A Péter minden bizonnyal ösztönből cselekedett, úgymond zsigerből, nem is igen törhette a fejét – bár az ártó, rossz szándékot nincs jogunkban elvitatni tőle –, ők tudniillik már csak „ilyenek”.

A modern (baloldali, haladó, szabadelvű) gondolkodás fennen hirdeti, hogy az ember csak a saját szemének higgyen. Nincs Isten, nincs teremtés, nincsenek felsőbb erők, magasabb célok, csak az, amit a tudomány be tud bizonyítani, a puszta evolúció stb., stb. Ám ha az ember kinyitja a szemét, és azt mondja, látom, amit látok. Látom, kik ülnek a börtönökben, és látom kik az írók, tudósok, zenészek, feltalálók, iparosok, és látom mi volt az írott történelem folyamán, akkor a haladó és szabadelvű őrjöng, és a PC-re mutogat. Amit ő talált ki. Íróasztal mellett. Mert ilyen baromság a természet rendjében nincs.

A haladók így voltaképp a valóságot akarják betiltani. A világmindenséget. Az univerzumot. Csak ennyit, és többet nem. Mert mit is mondott szerencsétlen rendőrkapitány? Adatokat. Tényeket.

Nem kommentálta, hogy az ilyen-olyan és így meg úgy. Nem. Közölt néhány kézzel fogható konkrétumot. És erre fel Gusztos és az SZDSZ? Őrjöngött. És követelte az igazság kimondásának büntetését. A valóság retorzióját. A tények kirekesztését.

Szerencsére nem ment. Az a példás társadalmi összefogás, ami elindult. Az a hihetetlen, pártoktól-érdekcsoportoktól mentes felsorakozás azért jelent valamit, ennek egy oka van: maga a témakör az egyik legjelentősebb, legégetőbb feszültségpont a mai magyar társadalomban. És ez az összefogás most sikerre vezetett. Ez talán bizakodásra adhat okot. A valóságot tán mégsem lehet a jelszavak börtönébe zárni.