Nyitnikék
„Alszik a hóban / a hegy, a völgy, / hallgat az erdő, / hallgat a föld. // Egyszerre mégis / rezzen a táj: / hármat fütyül / egy kis madár. // Háromszor hármat / lüktet a dala, / vígan, szaporán, / mint éles fuvola. // Az a fuvolás / a Nyitnikék! / Már kezdi is újra / az énekét: // két füttyre mindig / ’kvart’ lefelé: / nem sok, de örülni / ez is elég. // Nyitni kék, fütyüli, / nyitni kék, / szívnek és tavasznak / nyílni kék! // Nyitni, de – nyitni, / de / – nyitni kék! / Fütyülöm én is / énekét…”
Ami a koronavírushoz való viszonyt illeti, Szabó Lőrinc verse jól ábrázolja a helyzetet. Tél van, ami önmagában is elég kellemetlen így február első napjaiban, amikor már sokakban bontakozik a vágy a megváltó tavasz után, ráadásul egy év elteltével kezd elviselhetetlenné válni a bezártság, a távolságtartás és a nélkülözés. Igen, sajnos sokan vannak, akik súlyos veszteségeket szenvedtek el az elmúlt év során.
A legnagyobb vesztesek a vendéglátósok. Emberek tízezrei veszítették el a munkájukat, vállalkozók ezrei lehetetlenültek el, sokan csődbe mentek, vagy a csőd szélén tántorognak… és a megmentő vakcina akadozva, a vártnál kisebb mennyiségben érkezik. Nem véletlen, hogy egyre hangosabb a türelmetlenség körükben, mint ahogy az is szükségszerű, hogy a hatalomra éhes ellenzék azonnal rá is startolt a vendéglátósokra.
Volt egy jelentéktelen tüntetés a budapesti Hősök terén, ahová csak pár százan mentek el, mert a józan többség tökéletesen tisztában van a helyzettel, hogy az újranyitás nem politikai, hanem egészségügyi döntés következménye lehet csupán, és talán a tüntetők többsége sem azért jött, hogy balhét csináljon, hanem hogy jelezze, most már nagyon fáj.
A vendéglátósok többsége nem kockáztatná meg a törvénysértő újranyitást, részben a beharangozott kemény következmények miatt, részben pedig azért, mert például a portugáliai katasztrófa világossá tette, milyen végzetesen súlyos következményekkel jár a korai nyitás. A tízmilliós országban a korlátozások szilveszteri négynapos feloldása mostanra robbant be: 16 ezernél is több megbetegedés, 300-nál is több halálozás naponta, és az egészségügy az összeomlás határán…
A tiltakozó vendéglátósok több pénzt követelnek a kormánytól, mert az eddigi bértámogatásokat keveslik. Érthető, akinek már a létezése forog veszélyben, az egyre türelmetlenebbé válik, egyre hangosabban követeli a segítséget. Az azonban nem érthető és nem is fogadható el, ha valakik a maguk politikai pecsenyéjét e tiltakozások tüzénél kívánják sütögetni, s azért hevítik, azért uszítják a tiltakozásokat, hogy az nekik politikai hasznot hozzon. Valahogy úgy, ahogy Krekó Péter ábrázolta a dolgot: minél többen halnak meg a járványban, annál rosszabb lesz Orbán Viktornak.
Fordítsuk le ezt a mai állapotra: minél többen lázadnak a vendéglősök közül, minél többen nyitnak ki engedély nélkül, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy a tömeges oltások megkezdése előtt nálunk is berobbanjon a járvány, és néhány hónap késéssel az oltások dacára újabb korlátozásokat kelljen bevezetni.
A halál azonban nem alternatíva. A háborgó vendéglátósoknak ezt kell megérteni. Jobb nélkülözve élni, mint idő előtt meghalni, mert a válságból pár hónap alatt most már biztosan ki fogunk keveredni, nyárra gyakorlatilag szabad lesz az ország, de akik belehalnak a járványba, azokat már nem lehet föltámasztani. Igen, nyitni kék, de nem most. Még bírni kell.