Ha mondta Orbán Viktor, ami persze egyáltalán nem biztos, akkor ez azt jelenti, hogy függetlenül az inflációtól és a gazdaság romlásától, a nyugdíjak vásárlóértéke, ha rajta múlik, a továbbiakban nem csökkenhet már – ahogy eddig ez történt. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak összegét pontosan olyan mértékben kell emelni, amilyen mértékben az árszint emelkedik. Ez nagyobb ütemű nyugdíjemelést ígér annál, ami most van, mert az elmúlt hat évben a nyugdíjak reálértéke csökkent. A postás ugyan egy kicsit több pénzt hozott, de valahogy egy kicsivel mindig kevesebb élelmiszert és gyógyszert lehetett rajta venni, mint korábban. A gázszámlát is egyre nehezebb kifizetni. Igaz? Ez azért van, mert a nyugdíjak reálértéke valójában csökken. Nem kicsit, nagyon. Ezt a csökkenést fagyasztaná be Orbán Viktor – feltéve, hogy a kommunista hazudógépezet nem hazudik – a pletyka szerint. Vagyis ez jobb lenne annál, ami most van.

Lehetne persze még jobb is, ha a reálérték végre emelkedne, de ahhoz előbb kemény munkával emelkedő gazdaságot kell teremteni. Vagyis, hogy világosan beszéljünk, Orbán Viktor – ha tényleg így volt – tulajdonképpen azt mondta, hogy az ország rendbetételének árát semmilyen körülmények között sem szabad a nyugdíjasokra terhelni. Sőt. Őket meg kell védeni. Érthető? Ezt forgatta ki a ballib média az ellenkezőjére.

Tudomány ez, és nem is csekély. Hazudni és rágalmazni nagy tudomány. Manapság ballib körökben az egyik legjobban fizetett szakma egy országot tartósan hazugságban tartani, mert odaát úgy gondolják, a hatalom olyan cél, amelynek eléréséhez és megtartásához minden eszköz megengedett. Úgy tűnik azonban, hogy az eszköztár készlete erősen fogyatkozik.

Gyurcsány Ferencet azonban nem szabad idejekorán leírni. Teljesen nyilvánvaló, hogy bár alaposan megritkult körülötte a levegő, és a szabad demokraták küszöbön álló tisztújítása sem túl sok jóval kecsegteti, befolyása még mindig számottevő, elvégre aligha csak a szerencsés külső körülményekkel lehet magyarázni, hogy a gazdaság soha nem látott válsága és az ország nyomasztó ütemű eladósodottsága idején egyszerre csak, mintha egy Prospero a pálcáját meglendítené, szárnyalni kezd a forint, és az euróhoz képest soha nem látott mértékben erősödik.

A balliberális médiumokban érdekes módon nem kap visszhangot az a bölcs vélekedés, amely bennfentes fővárosi körökben annál inkább terjed, hogy a forint értékét egy nagytőkés kör mesterségesen tartja magasan, hogy kedvezményes árfolyamon menekítse ki megtakarításait az értékálló euróba a nagy zuhanás előtt, úgy például, ahogy Argentínában történt a gazdaság összeomlásakor. Jobb tehát a lényegre figyelni.