Amikor Széchenyi István talán legnagyobb hatású művét, a Hitelt 1830-ban közreadta, korántsem csupán a pénzpiaci kölcsön fontosságáról akarta meggyőzni honfitársait. A hitelről tág értelemben is beszélt; a politika, sőt a közélet egészétől követelt hitelességet. Olyan magatartást, amely alapján az emberek azt mondhatják: ettől vagy attól az embertől arra számíthatok, hogy betartja a szavát. Cserében ő is számíthat az én szavamra, így együtt leszünk sikeresek.

Bankhitel nélkül nincs eredményes gazdálkodás, emberi hitel nélkül nincs sikeres közösség. Régen rossz annak a társadalomnak, amelyik kizárólag a törvényekre bízza magát. Az erkölcsi normák tiszteletben tartása, vagyis közbizalom nélkül nincs működőképes állam, hiszen még az utcára sem merne senki kimenni, akit nem testőrök vesznek körül.

Az Egyesült Államok mindmáig legnagyobb politikai botránya a Watergate-ügy volt. Csupán emlékeztetőül: Nixon elnök nem abba bukott bele, hogy stábjának tagjai lehallgatták az ellenfél irodáját – ilyen megesett máskor is. Nem is az volt a legfőbb vád, hogy Nixon tudott a lehallgatásról – nem szép dolog, de ez is megeshet. Az elnöknek azért kellett a bűnvádi eljárás elől lemondásba menekülnie, mert hazudott: azt hazudta, hogy nem tudott a dologról, és aztán ezt mégis sikerült rábizonyítani.

Az amerikai közéletről sok rosszat el lehet mondani, de az tény, hogy ha egy politikust ott hazugságon kapnak, annak egy életre vége van. Mert a hitelét játszotta el. Aki egyszer hazudott, az bármikor hazudhat megint. Annak soha egyetlen szavában sem lehet többé megbízni. Megbocsátható, ha valaki elhallgatja az igazságot. Az is bocsánatos vétség, ha csak egy részét mondja el – azért vannak az újságírók, hogy minél többet kiszedjenek belőle. Még az is belefér, ha olyat ígér, amit nem tud teljesíteni – aki valaha is udvarolt, vagy akinek udvaroltak, belátja ezt. De ha expressis verbis hazudik, egyértelmű tényeket egyértelműen meghamisít, azzal nincs mit kezdeni. Annak buknia kell.

A magyarországi kormányzó pártok, élü kön elnökeikkel szemlátomást azt gondolják, hogy mindez Magyarországon nem így működik. Hogy a politikába a hazugság is belefér. Hogy az erkölcsi tőke ugyanúgy visszapótolható, ahogy a pénztőke, ha valamiért megcsappan. Csak eltökéltség kell és kapcsolatok, a többi megy magától. Gyurcsány Ferenc és Kóka János azt hiszik, hogy a közbizalom nem tényező, a múlt nem számít, elég, ha a jövő ígérete csábító. Elég, ha a portékát, amit kínálnak, ékesszólóan dicsérik, és akkor elkél.

Richard Nixon is megpróbálkozott ezzel, ellenfelei azonban szemléletes példával leplezték le a trükköt. Plakátokat készítettek az elnök fényképével, alatta a következő szöveggel: „Ön venne használt autót ettől az embertől?” Magyarán: „Ön elhiszi erről az emberről, hogy igazat mond olyasmiről, amit önnek nincs módjában ellenőrizni?” Az emberek megadták a választ: „Akiben nincs bizalmunk, attól nem veszünk, annak nem hisszük egy szavát sem”. És az amerikai történelemben először az elnök megbukott.

Kóka Jánost valószínűleg saját pártja fogja kiköpni, Gyurcsány azonban még tartja a hadállásait. Mert még mindig nem fogta föl, hogy aki egyszer elveszítette a közbizalmat, az most már akár igazat is szólhat, akkor sem hisz neki senki. Az országnak valóban szüksége van reformokra, de azok megvalósítására Gyurcsánynak akkor sincs esélye, ha azok a szükséges irányba vinnének. Ettől az embertől már nem veszünk semmit, mert már a baloldali szavazók sem hiszik el neki, hogy valóban azt kapják tőle, amit mond.

Gyurcsány Ferenc kormányának erkölcsi hitele lenullázódott. Most már teljesen mindegy, mit akar, semmit sem fog elérni. Nagy baj ez az országnak, a létező legrosszabb állapot, amelyen a lehető leggyorsabban változtatni kell. Vagy a jelenlegi koalíciónak kell hiteles embert az ország élére állítania, vagy ha nem képes erre, új választásokon kell megmérni kinek-kinek a hitelességét. Minden perc késedelem súlyos milliókba kerül Magyarországnak, minden nap késedelem egyszeri és megismételhetetlen életünket rabolja meg. Hiszen a tét nem egy használt autó, hanem egy sikerre, örömre, hitre méltó ország – Magyarország.