Ungváry Rudolf a baloldali és a liberális Magyarország egyik sokat szereplő, a médiumokban jól menedzselt figurája. Nem célunk és nem feladatunk tevékenységének és életművének megítélése, ehelyett szükségesnek tartjuk az alábbi négy mondat szó szerinti közlését: „Nagyra becsülöm a miniszterelnököt a morális bizonytalankodásával együtt. Elmegy ugyan Che Guevara megemlékezésére, de hitet tesz Nagy Imre mellett is. Mégis tisztességes embernek tartom őt. Viszont rendkívül gyenge teljesítményre képes az a hivatalnoki réteg, amely Gyurcsány Ferencet körbeveszi.” (Interjú Ungváry Rudolffal, 168 óra, 2007. május 10.) Mint látható, Ungváryt nem zavarják az elmúlt években napvilágra került tények, így aztán a gyanús vagyonszerzés, az adócsalás, a simliskedés és az ügyeskedés „morális bizonytalankodássá” nemesül. Az elkövetőből pedig tisztességes ember lesz. Az erkölcsi kategóriák relativizálása a baloldali és a liberális értelmiségiek egyik kedvenc fegyvere.

* * *

Az alábbi idézet szerzője Várkonyi Tibor. Írása a Népszava 2007. május 2-án megjelent számában látott napvilágot, Geremek és a varsói ikerpár címmel.

„Mintegy háromnegyed millió értelmiségit, egyetemi tanárt, jogászt, újságírót, művészt törvényben köteleztek arra, hogy kérdőívben nyilatkozzon arról, együttműködött-e annak idején a kommunista titkosrendőrséggel vagy sem. A kényszerítettek túlnyomó többsége politikai zaklatásnak tekinti, és elutasítja a kötelezettséget; vagy üresen küldi vissza az űrlapot, vagy egyszerűen megtagadja a választ.”

Várkonyi Tibort, a volt kommunista újságírót ez mélységesen felháborította. Különösen Bronislaw Geremek esetében tartja sérelmesnek az eljárást, mivel Geremek az Európai Parlament liberális párti képviselője. Az MSZP és az SZDSZ zsoldjában álló médiakommandós szerint az antikommunista Kaczynski ikrek ezzel „elárulták a hajdani hősies küzdelem eszméit”. Azt ugyan nem fejtette ki, hogy ezt az árulást konkrétan hogyan követték el az ikrek, de a megbélyegzés megtörtént, ezzel a feladat teljesítve. Ebben az intellektuális és erkölcsi környezetben szinte természetes, hogy Várkonyi érvelése megerősítéseként, egy általa megfellebbezhetetlen tekintélynek vélt, befolyásos nemzetközi személyiség véleményét is segítségül hívja. Ezért aztán megtudjuk, hogy a történteken még „Daniel Cohn-Bendit, a német zöld képviselők vezéralakja” is felháborodott. A 68-as események egyik „főhőséről” viszont köztudott, hogy egy iskola tanáraként korábban a rábízott gyerekeken élte ki pedofil hajlamait – az európai baloldal nagyobb dicsőségére. Bátor, tabudöntögető tettéről maga számolt be önéletrajzi regényében. Ezt írta az Európai Parlament nagy tekintélyű vezéralakja: „Gyakran előfordult, hogy néhány gyerek kinyitotta a sliccemet, és elkezdett simogatni.”

Hiába: a gyerekek már csak ilyenek… Megrontják a balliberális tanító bácsit. A kis gazemberek.

* * *

Márton Zsolt liberális önkormányzati képviselő lakáshoz juttatott egy cigány családot. Felesége, Ilonka nagyon örült ennek, mivel ő „a szociális érzékenységet faluról, egy sokgyerekes családból hozta Budapestre”. Nem sokkal ezután Márton Zsolt és lakótársai reggel hatkor a legócskább diszkózenére ébredtek. Amikor ez elhalkult, akkor egy rekedt nő kezdett üvölteni: „Engem te ne dirigálj te szemét! Hallod! Haggyá má! Majd kelek, ha akarok! Haggyá barom!” Esténként a cigány család viszonylag halkan tévézett, de „éjfél körül gyakran indult útjára a gyönyör. Az asszonyka félórákat nyögött, sikoltozott, és már senki sem kiabált, hogy csönd legyen”. Márton Zsolt liberális képviselő egy idő után kiborult, és arról kezdett beszélni drága feleségének, Ilonkának, hogy ő feljelentést tesz, mert mégis csak lennie kell egy viselkedési minimumnak, amit mindenkinek be kell tartania. Ilonka ellentámadásba ment át, és közölte Zsoltival, hogy már három hete nem „bújtak össze”, ráadásul neki akkor sem volt oka a velőtrázó sikoltozásra. Különben is: „Mitől vagy ekkora liberális, ha nem tudod elfogadni, hogy mások máshogyan viselkednek, mint mi?”

A történet vége is rendkívül tanulságos: mindenki maradt, ahol volt, de miután Márton Zsolt liberalizmusa nem bizonyult elég szilárdnak, ezért – nyilván büntetésképpen – a csendes budai hegyvidékre költöztette őt az SZDSZ-es szellemiségű R. Székely Julianna, aki a Népszava 2007. július 14-én megjelent írásában okította így a rasszista magyar társadalmat. A későbbi fejleményekről már nem írt R. Székely, így nem tudhattuk meg, hogy a képzeletbeli ház többi lakója hogyan viseli az újságírónő által rögzített helyzetet. Annyit viszont már tudunk, hogy egy igazi liberális reggel hatkor kel, éjfél után pedig türelmesen kivárja, amíg véget ér a kisebbségiek által gyakorolt, éppen aktuális nemi aktus. Ebben a toleráns, ideális környezetben a közbenső néhány órát mindenki zavartalan alvással töltheti, ébredés után pedig jókedvűen indulhatnak aláírni a zéró toleranciára felszólító legújabb felhívást.

Nemrégiben az R. Székely által kitalált figurához hasonló élethelyzetbe került Fodor Gábor SZDSZ-es miniszter, a „politika szőke hercege”. Kiderült, hogy az ő liberalizmusa sem parttalan, és nem barátja a korlátlan véleménynyilvánítás szabadságának sem. Fodor Gábort a Batthyány téren adott interjú közben egy hajléktalan nem éppen a legszalonképesebb szövegkörnyezetben, összevissza ígérgető „fideszes köcsögnek” titulálta. Fodor állítólag a köcsög szót nehezményezte leginkább. A hajléktalan a vita hevében arra hivatkozott, hogy neki hat gyermeke van. A liberális politikus, a tolerancia bajnoka erre így reagált: „Nem érdekel a hat gyereked… egy utolsó állat vagy és kész. Egy utolsó bunkó. Örülj neki, hogy nem kapsz egy akkorát a fejedre, hogy elszáll!”

Óriási szerencse, hogy Fodor Gábor nem abban a képzelt házban lakik, amelyikben az R. Székely Julianna írásában szereplő cigány házaspár. Mert mi van, ha a miniszter úr nem szeret reggel hatkor lakodalmas rockzenére ébredni, rá­adásul éjfél után sem tud örülni a mások orgazmusának…