A marxista történetírás nem értette, hogy a háborúknak lehetnek eszmei okai is. A keresztes hadjáratokat a szeldzsuk törökök provokálták ki, akik 1076-ban elfoglalták Palesztinát, és a keresztény szent helyet meggyalázták. Az 1100-as évek végétől az 1200-as évek végéig a nyugati kereszténység folyamatosan indított hadjáratokat. Az utolsót IX. (Szent) Lajos.

Hirdetés

A Szentföld visszafoglalása helyett azonban tovább romlott a kereszténység helyzete a Közel-Keleten. 1291-ben Akkon is elesett, az utolsó keresztény bázis.

Az 1300-as évek a nagy formátumú szentek évszázada volt. Közülük is csak Sziénai Szent Katalint emelem ki ezúttal, aki fölismerte az Európát fenyegető iszlám veszélyt, s mindent elkövetett, hogy az európai vezetőket erre figyelmeztesse. Csakhogy a XIV. század, amelyben Katalin élt és tevékenykedett, a pápaság súlyos válságidőszaka volt. Kettős pápaság, avignoni fogság, ellenpápák kora. A francia, a magyar és az angol uralkodók határozták meg Európa hatalmi viszonyait. Az iszlám ugrásra készen állt Bizánc kapui előtt, s fenyegette az egész keresztény Európát. Ám a katolikus királyok egymás ellen hadakoztak, sőt, Franciaország a szultánnal üzletelt. Elképesztő, hogy egyedül Katalin ismerte föl a közelgő veszedelmet, megkísérelte a pápát az avignoni fogságból kiszabadítani. Az egyházi züllöttséget megszüntetni. Szent Pál-i szeretethite ellenére fegyveres harcot, újabb keresztes háborút iparkodott szervezni a pogány fenyegetés megfékezésére.

Európa katasztrofális vakságára jellemző, hogy az 1300-as évektől 1453-ig, Konstantinápoly elestéig több mint egy évszázada lett volna arra, hogy összefogjon kontinense védelmében, s még 1541, Buda elestének az időpontja sem lett volna végzetesen késő. De 1827 októberéig kellett rá várni, hogy az európai hatalmak összefogjanak, és a navarinói tengeri csatában megsemmisítsék a török flottát. Mégpedig az angol, a francia és az orosz hajóhad, amelyre 373 évet kellett várnia Görögországnak. Vagyis voltaképpen a modern Európa létrehozójának, megteremtőjének azáltal, hogy a földrész szellemi lényegét, a kereszténység alapszövegének a rögzítését, az evangéliumokat görögül írták és görögül terjesztették kezdetben. Még Európa neve is görög eredetű, a görög mitológia ikonikus alakja.

A magyaroknak is szerepük volt a görög szabadságharcban. Előzményként megemlítem, hogy Magyarországon ama időben közismertek voltak a görögországi események. A Habsburg-hatalom azonban félt a bekövetkezendő görög függetlenségi mozgalmak rossz példájától, cenzúrázott és figyelt. Olyan mértékben foglalkoztatta az eseménysor a magyarokat, hogy még a görög Elinika Hronika is megírta, hogy a magyarok leírhatatlan lelkesedéssel vették tudomásul a görög szabadságharcot, amelynek kezdete 1821 ugyan, de a harc évekig tartott. Az orosz–török háború 1828-ból átnyúlt 1829-be, és előbb elfoglalták az oroszok Várnát, majd 1829 elején Drinápolyt, és Konstantinápoly közelébe jutottak. 1829 szeptemberében a háborút a drinápolyi béke zárta. Sajnos az iszlám birtokában hagyva a kereszténység szent városát, Konstantinápolyt, az Ajia Szofiával.

A magyarok nemcsak lelkesedtek és együttéreztek a görögökkel, hanem részt is vettek a fölszabadító harcokban. Néhány név: Dessewffy százados, Járvay György, Bófi nevű hazánkfiai el is estek a petai csatában 1822-ben. Laski Kristóf és társai pedig 1827-ben haltak meg a görög függetlenségért. A hazai érdeklődés és rokonszenv nagy volt. Magyar egyetemisták 1827-ben légiót akartak szervezni, részt veendő a hadi küzdelmekben.

Görögország cserbenhagyása (amit most is művelnek az európaiak az áldatlan migránsáradat rájuk zúdításával) tehát egyáltalán nem új keletű. Régi hagyomány.

Korábban írtuk