Koncz Zsófia a szerencsi körzetben megnyerte az időközi választást. Kerekítve, 51 százalékkal megelőzte riválisát, Bíró Lászlót, aki 46 százalékot szerzett. Kevesebben mentek el szavazni, mint 2018-ban a rendes országgyűlési választásokon, ahol a mai győztes édesapja, Koncz Ferenc győzött, de elég sokan ahhoz, hogy ezt a választási eredményt reprezentatívnak tekinthessük.

Hirdetés

Foglaljuk ezért össze a legfontosabbakat. A Fidesz–KDNP átlépte az 50 százalékos küszöböt, amiből az következik, hogy ha ezt a tendenciát sikerül országosan is érvényesíteni, akkor mindegy, hogy a jobboldallal szemben az egyesült ellenzék lép-e fel, vagy az ellenzéki pártok külön-külön indulnak. De csak a Fidesz–KDNP-nek lesz mindegy, mert az ellenzéki pártok számára az egyesülés, ha nem sikerül győzni, halálos csapdát jelent. Az újdonság varázsával operáló Momentumot például négy év ellenzékiség, összezárva Gyurcsány Ferenccel és Jakab Péterrel, tönkretenné.

Kiderült továbbá, hogy döntő mértékben a lakosság várakozása számít, és ebből a szempontból a „szeretet és összefogás” művészete, vagyis hogy egy adott politikai erő mennyire hitelesen, milyen garanciákkal képes megígérni a választóknak a jobb élet lehetőségét, messze fontosabb, mint az, hogy a jelölt kinek mikor mit mondott, kivel mikor bújt ágyba, kit csapott be vagy sem. Koncz Zsófia nem azért nyert, mert Bíró Lászlótól elfordultak a támogatói, ugyanis csupán jelentéktelen mértékben fordultak el (ha ugyan elfordultak, hiszen 2018-ban még nem volt egyesült ellenzék), hanem azért, mert másfél százalékkal többen szavaztak Zsófira, mint az előző választáson az édesapjára. Nem lebecsülve a kedves fiatal hölgy érdemeit, ebben a győzelmet hozó 51 százalékban döntő mértékben a Fidesz–KDNP javuló országos megítélése játszott szerepet.

Korábban írtuk

Ez pedig már előremutat a 2022-es választási stratégiára is. Megbukni látszik az a forgatókönyv, amit a nemzetközi balliberális hálózat az Orbán-kormány diktatúrája elleni tiltakozókra épített fel, és amelynek célját a legutóbb Michael Ignatieff, a Közép-európai Egyetem (CEU) rektora fedte fel, amikor elárulta, hogy elszántan törekszik az Európai Unió Bírósága által múlt kedden hozott végzés összekapcsolására azzal az uniós tervvel, amely a pénzügyi forrásokat a „jogállamisági mechanizmushoz” kötné, írta a Financial Times című londoni üzleti napilap hétfői kiadásában megjelent levelében Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár. Ignatieff szerint ugyanis „az EU-nak meg kellene ragadnia az alkalmat bizonyos mértékű juttatások elvonására a Magyarországhoz hasonló országoktól, amelyek megsértik az európai jogállamiságot”.

Bontsuk ki az igazság itt lappangó részletét: létezik egy elképzelés, ami szerint a jogállamiság hiányára való hivatkozással visszatartott pénzeket ügyesen a nagyvárosok „mélyen demokratikus” önkormányzatainak kéne juttatni, és ilyen módon az ellenzéket szépen föl lehetne tankolni a 2022-es kampányhoz szükséges pénzmennyiséggel. Ezért van az, hogy mint Mórickának, az utóbbi időben minden belhoni és külhoni liberális politikusnak ugyanaz jutott az eszébe: a pénz. Sajna azonban, a makacs magyar nép ismét kinyilvánította hűségét az Orbán-kormány mellett egy 34 ezer fős reprezentatív választáson. És az EU bánatára még csak lefasisztázni sem lehet a derék borsodiakat, mert a virtigli nácit éppen hogy ők buktatták meg. Ilyen a nép.