Kezdetben volt a vita egy i betűről. A homoiusion az az ariánus vallási felfogás volt, amely szerint Jézus és Isten személye hasonló, de nem azonos. Ezzel szemben a homousion felfogás azt állította, Jézus személye azonos Istenével. Az utóbbi győzött: „Az Atya és én egyek vagyunk.”

Véres vita volt, sok ember halálát okozta, pedig a lényeget tekintve abban egyetértettek a vitázó felek, hogy Isten az egyetemes Jó, és Jézus az egyetemes út Istenhez. „EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA.”

Hirdetés

Ma más a helyzet. Az egyik felfogás továbbra is az isteni rendben látja és értelmezi a világot, a másik felfogás azonban túllépve a nietzschei állításon, miszerint „Isten halott: ám az ember természete már csak olyan, hogy talán még évezredekig lesznek barlangok, amelyekben megmutatják az Isten árnyékát. – És nekünk […] még az árnyékát is le kell győznünk!”, az árnyékot is elpusztítva, már magát a valóságot igyekszik megölni.

A magyar pedofiltörvény európai uniós visszhangja nem azért olyan erős és agresszív, mert félre akarják értelmezni annak tartalmát és célját, mert úgy látják, hogy ez a szexuális természetükben eltérők érzékenységét sérti, hanem mert valójában egy új vallásháború kellős közepébe kerültünk.

Új rend, új vallás jelent meg a világban, amelyik nem csupán Istent kívánja letaszítani a trónjáról, de az egyetemes világot és benne magát az embert is meg akarja szüntetni, és valami olyan létezőt állítani a helyére, amire eddig nem volt példa. A Senki vallása fordult most szembe a Valaki kultuszával. Nem csupán a régi felfogást akarja tehát megdönteni és a magáét tenni a helyére, elsöpörve mindent, mint a kommunisták a maguk idejében, hanem a létezés kereteit is megszüntetné, amit körülbelül úgy kell felfognunk, mintha ez az új, életellenes mozgalom magát a Földet akarná felrobbantani, hogy egyszer és mindenkorra a semmibe taszítsa a gyűlölt embert.

Azt az embert, aki eddigi létezésének kulcsát abban találta meg, hogy Isten segítségével, Istenébe kapaszkodva végül mindig képes volt különbséget tenni a Jó és a Rossz között. Ahogy Julien Benda fogalmazta meg Az írástudók árulásában: „Az emberiség 2000 éven keresztül többnyire mindig a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta. Majd megtörténik az írástudók árulása, és attól kezdve az ember nemcsak cselekszi a rosszat, de meg is ideologizálja, és azt kezdi el méltányolni.”

Már ezen is túl vagyunk. Már nincs jó, és nincs rossz, már nem kell megideologizálni semmit, mert már valóság sincsen, csak a káosz önkénye: azt vallom magaménak, ami éppen eszembe jut. A világ leírhatatlanná válásának árulkodó tünete a szexuális deviancia előbb felszabadulása, aztán diadalra jutása, majd saját maga felmagasztosításával az élő Természet megtagadása. Így jelennek meg a magukat másnak képzelő emberek között az új rend tagjai, akik hirdetik, hogy ők nem bipolárisak.

A létező, az élettelen és élő világ bipoláris. Születés és halál. E két pólus között a hím és nő násza által új nemzedékek tartják fenn az életet. A pozitív és a negatív pólusok közötti feszültség hajtja az Univerzumot. Aki nem bipoláris, az tehát az élettelen és élő világot tagadja, ami ugyan nem árt a valóságnak, de árt az embernek. Mert amikor már nem lehet a jót méltányolni, akkor ér véget az emberi történelem. Isten aranyszárnyú madara azonban éppen most készül fölröppenni. Éppen itt, Magyarországon. Vigyázzatok rá!

Korábban írtuk