E felfogás taszította le a trónról 1994-ben az MDF-et és emelte a helyére az MSZP-t, ez késztette soha nem tapasztalt, de sajnos elkésett pezsgésre 2002-ben a polgári köröket és ezt használta ki 2006-ban Gyurcsány Ferenc is: „Hát akkor rajta, lássunk hozzá…” De ez a magyarázata a Jobbik meglepő és az EP-választások óta nem lassuló előretörésének is: a meglovagolt Magyar Gárda egy civil csendőrmozgalom képét magára öltve sikeresen ébresztette fel a társadalom vesztes rétegeiben a megváltás reményét.

Lehet, hogy a társadalom nagy része Orbán Viktort szeretné Prométheusz szerepében látni, de mivel a Jobbik kissé még arctalan csapata hihetetlen aktivitással, úton-útfélen domborítja e szerepet, egyre többen hajlamosak őket igazinak elfogadni. A Fidesz ugyanis nincs sehol. Csend van. Csak Orbán Viktor nyilatkozik itt-ott. Nincs kampány. Csak remélhetjük, hogy valamely spindoktor nem adta ki a jelszót: „nehogy túlgyőzzük magunkat”, mert ez a taktika egyszer már – sajnos – megbukott. Olyan ez, mint amikor a reformkorban Széchenyi kezdeményezéseit fél tucat Borsszem Jankó egész egyszerűen lesöpörte, mert jöttek a kossuthok, sürögtek és szónokoltak, a nép nyelvén beszéltek, és kit érdekelt már Széchenyi…

Pedig a magyarság végzetes késését először gróf Széchenyi István ismerte fel, ő volt az első, aki a modernitás fáklyáját ellopta az istenek asztaláról. Szükségtelen itt most a régi vitát felizzítani, elég annyi, hogy Széchenyi kezdeményezését tevőlegesen az Orbán-kormány újította fel, korántsem véletlenül Széchenyi Tervnek nevezvén ezt a programot. Annak oka, hogy az aggasztóan lepusztult ország újjáépítését a társadalom közel hetven százaléka az Orbán Viktor által vezetett erőtől várja, éppen e tényben keresendő.

A nemzet emlékezik, s ezért ezt a bizalmat a polgári blokktól nem is tudja elvenni senki. Hacsak maga nem adja oda másnak, ahogy Széchenyi állt félre Kossuthék elől. Negyvenkilencben egy folyamatosan erősödő Magyarországnak a modern Európához történő felzárkózása égett el egy szép, de megalapozatlan nemzeti felkelés máglyáján. Ma még az újjáépítést a Fidesz–KDNP-tömbtől várja a társadalom. A kétharmad ugyanis nem a polgári oldalnak kell, hanem Magyarországnak. Az országot egyszerű többség birtokában is lehet uralni, ezt a szocialisták világossá tették. A kétharmad ahhoz a nemzeti csodához kell, amelynek első nagy látomását gróf Széchenyi István vázolta fel. Ennek eléréséhez azonban a Fidesznek nyílt és erőteljes mozgalmat kell elindítani, s a lényegről beszélni, mert stílusosan mondva, a magyar nemzet nem kétmillió kopogtatócédulát kíván, hanem hogy végre rendbe tegye a hazáját.