A park válságához mind az MSZP-SZDSZ-kormány kultúrpolitikája, mind pedig az előző, szintén MSZP-SZDSZ-vezetés alatt működő Csongrád megyei önkormányzat tehetetlensége hozzájárult – mondta a Demokratának Zakar F. Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke.

– Amikor a Demokrata idei első számában az emlékpark gondjairól tudósítottunk, úgy tűnt, hogy a Csongrád megyei közgyűlés és park igazgatója közös megoldásban gondolkodik, február elsejével azonban felállították székéből Nagy Lászlót. Mi történt? – Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kht. megalakulásától kezdve üzleti alapon végzi kulturális tevékenységét. A társaságnak jelenleg nyolc tagja van, legnagyobb törzsbetéti hányaddal a Csongrád Megyei Önkormányzat rendelkezik. A Feszty-körkép éveken át minden elképzelést felülmúló mértékben vonzotta a látogatókat, 1996-ban ötszázhatvanezer személyt fogadhatott az emlékpark. Napjainkra drasztikusan csökkent a látogatottság, 2005-ben már csak kétszázhúszezer, 2006-ban pedig még kevesebb ember kereste fel, ezen belül a körkép vonzereje is csak töredéke az 1996-os szintnek. A látogatók számával együtt drámaian csökkentek a bevételek is, ugyanakkor a külső szemlélő nem érzékelhette a parkkal kapcsolatos gondokat, hiszen ezek csak a bennfentesek számára voltak nyilvánvalóak. – A bevételek csökkenése indokolta a park előző ügyvezető igazgatójának leváltását? – Az alapvető probléma az volt, hogy a park vezetése véleményem szerint nem tudott megfelelő válaszokat adni ezekre az új kihívásokra. Az utóbbi időben például szinte teljesen hiányoztak a több ezer vendéget ide csábító nagy műsorok, koncertek, többnapos fesztiválok és hasonlók, miközben a néprajzi összejövetelek, illetve a népszokásokhoz kapcsolódó rendezvények alig-alig vonzottak turistákat. Súlyosbította a gazdasági helyzetet egy 2000-ben kiadott kormányrendelet, amely a muzeális kiállítóhelyek látogatóinak kedvezményezésével további több tízmilliós bevételkiesést eredményezett. A belépőjegyek árának emelése, a támogatások és kompenzációk elmaradásának hangoztatása nem jelentett megoldást a park előtt álló nehézségekre. Mindenképpen új források után kell nézni, új befektetőkre, pályázatokra és szélesebb körű vállalkozói tevékenységre van szükség. – Az MSZP Csongrád megyei politikusai a szakmaiság háttérbe szorulásáról és politikai döntésről beszélnek… – Az MSZP politikai kultúrájának fontos részét képezi az egykori MSZMP-s politikai munkatársak védelme, társadalmi beágyazottságuk megteremtése, illetve kommunikációja. Véleményem szerint Nagy Lászlót, akit éppen a minap neveztek ki a szegedi szocialista vezetők egy fontos kultúrpolitikai posztra, nem nevezhetjük politikailag semleges szereplőnek. Szélesebb összefüggéseket is figyelembe véve, a park válságához mind az MSZP-SZDSZ-kormány kultúrpolitikája, mind pedig az előző, szintén MSZP-SZDSZ-vezetés alatt működő Csongrád megyei önkormányzat tehetetlensége hozzájárult. Az is figyelemre méltó, hogy 2006 tavaszán, a választások előtt Nagy László úgy kapott újabb öt évre ügyvezető igazgatói megbízást, hogy arról a megyei önkormányzat illetékes bizottságának ellenzéki, fideszes tagjainak tudomásuk sem volt. Némileg meglepő, hogy most, amikor váltásra került sor a kht. élén, hirtelen másként gondolkoznak az ellenzékbe szorult MSZP-s politikusok. Úgy tűnik, szakmai érvekre csak akkor van szükségük, ha ellenzékben vannak. – A szakmai érveket a szocialista politikusok csak politikai érdekeik leplezésére használták? – Igen. Ez általános értelemben is tanulságul kell hogy szolgáljon a nemzeti oldal számára. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan politikusok és kulturális szakemberek árasszák el a jobboldalt, akik szakmai hiányosságaik miatt nem tudtak érvényesülni a szociálliberális politikai erőtérben. El kell vetnünk azt a baloldali politikai gyakorlatot, hogy olyan uram-bátyám világot építsünk fel, ahol a rokonok politikai stallumokat kaphatnak. Nem csak politikailag, hanem erkölcsileg, minőségileg és szakmailag is a baloldal fölé kell kerekednünk, különben menthetetlenül alulmaradunk a küzdelemben. – Ön nyilvánosan is, érdekes módon egyedüliként a Csongrád megyét irányító politikusok közül, vitába keveredett az előző