Január elején Susan George A luganói tanulmány című könyvét elemezve megtárgyaltuk, hogy a globalizációban érdekelt gazdasági és politikai elitnek célja az indirekt népirtás, és ezen keresztül a liberális gazdasági rendszer fenntartása, mivel ez a fajta gazdaságpolitika nem képes ennyi embert eltartani a földön. Ahhoz, hogy mindez olajozottan menjen, négy alappillért kell kiépíteni. Vajon Magyarországon sikerült-e megteremteni a feltételeket a luganói tanulmányban leírt folyamatokhoz?

Ismétlésként nézzük, mi az a négy alap, amire ehhez szükség van: politikai, gazdasági, ideológiai-etikai és pszichológiai. Hangsúlyozandó továbbá, hogy az alkalmazandó módszereknek olcsónak kell lenniük. Nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük. Továbbá az áldozatok kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az áldozatokra kell bízni. Az államnak nem kell közvetlenül részt venni a munkában, jobb, ha azt ráhagyja a magánszektorra.

Tehát az első pillér, a politikai támogatás. Azt jelenti, hogy a globális cégek kinevelnek a maguk számára politikusokat, akik elkötelezettebbek a globalizáció, mint a saját népük iránt: félő, hogy Magyarország jelenlegi MSZP-SZDSZ-koalíciója tökéletes kiszolgálója a globalizációs folyamatoknak. Láthatjuk ezt a multinacionális cégek, áruházak támogatottságában, a magyar kiskereskedőkkel szemben. Folyamatosan vesznek fel államhiteleket, ezáltal is gyengítve az ország gazdaságát. Az adósságállomány fejében a globális nagyvállalatok hazánkra kényszerítenek különféle gazdasági szankciókat. A mellékelt táblázat alapján jól látható, hogy még a Horn-kormány sem hajtott végre olyan erejű államadósság-növelést, mint a 2002 óta hatalmon lévő koalíció. A növekmény összege közel 7000 milliárd forintra rúg! Ez majdnem annyi, mint a rendszerváltozástól 2002-ig tartó időszak összesen. Természetesen a Világbank, a Valutaalap és a WTO követeli a pénzét, amelynek terheit a reformnak nevezett megszorító csomagban hárítják át a magyar állampolgárokra, akik egyre kevésbé képesek eleget tenni a fizetési felszólításoknak.

Ezeknek az adósságoknak a teljesíthetősége miatt farag le egyre több és több szociális juttatást a kormány. Ezáltal is elősegíti a társadalmi kohézió széthullását. Amennyiben pedig a közérdek ütközik a multik érdekeivel, a kormány erővel viszi keresztül elképzeléseit a nagyvállalatok javára.

Második pillér a gazdasági vonal. Az a helyzet, hogy jelenlegi kormányunk a második követelménynek is kiválóan eleget tesz. A tavaly bevezetett gazdasági megszorító csomag is e terv részét képezi. Az árak rohamosan nőnek, míg a bérek vásárlóereje jelentősen csökken. Látványos szétválás tapasztalható egy most kialakuló szegény, illetve dúsgazdag réteg között, miközben a demokrácia erkölcsi és gazdasági erejét adó polgárság eltűnik. Ezenkívül folyamatos privatizációt hajtottak végre, tehát tudatosan kivonulnak egyre több állami szektorból, és a felelősséget a magánszférára hárítják.

Harmadik pillér: etikai és ideológiai alap. Talán nem csodálkozik a kedves olvasó, ha erre is igen a válasz. Az emberek igénylik a magyarázatokat és az ideológiákat. A közszolgálati és kereskedelmi televíziók, illetve rádiók teljes erővel ezen dolgoznak, természetesen szigorú állami kontroll alatt. A kereskedelmi csatornák, különösen a tévéadók közül a legjelentősebbek külföldre mentett kommunista pénzekből jöttek létre, bárki láthatja, kiket szolgálnak. Kiválóan végzik népbutító munkájukat, mint azt a legutóbbi két választási ciklus is igazolta.

A negyedik pillér a pszichológiai manipuláció. Azaz támogatni kell a kisebbségek autonóm törekvéseit, pártfogolni kell a szeparatizmust: ebből a tantárgyból is kiváló az eredmény. A cigányságot erővel próbálják meg leválasztani a magyarságról, holott ez évszázadok alatt a magyarság részét képező etnikummá vált. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a cigányság folyamatos ellehetetlenítésével rászabadítottak a társadalomra egy nyomorgó és éhező, másfél milliós tömeget, akik a nyomor miatt semmiféle erkölcsi tartásra nem képesek. A pozitív diszkriminációval keltett feszültségek következtében a cigányság szembekerült a magyar társadalom jelentős részével, és erőteljes, lassan-lassan véres gyűlölködés veszi kezdetét. A kormánynak kell ez a gyűlöletkeltés, mert jobb, ha az állampolgárok egymást marják, mint a kormányt.

