Az al-Kaida még az alábbi gaztetteket szerette volna elkövetni, de hála istennek és a CIA-nek ez már nem jött össze nekik. Repülőgépeket akartak eltéríteni és egyidejűleg tiszta erővel bele akartak szállni pár amerikai atomerőműbe és olajterminálba – adták hírül a világlapok. De ez mind semmi. A Demokrata megbízható forrásból arról értesült, hogy az al-Kaida ezen túlmenően azt is tervezte, hogy egy szupertitkos és Condoleeza Rice-nak maszkírozott terroristát is ledobott volna az egyik eltérített repülőgépről, egyenest a washingtoni Fehér Házra, ahol az elnöki tanácsadónak álcázott terrorista egy alkalmas pillanatban kopaszra borotválta volna Bush elnök fejét és le nem mosható vegytintával azt írta volna a tarkójára, hogy „I love Oszama” – iszonyú még elképzelni is, hogy mi lett volna, ha az ünnepek alatt ez a borzalmas terv sikerül, de szerencsére ez sem jött össze.

A rettenetes al-Kaida úgynevezett levélbombákat is készült ledobni az eltérített gépekről. Bármilyen hátborzongató, a terveikben Budapest is célpontként szerepelt a Demokrata informátora szerint. Azt tervezték ugyanis, hogy a magyar főváros fölött az egyik eltérített amerikai utasszállító gép ablakából az álarcos terroristák olyan leveleket dobáltak volna le több tucatszámra, amelyekben az lett volna olvasható, hogy „magyarok, ne hagyjátok magatokat!” – de szerencsére ez a gonosz terv sem sikerült. És a szörnyű lista lapzártakor, ahogy mondani szokás, még nem volt teljes…

Ha azt hinné a tisztelt olvasó, hogy az Úr 2004. évének első Demokratájában jelen sorok szerzője – már bocsánat – hülyéskedik, akkor idéznék a Magyar Hírlap hétfői számából, ahol egy brit repülőjáratról ez volt olvasható: „A BBC Rádió biztonságpolitikai szaktudósítója amerikai nemzetbiztonsági forrásokból úgy értesült, hogy egy terroristagyanúsként nyilvántartott személy próbált meg csütörtökön és pénteken felszállni a washingtoni járatra. Az illetőről az amerikai biztonsági szervek azt gyanították, hogy a brit gépet hatalmába akarta keríteni…”

Ami ebből a tény: egy pofa el akart utazni Londonból Washingtonba. Csütörtökön szeretett volna elindulni, de elzavarták, mert olyan terroristagyanúsnak nézték. Lehet, hogy szakálla volt. Pénteken ismét próbálkozott, de már lestek rá és a szakálláról egyből tudták, hogy ez az egyén ez aztán itten nem repül. És jól a földre teperték, a kommandósok bátran a fejére tapostak, a karját hátracsavarták, valaki néhányszor az oldalába rúgott, a szemüvegére rátapostak, bevitték egy sötét zárkába, ott fog megrohadni, mert a bőröndjében a disznó egy százszázalékos bizonyítékot rejtegetett, hogy tényleg terroristagyanús személy, ott volt nála ugyanis az Ezeregyéjszaka meséi című kötet dán nyelven, és ennél több aztán már nem is kell.

Úgyhogy ne azzal foglalkozzon a tisztelt olvasó, hogy szinte minden drágább lett január elsejével, és a kenyér ára átlépte a kétszáz forintot, hogy a balliberális kormány mindenben becsapta azokat, akik rá szavaztak, meg azokat is, akik nem, s hogy a gazdaság körülbelül olyan mélyrepülésbe kezdett, mint egy eltérített utasszállító gép, amikor a terroristák becélozzák vele a lenti atomerőművet, hanem annak örüljön, de nagyon, hogy már megint milyen szép békés karácsonyunk s milyen vidám petárdás szilveszterünk volt, mert a jóságos amerikai titkosszolgálatok már megint milyen ügyesen féken tartották az al-Kaidát. Még Jeff Goldblum se kellett.