Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Tisztelt Miniszterelnök úr! Immár másodízben fordul elő, hogy a kétnapos európai csúcs befejeztével tartott brüsszeli sajtótájékoztatóján hosszan beszélt arról, ami ott ön szerint történt, majd pedig az önnek inkább technikai jellegű kérdéseket feltevő és önt keményebb kérdésekkel nem bombázó sajtó képviselői kérdéseire válaszolt. Ezután sietve távozott. Megismételte azt a múltkori „teljesítményét” is, hogy a csúcs első napjára ígért sajtótájékoztatóját lemondta. A megelőző csúcson kifogásomat már szóvá tettem Batiz András szóvivőjének, aki bocsánatot kért és megígérte, hogy mindez a következő alkalommal másként lesz. A múlt héten László Boglár nevű szóvivőjével jött el, akinek – amikor ön után futott – odaszóltam, hogy ez „gyávaság”. Ön nyilván tisztában van azzal, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt képviselő Batiz úr ígérete nem személyes, hanem intézményes ígéret, amit be kellett volna tartani. Emlékeztetném arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök korában nem ijedt meg attól, hogy a vele szemben nem barátian viselkedő sajtónak nyilatkozzon. Ön a múlt héten az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkaadókra – tárgyalópartnereire rárivallt, hogy „El lehet menni Magyarországról!”. Ön hajlamos elfeledni, hogy miniszterelnöke az önt is eltartó adófizetőknek van, és nem a miniszterelnöknek vannak adófizetői. Ha ön a kormány első embereként sem az érdekegyeztetésben, sem pedig a sajtókonferenciákon nem tudja elviselni a demokratikus keretekben zajló folyamatokat, kerekedjen fel és menjen el Magyarországról. Az irányt illetően felesége, Dobrev Klára nyilván hasznos tanácsokkal szolgálhat.

Antal Zsolt Az MTI fideszes kurátora I. rész Tisztelt Uram, Kedves Zsolt! Önt utánozva az összetett, egymásra nem rímelő megszólítást azért használtam már rögtön az elején, hogy jelezzem: nem vagyok meggyőződve arról, hogy levele ugyanazon kéztől származik-e. Gyanúmat az még megerősíti, hogy az elsősorban Gyarmati Lászlót és mellékesen önt bíráló nyílt leveleimre a választ nem az MTI Társadalmi Tulajdonosi Testületének előbbi tagja írta, aki ráadásul alelnök, hanem ön. De fogadjuk el készpénznek azt a feltételezést, hogy a levelet ön írta és a stílustörés önnél stílusjegy. Először is: azt el kell ismernie, hogy ön egyfajta panglossi világban él: azt kell hinnie, hogy világunk a létező világok legjobbika. Legalább is önnek. Ugyanis a civilizált világban olyan előzékeny, szívélyes fogadtatásban olvasói levél nem részesült volna, mint az öné e lapban. Nyilván tudja, mennyi teret kapott volna máshol, ha egy lap állandó rovatának vagy akár alkalmi szerzőjének bírálatára kívánt volna azonnal és abban a terjedelemben, valamint úgy reagálni, mint ahogyan azt ön tette. Itt viszont rendkívül előzékeny bánásmódban részesült: igen hosszú levelét nemcsak azonnal közölték (a múlt heti számban), méghozzá teljes terjedelmében, de azt kiemelt helyen, a Műhely rovatban és nem az olvasói levelek között. Sőt: ön még azt az előnyt is megkapta – ami a magyarországi sajtóviszonyok között igencsak gálánsnak tekinthető és amely a másik oldal sajtójában elképzelhetetlen -, hogy viszontválaszom csak egy héttel később jelenik meg (Lovas István itt téved, ez nem gáláns előny, ez a sajtógyakorlatban elfogadott és természetes kell legyen: a megtámadottnak azonos feltételek mellett, viszontválaszok nélkül van joga válaszolni – a szerk.). Hogy ez mennyire így van, arra csupán két példa: a New York Times még azt sem engedte meg, hogy egyetlen olyan olvasói levél megjelenjen, amely helyreigazítja mindazt, amit 2000. január 3-án megjelent budapesti tudósításában halomra hazudott. Például azt, hogy Pokol Béla, a kisgazdák vezetője vagy a MIÉP az Orbán-koalíció tagja. Vagy ahogyan a szintén liberális német Die Zeit című német hetilap nem nyomtatott ki egyetlenegyet a felháborodott olvasói levelekből, amikor e lap 2000 szeptember végi számában