Hazánk kistérségeiben és régióiban mindössze a terület 13 százaléka tartozik a kiugróan fejlődő országrészek közé – ezeken a területeken mindössze a lakosság 17 százaléka él. A területek 38 százaléka, illetve a falvak 36 százaléka ellenben a krízishelyzetű térségek közé sorolható, ahol viszont a lakosságnak közel 30 százaléka lakik. Közel 600 ezer ember pedig gettósodó falusi településeken tengeti napjait. A kormány célja, hogy egy nincstelen, erkölcsileg, fizikailag legyengült városi tömeg jöjjön létre, hiszen ők megvásárolhatók, és könnyen befolyásolhatók. Az emberek nagy része már így is a városokba kényszerül munkába járni, mert a falvakban nem találnak megélhetési forrást. Ezenkívül, ha megnézzük a koalíció jelenlegi intézkedéseit, a vasúti vonalak bezárását, a busztársaságok járatcsökkentését és privatizációját, akkor jól láthatjuk, hogy közvetve bár, de mégis rákényszerítik az embereket az otthonuk elhagyására és a várostól való totális függésre. Azt pedig pszichológiai kutatások is kimutatták, hogy minél távolabb van a munkahely az otthontól, annál frusztráltabb és feszültségekkel terheltebb lesz az ember.

Egészségügyi intézmények leépítése a szegény országokban, kórháziágy-csökkentés, az orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció. 2006-tól kezdve a Gyurcsány-kormány nekilátott az egészségügy privatizációjának. Hangzatosan rendrakásnak nevezték el a folyamatot. Egyrészt a gyógyítók első, és egyben legfontosabb bázisára, a háziorvosokra olyan terhet raktak, hogy egy háziorvosi rendelés titkári robottá degradálódott a rengeteg papírmunka és az állandóan nyakukban lihegő ellenőrök miatt. Ezért a családorvosok nem tudják ellátni a területükön lévő betegeket. Aztán radikálisan csökkentették a kórházak és a kórházi ágyak keretét. Az orvosok létszámának csökkenését pedig azzal érik el, hogy a végzett doktorok 60-70 százaléka külföldre kíván távozni, miközben minden szakterületen komoly fennakadások vannak. A reformnak hívott mészárszéken pedig rettegő betegek bíznak abban, hogy időben szakellátásra kerülnek. Koszorúérműtétre várók esetében például akár 1-2 év is lehet a várakozási idő. A kormány nagy eséllyel bízhat abban, hogy ezeknek a betegeknek java része nem jut el a műtétig, mert meghal. Január elsejétől életbe lépett a mentés és a betegszállítás szétválasztása, amely azonnali káoszba torkollt. Fontos megemlíteni, hogy a fejlett országok a csodájára jártak a Magyar Országos Mentőszolgálatnak, mert sehol a világon nem volt ilyen jól összehangolt rendszer a betegszállítás és a mentés között.

Differenciált beteggyógyítás: azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni. Ez a tervük, az egyik leghatásosabb, még nem lépett életbe, hála Sólyom László elutasító válaszának. Amennyiben sikerül mégis keresztülvinniük az elképzelést, úgy a magyar társadalom eddigi élete egyik legsúlyosabb problémája elé néz, ami akkora, hogy kártékony hatásai előre jelezhetetlenek. De mivel tudjuk, hogy a cél a népesség csökkentése, ezért képzelőerőnket igénybe véve láthatjuk a veszély súlyosságát. Az Európai Unió maga nyilatkoztatta ki, hogy a Kárpát-medencében hétmillió magyar lenne az ideális. Jelenleg 10 millióan vagyunk. Ki lesz az a 3 millió, aki 2020-ig az életét adja a globális nagyvállalatokért és a Gyurcsány-rezsimért? Ön? Az addigra megöregedő gyermeke? Netán a meg nem született unokája?

A gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez. Itt először is érdemes megnéznünk az infláció alakulását, illetve a gyógyszerek árainak növekedését. Ebben az esetben azt láthatjuk, hogy az elmúlt évek átlaginflációja 15,6 százalék, míg a gyógyszerek árai átlagosan 30,8 százalékkal nőttek. Ez minden beteg emberre hatalmas anyagi terhet rak. Ezen felül a betegvizsgálatokra szánt keret jelentősen csökkent, míg a vizsgálatok várakozási ideje a sokszorosára nőtt. Tehát a kényszerben lévő orvos, ha már vizsgálni nem tud, egy dolgot biztosan tehet: gyógyszert ír fel! Vagyis gyakran csupán a szerencse dönti el, hogy a beteg a megfelelő gyógyszert kapja arra a betegségre, amiben szenved. A gyógyszerek pedig sokszor csak a tüneteket kezelik, és ebből kifolyólag az igazi okot még mélyebbre nyomják. Azt pedig tudjuk, hogy a gyógyszeripar micsoda hatalommal bír, és ezért a globalizáció egyik legjelentősebb formáló ereje. Talán emlékeznek még Horváth Ágnes kijelentésére, miszerint „a gyerek a gyógyszertől gyógyul, nem a jó levegőtől”.

