Óvártej Zrt. Mosonmagyaróvár

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szégyellem, de csak most először vettem Prémium nevű zsíros, félkemény, röglyukas sajtjukból egy „keréknyit”. Nem vagyok „sajtszakértő”, de azt hiszem, sok-sok év alatt jó néhány magyar, francia, olasz, holland és svájci sajtot vettem és ettem meg. Ezért merem kijelenteni, hogy sajtjuknak a legkiválóbb világszínvonalat képviselő minőségétől meglepődtem, és egyben szomorú düh fogott el, hogy az miért nem látható a nyugati szupermarketek és sajtüzletek polcain. Legalábbis azokon nem, amelyeket én látok például brüsszeli állomáshelyemen. Ennek ellenére, csak akkor határoztam el, hogy nyílt levelet írok önöknek, amikor címkéjükön ezt is olvastam: „Garantáljuk, hogy ez a sajt kizárólag magyar tejből készült, magyar munkások állították elő…” Önök rá a bizonyíték, hogy életben lehet maradnia annak is, aki minőséget kínál. Akkor, amikor az egykori, könnyen lecsavarható Parenyica sajtból zsugorfóliába gyömöszölt sajthenger maradt, vagy oly sok vecsési savanyúságból lórúgásként ugranak elő szánkban a gyorsítószerek, és vált „édesipari termékké” az eredeti Pilótakeksz. Szívélyes üdvözlettel, és csodálattal munkájuk iránt.

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

Tisztelt Miniszter Úr! A Gyurcsány-kormány miniszterei közül ön az egyetlen, akiről jókat hallok. (Remélem, hogy ezért a megjegyzéséért nem kap fekete pontot.) Ezért fordulok önhöz abban bízva, hogy az alábbi egyszerű kérdésre adott válaszával sokan megérthetnek bonyolult vagy bonyolultnak tűnő folyamatokat, amelyeket nem látnak át. Velem együtt. A kérdés: november 16-án egy magyar boltban vettem egy kiló almát 200 forintért. Két nappal később Brüsszelben hasonló minőségű és ízű almát vettem. Előttem a címke, amelyen a következő áll: Fruitfully yours Braeburn Eredet: Új-Zéland Ár euró/kg: 2,89 Mi tehát az oka annak, hogy az Európai Unió egységes és közös piacát nem árasztja el a kilónként a magyarországi boltokban a brüsszeli árnál 3,7-szer olcsóbban kapható magyar alma?

Horn Gábor az SZDSZ ügyvivője IV. rész

E lap főszerkesztője a november 1-jei számban az Ön Fidesszel való „együttkormányzási” ajánlatára írt vezércikket. Ebben ez olvasható: „Először talán azt kellene válaszolnunk így közösen, hogy kedves Horn elvtárs (ami a megszólítást illeti, akit ennyien utálnak, az már nem lehet úr)…” Nos, mit szól, milyen a véletlen: amit Bencsik András megsejtett, azt igazolni tudom. Egy korábbi tanítványától tudtam meg, hogy ön tudományos szocializmust oktatott a Kádár-rendszerben. De mondja, miért szinte szabály, hogy az SZDSZ gyakorlatilag minden vezetőjének vagy anyai-apai ágon vagy közvetlenül érzelmi (és persze egzisztenciális) kötődése volt az egykori állampárthoz és az általa, valamint a szovjet megszállók révén fenntartott rendszerhez? Amiből annyi maradt meg önökben, hogy az állam csöcsén érdemes élniük, ugyanis az állami csöcs éppen úgy nem vizsgálja a rajta lógó teljesítményét, mint a szoptató anya csecsemője kvalitásait. Erről egyébként eszembe jut egyik „beszari” haverja, Gerő András is, aki az állami támogatású Habsburg Történeti Intézet németül nyilván szorgosan tanuló vezetőjeként lóg az állami csöcsön, és aki oly gyáva, hogy a Magyar Nemzetnek adott interjújában nem merte sem „beszarinak” sem egyszerűen gyávának nevezni azt a Gyurcsányt, aki lassan már az árnyékszéken sem mer eltölteni néhány nyugodt percet páncélozott autó és gorillakíséret nélkül. Tényleg, Horn úr, Göncz, a volt drámaíró, beszari? Például amikor a La Stampában sikongatott Európa segítségéért, mert Antallék állítólag elfojtották az ellenzék hangját a médiában? Vagy amikor a későbbi államelnök a kisgazdapárti kollégái közül egyetlenként nem vonult sittre a II. világháború utáni komcsiizmus hajnalán? De, tovább folytatva az SZDSZ-es dumát, ki ez a „beszariságot” bedobó nímand? Ezért tartjuk? (Jó tanuló vagyok, ugye?) Most azonban vissza az eredeti témánkhoz. Vagyis ahhoz, hogy – mint három hete ígértem – bemutatom, miként kommunikálna a Fidesz, ha az ön abszurd koalíciós ajánlata nyomán teljesítenék feltételét, azaz Orbántól megszabadulnának, de én venném át a pártot. Nos, tekintettel a jelenlegi balliberális médiahegemóniára, drámai változást vezetnék be a „kommunikációban”. Amelynek lényege, hogy bármit is kérdezne az önökkel rokonszenvező műsorvezető, a saját üzeneteimet terjeszteném, röviden és tömören. Példa: Műsorvezető: Tehát akkor Önök elhatárolódnak a Magyar Gárdától/Semjén Zsolttól/a bangladesi ciklontól? Válasz: Önnek, műsorvezető úr, teljesen igaza van: amikor a kormányrudat átadtuk, a gazdaság éves bővülésének aránya majdnem évi öt százalék volt… Műsorvezető: De elhatárolódnak a… Válasz: Jó, hogy eszembe juttatta! Az államháztartás hiánya 2001-ben a mainál lényegesen kisebb volt. És így tovább. Ezt a kommunikációs fordulatot vasszigorral tartatnám be. (Folyt. a jövő héten)

