A lázadás minden korban a fiatalok önkifejezésének fontos eszköze. Bemutatjuk az egyes korok jellemző szembeszegüléseit, amikkel a szülőket igyekeztek bosszantani és saját határaikat feszegetni a gyerekek.

Nézzük az első diát. Az apuka már hegyezi a lándzsáját, ám a kissrác dühödten toporzékol: „Nem akarok mamutra vadászni!”

Hirdetés

A következő képeken későbbi korok konok kölkeit követhetjük nyomon. Íme az első, aki így dacol a papájával: „Nem ülök fel a lóra!” Amott a kislány tiltakozik: „Nem veszem fel az abroncs­szoknyát! Csúnya, nehéz ruha!”

Aztán nézzük ezeket a csibész csemetéket: „Nem megyek misére!”, grimaszolnak az anyjuknak. Szedte-vette szófogadatlan akarnokok! Még mit ki nem találnak az idők folyamán! Lássunk egy sor példát: „Nem veszek nyakkendőt!” „Nem tanulom meg a latin deklinációkat!” Emitt egy pökhendi fiúcska: „Színész leszek!”

És még miféle módokon keseríthetik felmenőik életét? „Feleségül veszem a Marit!”, vágja a zord atya szemébe eltökélten. Egy másikuk meg ugyancsak ellenkezik: „Nem veszem feleségül a Marit!” „Hozzámegyek a Jóskához!” „Nem megyek hozzá a Jóskához!”

Csupa-csupa lázadás, ifjonti hév, generációs dominanciaharc. „Juszt se olvasom el az Odüsszeiát!” „Miniszoknyát hordok!” „Csúnyán fogok beszélni!” „Berúgok a házibulin!” Megannyi próbálkozás. „Nem írok leckét, inkább focizok a kertben!”, zúgják a fiúk. „Nem eszem egy falatot sem, azt is kihányom, amit megettem!”, tromfolnak a lányok. „Nem megyek ki a kertbe focizni, inkább bent nyomkodom a szobában a telefonomat!”, jön az újabb revolúció. Tetoválás és szakadt nadrágok, és már nincs hová fokozni a mamuttól a kábítószerig. „Nemet váltok. Ezentúl ne azt mondd, hogy van két fiam, hanem azt: van egy fiam és egy lányom.” A fiatal már csak ilyen.

Az utolsó diánkon látható korunk igazi lázadója, a divatok és trendek esküdt ellensége: a születési neme szerint él, a hagyományos családmodellt követi, nem iszik, nem dohányzik, nem káromkodik és misére jár. Ez a belevaló forradalmár!

Korábban írtuk