Tisztelettel kérdezem, miért csak az ellenem szóló zsinati elnökségi panasz lényegét közli Bencsik Gábor, mikor hírt ad felmentésemről? Miért nem kíván belemenni a részletekbe?

Talán csak nem azért, mert kiderülne, hogy a panasz által érintett rendezvényen semminemű antiszemita, rasszista megnyilvánulás nem történt, köszönhetően az általam vezetett Budapest Szabadság téri Hazatérés Temploma gondnokával a rendezvény kapcsán kötött bérleti szerződésnek (is)? Talán csak nem azért, mert ennek alapján az is kiderülne, hogy nem igaz az ellenem szóló vád, hogy „antiszemita” volnék?

Miért gondolja egy református lelkészről, hogy ártani kívánna ellenségeinek? Csak nem a hazám ellenségeire gondolt?!

Azoknak – mea culpa, mea maxima culpa – de minden törvényes, evangéliumi, hitvallásos és egyházhoz méltó eszközzel ártani fogok. Oh, el is felejtettem: Bencsik Gábor szerint nem ártok a légynek sem… Érdekes, előtte néhány sorral még azt írta rólam, hogy „súlyos tehertétele egyházának, amelynek sokkal többet árt…”

Ön Bencsik úr, érvelése alapján minek minősítené a Szent István jobbját „tetemcafatozó” Majsai Tamás és a turulmadarat „dülledt szemű tojósszárnyasnak” minősítő Iványi Gábor, valamint a népszabadságos Czene Gábor által személyem ellen indított újabb rágalomhadjáratnak megalapozatlan, előzetes tájékozódás nélküli ismételt panaszával hitelt adó zsinati lelkészi elnöki tevékenységet? Csak nem azt akarja mondani, hogy a rágalomhadjáraton alapuló megalapozatlan panaszok nem ártanak az egyháznak?

Igazán nem szeretném a részletekkel untatni, de a kitűzött tárgyalást megelőzően palástvesztéssel a legszélesebb világi nyilvánosság előtt fenyegetőző Horváth György jogtanácsos nyilatkozata sem árt az egyháznak? Ezen jogtanácsosi – egyetlen tanút meg nem hallgató – elfogult eljárás zsinati elnöki támogatás sem árt az egyháznak?

Egy folyamatban lévő fegyelmi ügyben a törvényhozó Zsinattal – annak érdemi tájékoztatása nélkül – a panaszos mint zsinati elnök előterjesztésében történő „panaszmegerősítés” sem árt az egyháznak. Egyáltalán miért nem írja le, milyen szóval, tettel és mulasztással adtam okot az antiszemita vádra? (Testvéri tanácsként: csak óvatosan szerkesztő úr, mert van egy-két jogerős felmentő bírósági ítélet a zsebemben…) Komolyan gondolja, hogy kell bárminemű „támadási felület” ahhoz, hogy a magyarországi „nácivadászok” fenntartsák a magyarságra fordított vérvádat? „Ha ellenállsz, ingerelsz, / ha szótlan tűröd gyávaság. / Feljajdulsz, érzékenyedel / és a néma jaj is vall reád!”

Apropó, mulasztás! Nem szeretnék visszaélni helyzeti előnyömmel, azzal, hogy az önhöz hasonlók legnagyobb igyekezete ellenére még mindig lelkész vagyok, de a kálvini egyetemes papság alapján bátran hivatkozom a mi Urunk Jézus Krisztus szálkáról és gerendáról szóló hasonlatára. Nem kellene legalább kísérletet tenni gerendáik eltávolítására: a mulasztásos cserbenhagyás, a hallgatás „gyáva, hunyász alázata” – ezen „durva” kifejezés „kivételesen” Shakespeare-től származik – gyakorlatának felszámolására?

Nehogy még végül leírja valaki, hogy Bencsik Gábor ellen már régóta az a vád, hogy hazaáruló, mivel zavarbaejtően bőséges okot szolgáltat erre a vádra, szóval, tettel és mulasztással… Akkora támadási felületet nyújt a hazafiaknak, hogy a „magyar” Demokrata „konzervatív” hetilap majd megrokkan belé…

Honfitársi üdvözlettel:

Ifj. Hegedűs Loránt

református lelkész, aki a légynek sem árt, mert – miként a turul – nem kapkod a legyek után. Csak ezért teszem megfontolás tárgyává, hogy egyáltalán bepereljem-e szerkesztőségüket a jó hírnévhez, a becsülethez és az emberi méltósághoz fűződő alkotmányos személyiségi jogaim megsértése miatt.

Antonioni Nagyítás című, korszakos jelentőségű filmje egy különös helyzetet elemez. A fotóriporter véletlenül lefényképez egy gyilkosságot, ám ahogy egyre jobban nagyítja a képet, a részletek előtérbe kerülésével a fényképről eltűnik az áldozat és a gyilkos. Néha találkozunk ezzel a jelenséggel: messziről nézvést egyértelműen látszik, hogy van ott valami, de minél közelebb megyünk, minél inkább a részleteket kezdjük el vizsgálni, annál inkább eltűnik a szemünk elől a látott dolog. A rész igazsága olykor elfedi az egész igazságát, de attól még az egész igazsága az erősebb. De nem erről szólt a cikk. Hanem azokról, akik az antiszemitizmus vádját csupán ürügynek használják arra, hogy azzal sakkban tartsák ellenfeleiket, és akiknek egy szavuk sincs, ha a magyar zsidóságot valóban kár éri. A gátlástalanul használt kettős mércéről, amely egy pillanatra megmutatkozott a maga valójában. Pontosan úgy, ahogy most ifjabb Hegedűs Lórántnak a papi hivatáshoz nem illő dühe és arroganciája villant elő, amint a sértésre még nagyobb sértéssel válaszol.

a szerk.