A címben szereplő kérdés foglalkoztatja leginkább a felvidéki magyarságot – és annak legitim politikai képviseletét, a Magyar Koalíció Pártját – a június 17-én tartandó előrehozott választások előestéjén Szlovákiában. Mint arról beszámoltunk, azért kell Szlovákiában előrehozott választásokat tartani, mert a Kereszténydemokrata Mozgalom – a Vatikáni Szerződés ürügyén – 2005 őszén kilépett a szlovák kormánykoalícióból. Ennek következtében a koalíció kisebbségbe került, így annak tagjai – az alkotmányos válság elkerülése érdekében – kénytelenek voltak támogatni az előrehozott választások megtartását.

Az nem vitás, hogy a Magyar Koalíció Pártja bejut a 150 fős szlovák parlamentbe, hiszen az eddigiekhez hasonlóan minden bizonnyal 10-11 százalékot kap majd a felvidéki magyar választóitól. Ez a százalékarány akkor is biztosnak tűnik, ha tudjuk: a tavaly őszi megyei választásokon a magyarok közül (is) igen kevesen mentek el szavazni, mert kiábrándultak az MKP-ből. A választási hűség azonban az országos parlamenti választásokon általában biztosított volt az elmúlt tizenhat év alatt. Számunkra, magyarok számára, most az a tét, hogy az MKP kormánypártként működik-e tovább, vagy ellenzékbe vonul. A magyar párt hivatalosan is bejelentette: Kész magára vállalni a kormányzás felelősségét és folytatni azt a politikát, amely által Szlovákia az európai demokratikus hagyományokat felvállaló és hordozó országgá válik. Sokak szerint az MKP belső életének és megújulásának nem ártana, ha a következő négy évben ellenzéki pártként politizálna. Mások viszont azt állítják: kormánypártként többet tud tenni, hatékonyabban tudja képviselni a felvidéki magyarságot, mindenekelőtt az érdekérvényesítés területén, valamint az állami pénzügyi támogatások magyar vidékekre történő juttatását illetően. De milyen lehetőségei vannak az MKP-nak, és egyáltalán milyen lehet a következő négy év szlovák kormánya? Az egyik lehetőség az – s talán ez a legszimpatikusabb -, hogy folytatja munkáját az eddigi jobboldali kormánykoalíció, azaz a Dzurinda-féle Szlovák Demokratikus Unió, a kereszténydemokraták és az MKP alkotta kabinet. Ha e három párt jól szerepel, akkor – az eddigi politikai konstellációtól eltérően – biztos többsége lehet a parlamentben. Ha nem szerepel jól, kisebbségbe szorul, ekkor két lehetőség adódik: negyedik partnerként vagy a Fico-féle Irány nevű párttal, vagy a Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal kellene tárgyalniuk. Ez így elég furcsának és etikátlannak tűnik, de lehet, hogy nem lesz más megoldás. A negyedik lehetőség, hogy Fico, Meciar és a Ján Slota által vezetett szélsőséges-nacionalista Szlovák Nemzeti Párt alakít kormányt. Ennek elég nagy az esélye, hiszen Slotáéknak a választások előestéjén 10 százalék körüli a támogatottságuk. Ezt a szakértők már most katasztrófakormánynak nevezik, hiszen ebben a felállásban újra felszínre kerülne a magyarellenesség. A választási kampányban ugyanis újra megjelent a „magyar kártya”, melyet ismét Slota vett elő, aki többek között Szlovákia szétverésével vádolta meg az MKP-t, és a magyar párt betiltását követeli. Újabban azzal ijesztgeti a szlovákokat, hogy az MKP szövetségi államformát akar. A magyarságot közellenségnek titulálta. Kijelentette: „Budapestet tankokkal kell elfoglalni.” Az MKP azonban nem fél Slotáéktól. „Ján Slota egy nacionalista álmodozó, aki nem tud alternatívát felmutatni, képtelen programot kínálni az embereknek, ezért az MKP nem létező céljaival ijesztget, így próbál szavazókat szerezni” – mondta Bugár Béla, az MKP elnöke, aki szerint pártja számára sem Slota, sem pedig a Szlovák Nemzeti Párt nem partner. – Nem mindegy, hogy a felvidéki magyaroknak milyen lesz a jövőjük, milyen lesz a sorsuk. Fönnáll a veszélye annak, hogy ismét felerősödik a