arról írt, hogy Orbán Viktor – egyebek között – antiszemita, Szolnokon született és a várossal „gyanús kapcsolatokat” tart fenn. Így azután megérti talán, hogy az ön iránti kivételes bánásmód nyomán megengedem magamnak a nagyobb lélegzetű választ, amelyben általánosságok is szerepelnek. Mégpedig olyanok, amelyek talán segítenek önnek abban, hogy feladata súlyához mérten fogalmazzon a következő alkalommal, hiszen önnek a Vince Mátyás vezetése alatt álló intézményben Gyarmati úrral együtt millióknak azon demokratikus joga felett kellene őrködnie, hogy adóforintjaikból megfelelő hírszolgáltatásban részesüljenek. Kezdjük azzal, hogy mi felesleges a levelében. Például rögtön az elején az 1. pontja, amelyben leírja a Magyar Távirati Iroda Zrt. státusát és irányítását. Képzelje el, hogy a világ legolvasottabb napilapjában, a brit Guardianben (remélem e lapot megfelelő referenciának tartja) a lap egyik újságírója bírálja Tony Blairt vagy a Munkáspárt egyik tagját, aki válaszát azzal kezdi, hogy leírja a Downing Street vagy a Westminister működését. Az én bírálatom tárgya sem az MTI működését szabályozó törvények voltak. Miután nem feltétlenül mindenki olvasta e lap múlt heti számát vagy az ön válaszát, idézem, amit írt: „A Magyar Távirati Iroda Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Országgyűlés. A Tulajdonosi Tanácsadó Testület (TTT) tagjait a Parlament négyéves időtartamra, kétharmados többséggel választja, így tagjai minden kérdésben az Országgyűlésnek tartoznak felelősséggel”. Levele olvasója azt is megtudhatja öntől, hogy „A TTT a céget érintő minden stratégiai kérdésben a tagok kétharmadának szavazatával dönt” és hogy „A TTT-ben jelenleg nyolc fő, három MSZP-s, egy SZDSZ-es, egy MDF-es és három fideszes delegált ül”. Ezek valóban drámai jellegű információk – csakhogy nem egészen világos, hogy mindennek mi köze azon alapvető bírálatomhoz, amelynek lényege: hiányolom hangjuk felemelését akkor, amikor az MTI, vagyis Magyarországon a legfontosabb alaphírforrás, úgy működik, ahogyan az működik Vince Mátyás vezetése alatt. E lap három héttel ezelőtti számában a Gyarmati úrhoz és önhöz címzett levelem elején idéztem ezt a kishírt: „A Fővárosi Bíróság helyreigazításra kötelezte a Magyar Távirati Irodát (MTI), miután a hírügynökség 2006. február 22-én az Oktatási Minisztérium közleményének ellenőrzés nélküli átvételével valótlanságokat híresztelt. Az MTI például valótlanul közölte: a bíróság megállapította, hogy a Magyar Demokrata című hetilap Magyar Bálint lakásvásárlásával összefüggésben a »jobboldali sajtó által folytatott rágalmazó hadjárat« során állított, illetve híresztelt valótlan tényeket. Ilyen kitételt a bíróság ítélete nem tartalmazott. Az MTI valótlanul híresztelte azt is, hogy a hetilap főszerkesztőjét másfél millió forintos kártérítésre kötelezte volna a bíróság”. Majd feltettem a kérdést, hogy „Mondja, Gyarmati úr, mint a Tulajdonosi Tanácsadó Testület (TTT) fideszes alelnöke, gondolja, ha egy teljesen fordított helyzetben, vagyis Fidesz-kormány alatt az MTI úgy működik, mint most és a 168 Óra című hetilapjáról terjeszti ugyanazt a hazugságot, akkor a TTT mondjuk szabad demokrata alelnöke, a szocialista/liberális politika, sajtója és értelmisége nem tiltakozott volna?” Ön ahelyett, hogy erre a kérdésre válaszolna, ismerteti az MTI tulajdonosi szerkezetét, viszonyait és működési mechanizmusát. Teszi ezt egy olyan országban, ahol egyébként a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségében az ellenzéket senki nem képviseli, és a Magyar Rádió kuratóriumi elnökségének elnöke magához ragadta a rádió vezetését. Ennyit a törvények erejéről a közmédia frontján. Azt önnek feltétlenül el kellene döntenie, hogy a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány alatt a demokrácia illem- és etikettszabályait csak az ellenzéknek kell-e betartania? Ha ezen a véleményen lenne, akkor viszont miért írja, hogy: „Több indokolt esetben (!) – etikai megfontolásból – mégis