Őzszemű koldus fillér magányában

autók közt hajléktalan toporgásában

a kirekesztettség keserű nyálában

a mosdatlan szájak tüskés illatában

mindenki zsidó.

Eltaposott bogár pillantásában

fülesbaglyok kitépett tollában

a lesántult ló szomorúságában

kidobott kutya döbbent zavarában

mindenki zsidó.

A letördelt faág párás panaszában

hervadt virágok halkuló dalában

félig evett kenyér eldobásában

penészedő étel savas zamatában

mindenki zsidó.

Vastapsok rángó arctalanságában

a rémhír-paranoiák áttétes rákjában

röhögve tátogó bamba sunyításban

tarkóhideg gárdák csikorgásában

mindenki zsidó.

Pilinszky versek toronymagasában

lánc-lánc eszterlánc suttogásában

a piafi könyörgés összes lázálmában

héber énekek kusza fájdalmában

mindenki zsidó.

De fentről kelt reménység bizonyosságában

a neveden szólító személyes hívásban

a fényben, ott, Isten árnyékában

az ingyen kapott kiválasztottságban is

mindenki zsidó.

(Bálint B. Artúr: Mindenki zsidó, Népszabadság, 2008. október 25.)

* * *

B. B.: – A kisebbség részéről megfogalmazott, a többséget gyalázó fajgyűlölet föltűnt Önnek?

K. E.: – Nem találkoztam olyan példákkal, amelyet említett. De ha vannak ilyenek, azon egyáltalán nem csodálkozom.

[…]

B. B.: – Akkor ezzel lehet összefüggésben az, hogy […] 90-95 százalékos a roma munkanélküliség?

K. E.: – Igen. Egyes térségekben valóban ilyen mértékű a romák munkanélkülisége.

B. B.: – Azt azért árulja el, kérem, hogy mindezt honnan lehet tudni. Jelenleg ugyanis a jog nem engedi meg annak nyilvántartását, hogy például a segélyjogosultak vagy éppen a munkanélküliek, munkakeresők hány százaléka roma.

K. E.: – Furcsa módon sokfelé tudják, én magam sem tudom, hogy honnan.

(Bodacz Balázs interjúja Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannal, Magyar Nemzet, 2009. február 25.)

* * *

– A kilencvenes évek elején azt mondta magáról: „Izrael kihelyezett tagja vagyok.”

F. P.: – […] Sokaknak csak negatív identitástudatuk van: annyi kapcsolatot éreznek a zsidósággal, hogy azoknak a leszármazottjai, akiket üldöztek a holokauszt idején. Én annak a népcsoportnak az utóda vagyok, amelyet az Örökkévaló kivezetett Egyiptomból, és kinyilatkoztatást adott neki. […] A magyar állam kötelessége, hogy megvédje az állampolgárait, pláne, hogy mi, magyar zsidók nemcsak Ábrahám, de Árpád apánk leszármazottainak is tartjuk magunkat. (Portré Feldmájer Péterről, HVG, 2008. november 15.)

* * *

Krausz Tamás szenvedélyesen bizonyítja azt is, hogy Lenin nem ontott vért feleslegesen. S akkor büntetett, amikor ezt a szerinte kényszerítő proletár érdek elkerülhetetlenné tette. […] Leninnek olyan sejtései voltak, amelyek esélyt jelenthetnek az emberiség válságainak későbbi megoldásánál. (N. Sándor László: Krausz Tamás Leninje, Népszava, 2009. február 28.)

* * *

A bírósági tárgyalások végén ki fog derülni, hogy […] egyetlenegy forint nem tűnt el sehonnan. Ami nem jelenti azt, hogy a magyar származású alkalmazottaim nem követtek el adminisztratív hibát. Tévedtem, lehet, hogy tévedtem, hogy magyar emberekre bíztam a szervezetem gazdasági adminisztrációját. (Kolompár Orbán a Hír TV-ben, 2009. február)

* * *

Azok az értelmiségiek, akik 2008 szeptemberében képtelenek voltak egy bármilyen összetételű és támogatottságú, de Gyurcsány Ferenc nélkül felálló „szakértői kormányban” gondolkodni, ma MSZP–SZDSZ–MDF együttműködést vizionálnak a pontosabban még mindig nem körvonalazódó „reformok„” támogatása mentén. […] Gyurcsány Ferenc is ebben reménykedik a Népszabadságnak adott interjúja tanúsága szerint. […] Mivel a valamilyen reformokat támogató (kvázi)koalíció létrejötte nem csupán a haladó értelmiség egyes prominenseinek agyszüleménye, de egyenesen miniszterelnöki vízió (sőt: a gyakorlatban maga a nem éppen szívderítő valóság; lásd a 2009-es, két hét alatt érvénytelenné vált költségvetés hárompárti megszavazását), illő valamennyire komolyan venni, pláne, hogy Gyurcsány Ferenc, aki elsőre „dermesztőnek” nevezte a Reformszövetség javaslatait, nem sokkal később egy, még azokénál is mélyrehatóbb, átfogóbb satöbbibb változtatásokat helyezett kilátásba. […] Hogy Gyurcsány sokadik, „reformpárti” fordulatában mekkora szerepe volt a liberálisok és az MDF felsorakozásának a Demján Sándor által gründolt szervezet programja mögé, s mekkora esélyt látott a miniszterelnök arra, hogy e mentén a program mentén magához szippantsa a kormányzása romjai alá szorult törpepártok esetleg megmaradt híveit, illetve arra kapható politikusait, azt nem tudjuk. […] (Gavra Gábor: Agónia az olajfák hegyén, hirszerzo.hu, 2009. március 11.)

Tóth Gy. László