A Nagy Londoni Légifrász után több mint valószínű, hogy nemsokára csak anyaszült meztelenül szabad gépre szállni, miután a reptéren megröntgenezték az utast. Bushman elnök nemes egyszerűséggel iszlám fasisztákról beszélt, akikkel szemben ő megvédi az amerikai nemzetet, eltűnődtem, miért nem iszlám kommunistákról beszélt. Az arabok pedig nyilván amerikai és izraeli fasisztákról beszélnek. Mint keresztény magyar, aggodalommal figyelem a globális háborút. Olvasom az egyik balliberális hetilapban, milyen igaza van Spiró Györgynek, aki szerint a kereszténység a gyávák és vesztesek vallása.

Mint „sz…ból jött mélymagyar”, fel sem veszem a tótocskák (bocsánat, szlovákok) magyarzászló-égetését, különösen azért nem, hiszen a kommentárok szerint ők is fasiszták, szlovák fasiszták. Igaz, nem antiszemiták, csak antimagyarok. Majd lehiggadnak, kínos lehet egy ilyen kölcsönkapott, pókeren nyert országocskában nagy nemzetet játszani. Az iszlám fasiszták elnevezés hosszú időre meghatározza majd az amerikai akciófilmek szókincsét, a gonosz indiánok, mexikóiak, németek, japánok, szovjetek után már úgyis az arabok jöttek az utóbbi években, jöjjenek hát az iszlám fasiszták. (Akik egyébként terrorakcióikkal csupán valósághűen lemásolják a hollywoodi forgatókönyvírók remek ötleteit.) Nálunk, magyaroknál szerencsére a tragédiák is kisebb léptékűek, a műegyetemi lőtéri abszurd vagy a brutálisan kivégzett Henrietta esete – Libanonban percenként megtörténik mindez, és persze a világ még számos pontján, ahol ez hírré sem tud válni. Olvasom az új rádióelnökkel készült interjút, melyben Lovas István letiltását magyarázza. Valaha nekem is gyakran voltak rádiós jegyzeteim, igen, a Kádár-korban is, igen, a Vasárnapi Újságban is, aztán letiltottak, mert Imre Kertészt Imre Kertésznek neveztem, amint ő maga kérte. Én a Magyar Rádiót már régen nem hallgatom, Such elnök alatt még többen lesznek így. Majd kimegy az éterbe, a hideg űrbe az üzenet, amely egy tehetetlen, gyáva (ja igen, és vesztes) ellenzékről szól, mely nem képes megvédeni embereit. A balliberális média bölcsei kicsit zavarban vannak, túlgyőzték magukat, mint az izraeliek, lerombolták a hidakat, városokat, megutáltatták magukat. A névleg irodalmi hetilap főszerkesztője vezércikkében további leszámolásra buzdítja az új rádióelnököt, hiszen „ma ott ül a hírstúdiók mélyén ez a nagyszámú féltehetségű, kézivezérelt rádiós”, akik manipulálják a híreket. A másik hasonló szellemiségű, kitartott balliberális hetilap mesternyalnokai már óvatosabbak, nekik finomabb a szimatuk, érzik, hogy Baxter bukni fog, összes „reformjával” együtt. A főszerkesztő támadásba lendül, fogadkozik, nem veszi át a „jobbra zárt szubkultúra” kommunikációs módszerét, nem, ők sosem lesznek fideszes papagájkommandó, ők nem kímélik a balliberális politikusokat sem, mert ők nem „vérpublicisták”, ó nem, nem is olyanok, mint „a »vezénylő tábornok« parancsszavára váró militáns alakulat a Demokratában”. A mesternyalnok azt mondja, nincs két Magyarország, mert ők is mi vagyunk. Pedig hát két Magyarország van, bizony. A gyávák és vesztesek lesajnálva, kiszorítva, intézményeik felszámolva, kapcsolataik elvágva, megrágalmazva, üldözve, nevetségessé téve – mikor mit döntenek róluk a bölcsek. A harmadik hetilapban, amely egy befolyásos magyar szekta lapja, arról értekeznek, hogy Libanon Fönícia utódállama, annak maronita keresztény lakói genetikailag is leszármazottai annak az egykori kereskedőnépnek, mely az ószövetségi zsidóság egyik legnagyobb ellensége volt (a kánaániták), akik ráadásul undorító gyermekáldozatokkal hódoltak pogány isteneiknek. Bravó, így kell ezt, bölcsek! Le Baál és Moloch undok utódaival! Mostanában könyvtáramat rendezgetve kezembe akadt a Kossuth Kiadó 1986-os kötete (A hazai áralakulásról), benne Petschnig Mária (akkor még nem volt Zita is) 1985-ös cikke (Reformtünet?). Csak egy mondat: „Így alakult ki a köznapi tudatnak az a felfogása, amely az áremelésekben, a szorítások növelésében látja a reformlépések teljesülését.” Mi, csökött mélymagyarok húsz éve így látjuk, nyilván bennünk van a hiba. Aztán itt van a Penguin Books 1972-es könyve is (Socialist Economics), s nicsak, benne Kornai Jánosnak egy írása (Matematikai programozás mint a szocialista gazdasági tervezés eszköze). Kornai legutóbb a Népszabadságban helyeselte a reformokat. Tessék mondani, nem tud valaki egy távoli országot, ahol nem kell ezekre gondolnom? Azonnal repülnék, akár meztelenül.