elrugaszkodtunk ettől a gyakorlattól és a nyilvánosság előtt adtunk hangot aggályainknak”? Attól függetlenül, hogy a felkiáltójelét nem értem, azt viszont igen, hogy még önök is indokoltnak látták a nyilvánosság előtt megszólalni. Pontosan ezt kértem én is. Ön a nyilvánosság előtti megszólalás példájaként említette azt az esetet, amikor „az MTI menedzsmentje piaci érték alatti áron értékesítette a Fotólabor naphegyi ingatlanát”. Ami engem kevésbé érdekel. De miután túljutottunk annak megvitatásán, vajon szabad-e az ellenzéknek „elrugaszkodnia” azon szabályoktól, amelyektől való elrugaszkodását kértem számon önökön – és ön igennel válaszolt -, akkor térjünk a kényesebb kérdésre. Ugyanis ez nem egy fotólabor vagy hasonló kótya-vetye ügye, hanem – és ez volt levelem tárgya – az az MTI elsőrendű feladatára, annak hírszolgáltatására vonatkozott, pontosabban arra, hogy önök miért hallgatnak pontosan e területen? Ön azt írja, hogy „az MTI hírkiadásába való beavatkozásra a TTT-nek nincs törvényi felhatalmazása.” Hadd tegyem hozzá, hogy ugyanez a helyzet a Magyar Rádió esetében is, vagyis a törvény szerint annak kuratóriumi tagjai sem szólhatnának bele a rádió műsorába. Csakhogy beleszólnak: az MR kormánypárti kurátorai több tucatszor bírálták a Vasárnapi Újságot és zsarolták Kondor Katalint is e műsor miatt. Azt pedig nyilván önök is tudják, hogy a Magyar Televízió miért úszik a pénzben és a Magyar Rádiónál miért töredéke az ott dolgozók fizetése televíziós kollégáikénak. Vagy azt, hogy a Bródy Sándor utca miért nem kapja meg azt a működési pénzt, amit a törvény szerint meg kellene kapnia. Ezután így folytatja: „A hírkiadás belső ellenőrzésért a hírigazgató, a szakmai alelnök és a zrt. elnöke felel, míg a külső ellenőrzést a médiahatóság (ORTT) látja el, valamint a parlamenti pártok és frakciók sajtóosztályai őrködnek és járnak el saját pártjukat érintő kérdésekben. Ha valamelyik »ellenőrzési« pontról visszajelzés jön, azt a TTT tagjai minden esetbe (sic!) kellő kritikával értékelik a testületi ülések során”. Ezek a sorok némi ellentmondást hordoznak, hiszen ha önök, mint fentebb idéztem, nem avatkozhatnak be az MTI hírkiadásba, másrészt, mint később idéztem az ön magyarázatát, azt „kellő kritikával értékelik”, akkor nekem ez fából vaskarika. Akkor beleszólhatnak vagy nem szólhatnak bele? Mert ha nem, akkor azt nem is kritizálhatják. Miután leszögezi, hogy „A korrekt szakmai munkának ez az alapja”, azt írja, hogy „Eredménye pedig az, hogy például a Fidesz kommunikációs igazgatójától, illetve sajtóosztályától a kampány során egyetlen negatív jelzés sem érkezett az MTI működésével kapcsolatban”. Nos Antal úr, itt el kell időznünk egy kissé. Először is talán nem felesleges felidéznem önnek azt a tényt, hogy a Fidesz kommunikációs- és sajtószervezetének vezetői már nincsenek a helyükön. Márpedig ha munkájukat jól végezték volna – legalább is a logika ezt mondatja velem – nem menesztik, illetve nem cserélik le őket. Azt pedig egyenesen riasztónak tartom, hogy ön pozitívumként említi e bírálat hiányát. Én azt sokkal inkább negatívumnak tartom. És azt még inkább annak, hogy a Fidesz a parlamentben nem bírálta sem Vince Mátyás működését – kinevezéséről már ne is beszéljünk -, sem a Magyar Távirati Irodáét. Ön azt veti a szememre, hogy „A nyilvánosság kívánalma az esetek többségében azonban kérdéses, mert ronthatja a cég piaci versenypozícióit, így nem szolgálja a vállalat és az Országgyűlés mint tulajdonos érdekeit sem”. Én viszont éppen fordítva gondolom. Meggyőződésem, hogy az eseteknek nem a többségében, de egyetlen olyan esetben sem kérdéses a nyilvánosság, az átláthatóság iránti kívánalom kielégítése, ugyanis pontosan a cég piaci versenypozícióit a jelenlegi gyakorlat rontja. Talán nem véletlen, hogy milyen most a cég anyagi helyzete és milyen volt évekkel ezelőtt, például Dorogi Sándor irányítása alatt. Valamint netán az sem véletlen, hogy előfizetők miért mondtak le az MTI szolgáltatásáról. (folytatjuk)