A panasz lényege, hogy a lelkész hivatásellenesen viselkedett, amikor megengedte, hogy az általánosan antiszemitának tekintett David Irving brit történész a Hegedűs által vezetett gyülekezet helyiségében dedikálja legújabb könyvét.

Most ne menjünk a részletekbe, legyen elég annyi, hogy ifjabb Hegedűs Lóránt súlyos tehertétele egyházának, amelynek valószínűleg sokkal többet árt, mint amennyit vélt vagy valós ellenségeinek ártani szeretne.

Hegedűs Lóránt ellen már régóta az a vád, hogy antiszemita. A lelkész zavarba ejtően bőséges okot szolgáltat erre a vádra. Szóval, tettel és mulasztással. Akkora támadási felületet nyújt a magyarországi nácivadászoknak, hogy egyháza majd megrokkan belé. A blogger nem is óvatoskodik: „A Tilos Rádióhoz képest a Magyarországi Református Egyház gyáva, tehetetlen, ostoba alakok gyülekezete. A nyilas szöveget csendben kuncogva, cinkosan tűrik, hallgatásukkal bátorítják. Tespedt tagjaikat gennyben áztatják, kényelmesen röfögnek a mocsárban. Szót csak pénzükért emelnek, a harminc ezüstért. De azért teli torokból visítanak.”

Van azonban egy probléma ezzel a hevülettel. Hegedűs Lóránt vadakat mond, tesz és mulaszt – de nem árt a légynek sem. Egy szál haja nem hullott magyar zsidónak miatta, egy forint kára nem lett, egy lépésnyi hátrányt nem szenvedett senki. Persze, tudjuk, erre az érvre máris kész a replika, hogy a fasizmus is így kezdődött, és mi lett belőle – a csírájában kell elfojtani a gonoszt, mielőtt még erőre kapna. Csakhogy a fasizmus nem így kezdődött. Messze vezetne ennek teljes kibontása, például annak elemzése, hogy a marxi szocializmus (lásd Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, németül Nazionalsozialistische Deut sche Arbeiterpartei, röviden Nazi, azaz náci párt, továbbá Mussolini szocialista pártkarrierje) és az úgynevezett szociál-darwinizmus (a darwini evolúció tanának alkalmazása a társadalomra) milyen mélyreható befolyást gyakorolt ennek az ideológiának a megszületésére.

Most maradjunk annyiban, hogy a történelem nem ismétli önmagát, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni még akkor sem, ha valaki ezt szeretné. Ennél százszor aktuálisabb, mondhatnánk relevánsabb, hogy éppenséggel van olyan ember, aki miatt a magyarországi zsidók valóban kárt szenvednek. Hétszázmilliós megvesztegetés, sokmilliárdos károkozás alapos gyanújával most tartóztatták le Gál Györgyöt, a budapesti VII. kerület szabad demokrata frakcióvezetőjét.

A megalapozott gyanú szerint Gál és üzlettársai hatalmas haszon megszerzése céljából ledózeroltatták a budapesti történelmi zsidónegyed házait, netán holokauszt-túlélők feje fölül síbolták el az épületeket, hogy azok helyén haszonnal eladható újak épüljenek. Gál működése nyomán a budapesti zsidóság múltja és jelene csorbul, válik semmivé – persze nemcsak az övék, hanem mindnyájunké.

A nácivadászoknak azonban eszükbe sem jut, hogy erre antiszemitizmust kiáltsanak. Hegedűs D. Géza, az egykori Szovjet–Magyar Baráti Társaság gálaműsorainak örökös sztárja nem emelget esernyőt a barna eső ellen, Vitányi Iván, a veterán bolsevik nem ítéli el bölcs szavakkal a szörnyű tettet, Tamás Gáspár Miklós, a liberális-konzervatív-marxista gondolkodó nem szólítja utcára a haza polgárait, nem vonul fel a Charta, negyven értelmiségi nem ír levelet a francia elnöknek. Gál György és csendestársai (a megalapozott gyanú szerint) törnek-zúznak, korrupcióval kiforgatják vagyonából a lakosságot, tönkreteszik a zsidónegyedet – ez a zsidóellenesség azonban nem éri el az egykor vitriolos éleslátásáról elhíresült blogger ingerküszöbét.

Aki, mióta megbízást kapott a kormánytól egy „magyarázom a mechanizmust” típusú rajzfilmsorozat megírására, valahogy elveszítette az éleslátását bal felé. Gál és üzletfelei sötét ügyleteihez nincs hozzáfűznivalója.

Igaz, Gál Györgytől még egyetlen mondatot sem hallhattunk – legalábbis nyilvánosan – amelyre rá lehetett volna fogni, hogy antiszemita. Az ő szavai simák, mint a bársony, és politikailag olyan korrektek, hogy annál korrektebbek már nem is lehetnek. És ez, úgy látszik, elég ahhoz, hogy a baloldali értelmiség máskor olyan lángoló, szent hevülete langymeleggé hűljön körülötte.

Ennek az ellentmondásnak csak egy feloldása lehet. Hogy a magyar nácivadászoknak igazából csak verbális antiszemitákra van szükségük, akik nem képesek ártani. Hogy mutogathassák őket, hogy riogathassanak velük – de bajt ne okozzanak. Aki viszont dózerral megy neki a zsidó múltnak, az más kategória. Az, ha jó ügyvédet fogad, a végén akár még meg is úszhatja. Abban pedig biztos lehet, hogy a baloldali publicisták nem fogják megbélyegezni, nem küldik szellemi máglyahalálra.

Az eseményeket figyelő polgárban pedig felmerül a kérdés: most akkor ki is az antiszemita?

Bencsik Gábor