nacionalizmus hulláma és egy olyan kormány alakulhat, hogy az alapvető jogainkért is meg fog kelleni küzdenünk – nyilatkozta a Demokratának Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője. Az MKP vezetése abban bízik, hogy a felvidéki magyarok érzékelik és komolyan veszik ezt a veszélyhelyzetet, s nem engedik, hogy a tömbben élő magyarságot megint leszorítsák a pályáról. Slota beismerte, hogy kijelentéseivel tudatosan uszít, a habozó nemzeti érzelmű szlovák választókat akarja mozgósítani. „Saját szlovákjait” pedig azzal ijesztgeti, hogy „legendás, 200 kilós kalapácsával veri fejbe azokat, akik nem hiszik el, hogy a magyarok szét akarják verni Szlovákiát.” Ez pedig rendkívül veszélyes, hiszen egy olyan kormány, amelynek Slota is a tagja, ismét állami szintre emelheti a nemzetiségi uszítást, a nemzetiségi elnyomást, a magyarellenességet, amely iskolarendszerében, kultúrájában, önigazgatásában, közigazgatásában, létében nyomoríthatja meg a több mint félmilliós felvidéki magyarságot. A tényeken és Slota kijelentésein az sem változtat, hogy hivatásos pszichiáterek azt nyilatkozták róla: „korlátolt, buta ember, ám ostobasága nagy adag cinizmussal párosul, s mindezt tudatosan adagolja, mert tisztában van vele: van egy réteg, amelyiket ezzel meg lehet szólítani. Slotának hatalmas az egója, miközben rendkívül alacsony intellektusú, brutális, primitív, alkoholista. Egyértelműen személyiségzavaros, ám mivel nem túl bonyolult a gondolkodása, a végtelenségig leegyszerűsíti a dolgokat, mindig rá tud mutatni a fő ellenségre: a maga módján zseniális. A baj az, hogy ezzel a típussal nagyon könnyen lehet azonosulni, és a nép küldöttjévé válhat, ha pedig hatalomra jut, az igen veszélyes lehet.” Az ötödik lehetőség, hogy Fico és Meciar alakít kormányt, a mérleg nyelve pedig az MKP. Ez azért lenne rossz, mert egyrészt Meciart nem fogadja el a nemzetközi közvélemény, másrészt pedig Fico és Meciar együtt komoly szélsőséges politizálásra lenne képes. Mindemellett Meciar háromszori uralkodása rendkívül rossz emlékeket ébreszt a felvidéki magyarokban. Nem beszélve arról, hogy Meciar mára szinte már rehabilitálódott. „Sajnálom, hogy a Meciar-kormány jogtiprásai, a szégyenteljes privatizációs ügyletek kapcsán a mai napig nem történt meg az igazságszolgáltatás, és a politikusok tolerálják a rosszat, azaz Meciart.” – nyilatkozta Michal Kovác egykori szlovák államfő, majd így folytatta: „Meg kellene semmisíteni az 1994-1998 közötti privatizációs szerződéseket! Egyes pártok képtelenek felfogni, vagy már elfelejtették, mit jelentett Szlovákia számára az az időszak. Lelassult a fejlődés, a NATO és az EU szóba sem állt velünk.” Kovác szerint a Meciar-korszak rányomta bélyegét az egész társadalom erkölcsi értékrendszerére. E véleményét sokan osztják az országban. A volt köztársasági elnök számításai szerint Meciar privatizőrei 29 milliárd koronáért (körülbelül 203 milliárd forint) mintegy 110 milliárd korona ( körülbelül 770 milliárd forint) értékű vagyonhoz jutottak, amely ma kétszer annyit ér. Jelenleg a közvélemény-kutatások szerint Fico pártja vezet toronymagasan (28,5 százalék), őt követi a Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus Unió 12,6 százalékkal, majd a Kereszténydemokraták jönnek 11,6 százalékkal. Az MKP 10,8 százalékon, Slota pártja 10,1 százalékon, a Meciar-párt 9,8 százalékon áll. A többi párt, úgy tűnik, nem jut be a parlamentbe. Ezekből a számokból azonban nem lehet túlságosan komoly következtetéseket levonni, hiszen két évvel ezelőtt – az előző parlamenti választásnál – is Fico vezetett jelentős különbséggel, és mégis Dzurinda nyert. Csak reménykedni lehet abban, hogy június 17-én Szlovákiában a józan ész és nem a nacionalizmus, vagy annak legszélsőségesebb formája, a sovinizmus győz. Tarics Péter