Az AIDS további terjedése és a tuberkulózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. Magyarországon alig vannak AIDS-felvilágosító programok. Ezért azok a számok, amik azt hivatottak jelezni, hogy hány AIDS-beteg van hazánkban, valószínűleg igen pontatlanok. Az emberek a betegséget szégyenként élik meg, és megfelelő tájékoztatás híján nem tudják, kihez forduljanak. A tbc-szűrés pedig csak 30 év felett kötelező és ingyenes, annak ellenére, hogy a tuberkulózis új és nagyon agresszív fajtája egyre több országban szedi áldozatait. Hazánk élen jár a tbc-megbetegedések számát tekintve Európában.

A drogok legalizálása – ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni? Az SZDSZ könnyű droglegalizáló programja szerencsére elutasításra talált. Valószínűleg más formában később még megpróbálják ezt a kérdést újra visszacsempészni. Gondoljunk itt az SZDSZ-közeli Kendermag Egyesületre. Ők a legitimitásból busás haszonra tennének szert, ha nem is egyedüli, de első törvényes drogelosztóként a piacon. A politika pedig boldog lenne a tudatmódosító szerek hatása alatt ődöngő emberekkel, akiket aztán úgy irányít, ahogy kedve tartja. Az egyik legtekintélyesebb liberális lap, a brit Independent tavaly márciusban címoldalon kért elnézést mindenkitől, amiért tíz éven át a marihuána legalizálásáért küzdött – tette ezt azután, hogy elismerték azt a tudományosan bizonyított tényt, miszerint komoly összefüggés van a könnyű drogok fogyasztása és a későbbi függőség között.

Környezetszennyezés, víz- és levegőszennyezés. A globalizáció hatásai, az ezt vizsgáló tudósok szerint, Magyarországot jelentős mértékben sújtják. Nem mellékes, hogy a vizsgált folyamatok előre megjósolt értékeiből, kivétel nélkül a legfelső toleranciahatár teljesült, vagy az annál magasabb eredmény. Ezen vizsgálatok alapján a Kisalföld térsége elsivatagosodik, az ott élő emberek még nem tudják, hogy nemsokára nekik onnan menniük kellene. De hova, merre menjenek? Jelenleg – már most! – a világban mintegy 40 millió környezeti menekült van, ez a szám 2050-re eléri a 150 milliót. Ebből járványok, etnikai villongások fognak kialakulni, amelyek nem kerülik el hazánkat sem. A környezetvédelmi esti mese pedig a legjobb lehetőség hatalmas vagyonra szert tenni, az iparág a pénzmosás csúcsai közé tartozó ágazat. Miért? Azért, mert a költségvetésből súlyos milliárdokat lehet ezen a jogcímen kihasítani. Az így megszerzett közpénzeket pedig arra költik, amire csak akarják, ugyanis a környezetvédelmi eredményeket szinte fizikai képtelenség kézzelfoghatóvá, láthatóvá tenni. Ennek hozománya, hogy a lebukás veszélye itt közel egyenlő a nullával. Az már említésre sem méltó, hogy a Gyurcsány-kormány annak ellenére, hogy tudja, milyen nagy a veszély, privatizálni kívánja a magyar vízbázisokat. Tudni érdemes ezen kívül azt is, hogy például Budapest szennyvizeinek közel 70-80 százaléka tisztítatlanul ömlik a Dunába, miközben az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat adatai szerint Budapest levegője az erősen szennyezett kategóriába tartozik, a külső kerületeket is beleértve (lásd Demokrata 2008/4).

Nos, ezek azok a döntések, amikkel a politika kiszolgáltatja a magyar népet a nemzetközi nagyvállalatok koncául, és ez által elősegíti a halálozás jelentős megugrását. Az olvasó számára talán nem elég egyértelműek az alkalmazott módszerek. Viszont tudnia kell, hogy ezeknek a népirtási technikáknak nagyon rejtve kell lezajlaniuk, nem szabad társadalmi ellenállást életre hívniuk. Elég, ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy ezek a lépések, súlyos létbizonytalanságot és krónikus stresszt idéznek elő. Ennek és a magas légszennyezettségnek köszönhetően egyre nő a szív- és érrendszeri megbetegedések száma, illetve a különféle daganatos betegségeké, elősegítve ezzel a korai elmúlást. Érdemes megnézni, hogy a középkorú nők és férfiak halálozási mutatói folyamatosan 30 ezer fő/év körül mozognak az elmúlt esztendőkben. Azaz szép lassan, évről évre csökken az átlagéletkor, és növekszik az egészségileg legyengült, tönkretett populáció. Ezen kívül leplezetlenül hangoztatják, hogy elöregedik a társadalom. Ki tartja majd el a leendő nyugdíjasokat? Az a fiatalság, aki a jelenlegi diktatórikus rezsim szárnyai alatt nő fel? A fent felsoroltak észrevétlenül rendezik majd ezt a kérdést is.

(Folytatjuk)

Váli János