A manipuláció azonban lelepleződik: az autonómia és a pozitív megkülönböztetés csak a határon belüli kisebbségeknek jár, a határon túlra rekedt és kisebbségbe szorult magyarságnak már nem. A luganói program végrehajtói kevés dologtól fáznak jobban, mint a magyarság újraegyesítésétől. 2005-ben sikerült elérniük, hogy az újraegyesülés ne történhessen meg.

Látható, hogy a jelenlegi magyar kormány maradéktalanul eleget tett a luganói tanulmányban leírt feltételeknek, amik a radikális népességcsökkentést irányozzák elő. Megteremtette az alapokat a terv megvalósításához, miközben gátlástalanul végigrabolják az országot a multinacionális nagyvállalatok. Ezért nézzük most részletesen azokat az intézkedéseiket, amelyek azt szolgálják, hogy Magyarországon minél kevesebb legyen a magyar ember.

A halálozás növelésének módszerei: Magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése kellemetlen embercsoportok ellen: a másfél évvel ezelőtti, október 23-i tüntetések szétverésében jelentős segítséget nyújtott a rendőrségnek az In-kal security. Az őrző-védő csoportról később is hallhattunk, ahogy egyszerű embereket fenyegettek, kormánypolitikusok érdekkörék támogatva, például Veres János fiaiét. Egyébként az összes kormányhivatal és a nagykövetségek őrzésében is szerepet vállalnak. Ennek az intézkedésnek a félelem fokozása a célja. Aki fél, az könnyebben irányítható abba az irányba, amelyet a hatalom szab meg.

A helyi mezőgazdák tönkretétele. Segélyek kiosztása a szegényebb néprétegeknek, akkor, amikor a gazdák megkezdik a betakarítást.

A mezőgazdaság tönkretételének annyi változata folyik, hogy megérne felsorolni egy könyvnyi anyagot. A magyar gazdák jelentős rétege nagymértékben el van adósodva. Ráadásul ezen adósságok visszafizetése nem garantálható, mert a gazda ki van téve az időjárás viszontagságainak. Az EU pedig a kormányon keresztül különféle szankciókkal sújtja őket. Mit termelhet, mennyit, milyen magot használhat. Az, hogy ezek a megkötések tájidegenek, az, hogy a termelt áru, piaci értéke nem hasznot hozó, ebben az esetben nem számít. Számít viszont, hogy a külföldi terméket részesítse előnyben a kormány, akkor is, ha a hazai sokkal jobb minőségű. Ezenkívül tavaly július, augusztusban, közvetlenül azelőtt, hogy a gazdák megkezdték a betakarítást az EU egy nagy mennyiségű mezőgazdasági segélycsomagot juttatott el a rászoruló magyar lakosságnak. Nagyon kedves gesztusnak tűnhet, de nem az. Egyrészt szomorú, hogy élelmiszersegélyre szoruló országgá váltunk. Másrészt ezek az emberek egy ideig nem vásároltak mezőgazdasági terméket, úgymint, lisztet, cukrot, tésztát, búzadarát stb. Ezért a gazdán rajta marad a betakarított áru, aminek így le lehet nyomni az árát. Ha a hiteleit nem tudja fizetni, akkor pedig el lehet venni a földjét, vagy a nagy agrármultik kezébe lehet kényszeríteni a földművest.

Az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket:

Egyrészt a vidék egyre lepusztultabb képet mutat. A támogatások főként az ország középső részére és Budapestre irányulnak, illetve a nagyobb városok élvezik a hasznát. A vidékfejlesztési programok és ígéretek kimerülnek abban, hogy a politika lehetőséget biztosít káros üzemek, veszélyes hulladéklerakók létesítésére. Ezenfelül a kormányzat beruházások híján mindössze közmunkát képes nyújtani a munkanélkülieknek. Ráadásul a fizetések ezekben a térségekben a munkaerőpiacon is a minimálbér köré szerveződnek, ezért sokan ebből az alacsony jövedelemből kénytelenek megélni, akkor is, ha legális munkához jutnak. A fuldokló, és nincstelen falvak pedig, más alternatíva nem lévén, kénytelenek ezeket a döféseket elfogadni. Nap, mint nap hallhatunk híreket csődbe ment önkormányzatokról, fizetésképtelen, elnéptelenedő falvakról. Lásd Ivád, ahol a polgármester kénytelen utcaneveket árusítani, azért, hogy a település pénzhez jusson. Vagy a közelmúlt másik két önkormányzata, ahol az egyikben nem tudták kifizetni a fűtés számlát, a másikban pedig a közalkalmazottak bérét.

Váli János (Folytatjuk)