Erre, a magát is „feljelentőnek” hívó szellemre van szüksége Magyarországnak? Ez az agresszív lihegés lendíti fel a hazát? Ez a jobboldal hangja? Nem, ez egészen más. Ez a proletkult visítása. Háromszor került hatalomra Magyarországon a tömegember: 1919-ben, 1944-ben és 1947-ben. Mindhárom alkalommal hazugsággal, azt állítván, hogy a nép nevében. Meghirdették a nép igazságát, majd mindhárom alkalommal lemészárolták és kifosztották a középosztály aktuális részét. Kun Béla, Szálasi Ferenc, Rákosi Mátyás pontosan olyan retorikával jött, mint amit most Novák Előd, a Jobbik alelnöke képvisel. 1919-ben a nagypolgár és az arisztokrata lett az ellenség, 1944-ben a zsidó és a zsidóbérenc polgár, 1947-ben pedig mindenki, akinek volt valamije. Városi és falusi polgár, burzsoá és kulák egyaránt. Megtanulhattuk, hogy amikor a proletár a népre hivatkozik, akkor valójában mindig csak saját magára gondol, és mindenkit – ne legyenek illúzióink, mindenkit – ellenségének tekint, aki esze, tehetsége vagy származása miatt föléemelkedik. De mi a magyarázata a felnevelő és útnak indító MIÉP iránti agresszív gyűlöletnek?

Az, hogy a proli nem ismeri a hálát: „Fater, minek él, halna már meg, nem látja, hogy útban van?” – recsegi, miközben benyomul a MIÉP helyére, elfoglalja annak állásait, átveszi jelszavait és érvrendszerét, belépteti szervezetébe annak elcsábított tagjait, fölvonultatja színpadára a Csurka-operett kissé már megkopott kóristáit és táncos-komikusait.

Csurka István tegnap még tiszteletre méltó példakép volt, „Elnök úr”, aki talán fogadta a MIÉP ifjúsági tagozatában prolink köszönését, talán észre sem vette. A prolinak tegnap még a Magyar Fórum volt a bibliája: „Csurka néha túloz, de mindig igaza van.” Csurka ma már csak „Raszkolnyikov fedőnevű ügynök-pártelnök”. Ebben az a megkapóan szép, hogy Csurka István a kilencvenes évek elején önként világította át magát a Magyar Fórum akkor hallatlanul széles nyilvánossága előtt. A prolit azonban ez húsz éven át nem zavarta – mert Csurka erős volt. Most már azonban, hogy Csurka István megöregedett, elfáradt és elgyengült, a torkának ugrik, mert most ő akar jönni: „a – Ferencvárosban már leleplezett, az EP-választásokon céduláit leadni sem merő MIÉP 208, illetve 142 voksa az igazán árulkodó: durván alatta marad a 828 leadott ajánlásnak. A politikai maffia tehát így ügyeskedhet… 4, illetve 2 százalékot vihettek el – leginkább a Jobbiktól.” Már az a MIÉP is a „politikai maffia” része, ahonnan csak tegnap indultak el, s amelyik párttal az előző választás jövedelmét, az éves állami támogatást még ma is szövetségben élik föl…

Tegnapi MIÉP-es szavazók, miért nem törlitek le arcotokról a ráköpött nyálat?