ügyvezető igazgatóval. Miben nem értettek egyet? – Az első és legfontosabb véleménykülönbség Nagy László ügyvezető igazgató és köztem abban volt, hogy folytathatunk-e vitát a park helyzetéről és vezetésének tevékenységéről, vagy sem. Az volt a benyomásom, hogy Nagy László képtelen volt elfogadni azt a tényt, hogy közszereplőként az ő tevékenysége is vitatható, hogy az eredmények mellett fenyegetően nőtt a park hiánya, elégtelen volt a hírverése és piackutatása, hogy a kiállításokat nem lehet darabszámra mérni. Ő ezt a vitát inkább hitelrontásként élte meg, s néhány harcias nyilatkozatot leszámítva, nem történt érdemi előrelépés. – Amikor a helyszínen jártunk, a menynyezet alatt egy beázást felfogó vödröt, a fa tartószerkezeten beázás nyomait láttunk. A vásznon is kisebb foltot figyeltünk meg. Nem kéne megjavítani a tetőt? – Az ezzel kapcsolatos nyilatkozatok jól szemléltetik az előző ügyvezetés kommunikációs módszerét. December elején az országos tömegtájékoztatásban szárnyra kapott hír, hogy beázik a Feszty-körkép. Egy nappal később, december 7-én viszont már arról értesülhettünk, hogy „nem arról van szó, hogy szét van rohadva minden”, s Nagy László már csupán páralecsapódásról beszélt… – Mi beázásnak láttuk. Kár lenne a vászonért… – Így van. Ópusztaszer kis pont Magyarország térképén, mégis minden magyar hallott már róla. Az évezredes hagyomány szerint „azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét, meg valamennyi jogát is”. Szent István korában templom állt Szeren, a XII-XIII. század fordulóján pedig már tekintélyes kolostorral büszkélkedhetett a település. A török pusztítást követően néhány évszázadra feledésbe merült ez a helység, de a XIX. század második felében Göndöcs Benedek címzetes pusztaszeri apát ismét ráirányította a közvélemény figyelmét erre a szakrális helyre. Ő úgy vélte, hogy „minden jó hazafi előtt szent és áldott legyen őseink első nemzetgyűlésének, alkotmányunk bölcsőjének helye: Pusztaszer.” Megkezdődtek az ásatások, s 1896 októberében már Árpád vezér szobra is a helyére kerülhetett, 1945. március 29-én pedig itt kezdődött meg a földreform-rendelet végrehajtása. Az emlékpark megálmodója a népi írók közé tartozó Erdei Ferenc (1910-1971) volt. – Most változás lesz. Mit hoz a jövő? – Újra kellene gondolni az emlékpark arculatát, majd ezt követően a tulajdonosoknak meg kellene adniuk a park számára szükséges támogatást. Elengedhetetlen Ópusztaszer nemzeti jellegének erősítése és fejlesztése. Igazi nemzeti emlékhellyé, a világ magyarságának összetartozását kifejező központjává kell válnia. Tovább kell folytatni az ásatásokat, és fejleszteni kell a szabadtéri néprajzi múzeumot is, különös tekintettel a parkban Mészáros Ferenc által elindított pedagógiai programra és minden olyan lehetőségre, amely az interaktivitásra épül. Ki kell használni a park adottságait: a nagy rendezvények tartására alkalmas területet, a park ismertségét, a látogatók átlagéletkorának kedvező összetételét, azt, hogy számos tudományág, történelem, régészet, néprajz és számos művészeti ág, például zene, képzőművészet és hasonlók, valamint egyéb tevékenységek, például a sport adhatnak itt egymásnak találkozót. Erősíteni kell a park együttműködését a különböző tudományos műhelyekkel is. – Részletezné? – Olyan, leginkább a népi kultúrára alapozó rendezvényeket kell szervezni, amelyek három-négy napon át képesek mozgásban tartani több ezer embert. Például teljes körű népzenei koncerteket, táncházat, népművészeti vásárt, mesterségek bemutatkozását, gasztronómiai kiállítást felvonultató rendezvényt és hasonlókat kellene szervezni. A park pedagógiai programjának továbbfejlesztése kapcsán nem csak azt kell figyelembe venni, hogy a látogatók többsége diák, hanem a környék lakossága számára is népfőiskolai jellegű előadásokkal kell erősíteni a parkhoz fűződő kapcsolatot. Jelen pillanatban a park piackutató tevékenységét, hírverését is meg kell újítani. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark a magyar nemzeti kulturális örökség jelentős részének őrzője, áthagyományozója, s ezzel együtt a dél-alföldi körzetbe irányuló turizmus kiemelt célterülete. E tényekből kiindulva, az emlékpark jövőjéért nem csak aggódnunk, hanem cselekednünk is kell. Szakács Gábor