, nem, ez egyre rosszabb lesz. Lehet ugyan számítani a természetes fogyásra, tekintettel arra a felmérésekből ismert tényre, hogy a balliberálisokra a lakosság idős és iskolázatlan rétegei szavaznak, de bőven van utánpótlás, tessék fél óráig nézni a kereskedelmi tévék különböző vetélkedőit és tehetségkutató versenyeit.

Ami pedig Görcsöny Nagy Párbeszédét illeti, az tényleg a süketek párbeszéde, de elég is az, hiszen Gy. F. mutogatva is képes ugyanazt elmondani, amit hangrezgések keltésével. Az ő figyelmébe ajánlok, ha még nem késő, egy idézetet a szovjet szerzőpárostól, Ilftől és Petrovtól: Lenin óriási, mérhetetlen munkája közepette is szakított időt arra, hogy megérdeklődje, hogyan élnek nemcsak a közvetlen környezetéhez tartozó elvtársak, hanem azok is, akikkel futólag, néhány évvel ezelőtt találkozott: nincs-e valamire szükségük, egészségesek-e, nem akadályozza-e őket valaki munkájukban és életükben. No és persze néha meg kellene nézni, nincs-e egy cédula a zakó hátán, mert nem biztos, hogy mindenki hülye.