Nagy vihart kavart Európában egy bizonyos John Ape nyilatkozata, amely több nyugat-európai újságban és internetes fórumokon is megjelent. Az ismeretlen férfi (?) bejelentette, hogy ő ezentúl majomnak tartja magát, kéri (sőt: követeli), hogy ezt tartsa tiszteletben a társadalom, valamint a mindenkori kormányzat, és ennek megfelelően viszonyuljanak hozzá.

Külön hangsúlyozta, hogy petícióját nem kézzel, hanem mellső végtaggal írta. Az utcán nem a járdán, hanem a fák koronái között kíván ezentúl közlekedni, feleségét nősténynek, gyermekeit pedig kölyköknek hívja. Az étteremben külön majomkosztot kér, ami főként gyümölcsökből áll, de tiltakozik ellene, ha a pincér lehúzza a banán héját, mert erre ő is képes. Szükségét majomvécébe kívánja elvégezni, mert a fák tetejéről mégsem pottyanthat az autók közé, ezt elismeri, viszont meztelenül jár, mert felöltözve olyan lenne, mint a cirkuszi majmok, akikre a sok primitív néző miatt ruhát húznak, hogy röhögjenek rajtuk. Az indoeurópai nyelvekben a hím-, nő- és semleges nem mellé kéri a „majom” nem beiktatását, valamint a „majmolni” szó megszüntetését, mert az sértő rá nézve.

Egy idő után mind több ember jött rá, hogy ő is inkább majom. Naponta duplázódott meg a magukat majomnak vallók száma; Angliából, Francia- és Németországból, sőt az USA-ból is csatlakoztak. Magyarországon egy kis mozgalmár csoport forgalmas tereken gyűjtötte az aláírásokat azoktól, akik eztán majomként kívánnak tovább élni. Létrehozták a Majom Pártot, tervezték majom miniszterelnök-jelölt indítását.

Mielőtt azonban valóra válhatott volna Pierre Boulle híres regényének forgatókönyve, meghasonlás támadt az újdonsült emberszabásúak között: akadt, aki csimpánznak, mások gorillának, a legelvetemültebbek orangutánnak vallották magukat, s mivel nem tudtak megegyezni, ki is az igazi majom, belső torzsalkodásba fulladt az akció.

Az ötletgazda, John Ape szomorúan állapította meg, hogy már majom sem lehet az ember szabadon.