Gyárfás Tamás producer Nap-kelte a „közszolgálati” MTV-n

Tisztelt Uram! Az ön műsoráról már szinte mindent leírtak, úgyhogy ahhoz igencsak nehéz hozzátenni valamit. Ezért én most csupán kérdezek. Néhány napra fogorvoshoz mentem haza. Ugrálva a televíziós csatornák és műsorok között, természetesen az önén is elidőztem azon egyszerű oknál fogva, hogy ön még mindig része a kínálatnak. Ön, aki 17 évvel az egypártrendszer összeomlása után egyfajta „régi idők mozijával” konzerválta a legrosszabb szagú kádári televíziózást. Ahogyan felbukkant Pártai Lucia, aki az egykori tömbmegbízotti külsejével és modorával jelentette be (november 16-án), hogy holnap „vegyes halmazállapotú csapadékra” lehet számítani. Mondja, kihez beszél ez a nő? Azután jött – igaz, ön erről nem tehet, csupán az önt éltető rendszer – egy Pártai Lucia aurájú férfi, Szikora János „APEK” vezér, aki arról beszélt, hogy milyen jövedelmek „jelentkeznek” náluk. Egy nappal korábban lapszemléjében volt időm elgyönyörködni. Az aznapi Magyar Nemzetből a Lemezektől a világháló felé – A pozitív energiák közvetítője – Jon Anderson a Petőfi Csarnokban koncertezik címmel az énekessel megjelent interjút szemlézte az ön Bika Júliája. E napon e lap – és most csupán a címoldalra szorítkozom – ezeket tárta a nyilvánosság elé: 15,88 milliárd forintos, vissza nem térítendő támogatást kapott a Hankook attól az SZDSZ-vezér Kóka Jánostól, aki – pártjához hasonlóan – egyfolytában az állam szerepvállalásának csökkenéséről és a piac önérvényesüléséről szónokol. De szó volt a Nyugati pályaudvar költöztetéséről, a magyar gazdaság mélypontjáról és a Gyurcsánnyal szembeforduló pártelnökről. Az igazi szenzáció pedig egy megdöbbentő tényfeltáró cikk volt, amelynek a lényege: a Bajnai Gordon felügyelte Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elképesztő szabálytalanságokon át 25 milliárd forintos pályázatot írt ki az iskolákban használható digitális táblákra úgy, hogy e táblák a ma érvényes piaci ár sokszorosába kerülnek. (Zárójelben megjegyzem: az innen „leemelhető” haszon egymagában elegendő a balliberális választási kampány finanszírozására.) Persze megértem: mindez eltörpül a Budapesten már nemegyszer járt énekes története mellett. De nem ezért írtam a levelet. Hanem – mint említettem – egy kérdés feltevéséért. Az ön reggeli műsorának sajátos szempontok szerint összeválogatott vezetői közül az egyiket, Aczél Endrét láthattam november 14-én, amikor Debreczeni Józseffel – akit egy nappal korábban egy nyilvános helyen ötfős (négy tanú) asztaltársaságunk mellett helyet foglaló vendégek egyike „SZDSZ-es nyálnak” nevezett – beszélgetve több „kérdést” tett fel. A két „kérdés” semmiben nem nevezhető eltérőnek e nem is akármilyen pártállami karriert befutott ember megszokott „kérdéseitől”, de most elhatároztam, kivételesen rögzítem őket. Azért, hogy feltegyem a kérdést: tudna-e a nyugati és Magyarországon kívül a közép- és kelet-európai „világ” bármely televíziós műsorában még egy olyan újságírót (Aczél esetében bocsánat az „újságíró” szóért) megnevezni, aki egy hasonló műfajú műsorban Aczél kérdésnek álcázott önkifejező monológja hosszúságának akár az ötödét kitevően beszélne? Ön nemcsak térben, de időben is visszakereshet, egészen az egypártrendszer megszűnéséig. Válaszában kérem pontosan és egyértelműen azonosítsa az ország, a televíziós adó, a műsor és a műsorban a kérdés elhangzásának pontos adatait, hogy az viszszakereshető legyen. Nekem egyébként az a véleményem, hogy ilyet nem talál. Ha pedig ez így van, az ön műsora – függetlenül attól, hogy azt politikai elfogultsága miatt Magyarország legnagyobb ellenzéki pártja bojkottálja – szakmailag az értékelhetőség szintje alatt áll. Az alábbi „kérdésekben” a második egy pillanatra megszakad, amikor Debreczeni mondani akar valamit, de a műsorvezető önajnározását majdnem zavartalanul folytatja. Tehát: „Aczél: Néhány alkalommal…, egy-két alkalommal, hogy mondjam, én is kifejtettem vagy kifejtek bizonyos közírói tevékenységet olykor-olykor, bár inkább csak külpolitikai témákban, de próbáltam meghonosítani egy fogalmat, de szerintem nem túl nagy sikerrel… többször láttam olyan konfliktust az MSZP-n belül, amelynek én olyan nevet adtam, hogy ez a vidéki és nem vidéki MSZP között áll fönn. Tudtam és tudnám ma is nevesíteni – tapintatból nem teszem meg -, hogy kik ennek az idézőjelbe szólva vidéki, vidéki kötődésű, vidéki gyökerű emberek vagy hogy kik ezeknek a prominensei ennek a csoportnak. Szili Katalin feltétlenül közöttük van. Én úgy vettem észre, hogy meglehetősen erős a… az összetartás ebben a csoportban, öhöhö [köhög] és az érdekérvényesítés sem sikertelen és öööööööööööööö azt érzékeltem, hogy ennek a csoportnak a kkkkööööö, ha egyáltalán lehet csoportnak nevezni, frakciónak, hát ennek, hát hogy mondjam, ez mindig gyanakvóan szemlélte a fővárosi liberálisokat, akik lassan, de biztosan, főként a Horn Gyula utáni időszakban, hát hogy úgy mondjam, átvették a hatalmat a párton belül és próbálták a maguk hadállását építeni. Nem érzékelt valami ilyesmit, valami hasonlót? Hát lehet, hogy azt fogja mondani, hogy Szili Katalin mögött azért…igen? […] Aczél: Mint tudjuk… én csak azzal kapcsolatban akartam tovább fejleszteni a beszélgetést, hogy az ön által vázolt Szili-jelenség mögött vannak ilyen mélytengeri áramlások, amelyek nem tegnapiak. A Szili Katalintól vett idézetek, azok tegnapiak, de ezek nem feltétlenül tegnapi dolgok. Ezek is alaposan benne lehetnek abban a politikai attitűdben, amit az ember őtőle tapasztalt. Debreczeni: Igen, ez lehetséges… Aczél: Szóval nem gondolkodott el néha azon, hogy …jó… ön szerint Szili Katalin nem egy koncepciózus politika… nincs alternatíva. De érzületek vannak őbenne is és kifejezést ad és én ezeket az érzelmeket nem csak magyarországi szociáldemokráciához, nem csak a Szocialista Pártban látom, hanem látom Nyugat-Európa több országában is, jelesül például Nagy-Britanniában, jelesül például Németországban… hatalmas konfliktus volt az imént a Szociáldemokrata Párton belül. Látom például Lengyelországban. Két volt miniszterelnök, szocialista, kivonult a… a LIB-nek elnevezett, tehát a baloldali demokrácia melletti párszövetségből, merthogy liberálisok vették át ő szerintük az uralmat… Tehát valami olyasmire gondoltam, hogy a szociáldemokrata pártoknak tulajdonképpen saját pártjuk láthatóan ugye… Blair, Schröder és mások nevéhez fűződő, liberálisnak is mondott fordulatával elégedetlenek, pontosabban elegük van belőle és visszatérés a baloldali értékekhez, igazi szociális politikához és így tovább… Hát még a magyar közírásban is jelen van. Debreczeni: Törvényszerű ez a jelenség… Aczél: Erről mondaná el a véleményét.” Szíves válaszát várom. Arra is, hogy ön Aczéllal – és műsorvezető társaival – a közszolgálatot vagy a piacot célozza meg?