A kamilla (Matricaria chamomilla) édesen aromás egynyári növény, amely a Kárpát-medencén kívül mintegy 60 centiméter magasra nő; finoman vágott levelek, fehér, százszorszépszerű virágfejek jellemzik, az összetett fej magbugája üreges; „római”, orvosi székfű vagy „német”, „marokkói” és magyar változatát ismerik. A római kamilla a Földközi-tenger vidékén és Északnyugat-Ázsiában őshonos, de ma már Afrikában és Amerikában is termesztik. Az ősi egyiptomiak a növényt Ré napistennek ajánlották fel; gyógyító tulajdonságai miatt a „Nap virágának” nevezték. Több ezer éve emésztési zavarok gyógyítására, dezinficiálásra, bőr felületi kezelésére, savtúltengésre, puffadás ellen, hányinger esetén, bélgörcsök esetén és gyomorhurut enyhítésére használták. A régi görögök női betegségek gyógyítására fürdővízbe tették; fejfájást és vesebetegségeket is gyógyítottak vele. Sokak „gyógynövény-aszpirinnak” és a „gyógynövények királynőjének” nevezik. Gyógyításra általában forrázatát (teáját) vagy olaját alkalmazzák.

Régebben a magyar székfűvirágot „germán kamillának” nevezték, mert többnyire német kikötőkből szállították a nagyvilágba; ma már „Hungarian Chamomille” néven jelenik meg a világpiacon. Melius Juhász Péter debreceni professzor 1578-ban Kolozsvárott kiadott Herbarium című könyvében a kamillát mint görcsoldó és epehajtó növényt jellemzi, olvasunk róla az 1807-ben Debrecenben kiadott Magyar Füvész Könyvben, a nagy svéd természettudós, Linné „orvosi szikfűként” említi.

Magyar nevei: orvosi székfű, bubulyka, katóka, pipiske, pipike, pikörefű, Szent Ivánpipitér, széksaláta, szikvirág, szikfű, szüzek anyja, teafű, anyafű, mesterfű, marmancs, musacél, papvirág, Szent István-pipitér, perefűvirág, Erdélyben illata miatt édesalmabüzünek nevezik.

A magyar sziki kamilla lényegesen kisebb, mint társai (innen a „törpe” kamilla elnevezése), kevésbé elágazó és kisebb virágzatú, mint minden más rokonáé. Nem esik szét, kevésbé porlik, és illóolaját is jobban megtartja, mint a termesztett kamillából származó virágdrog. A virágokat májustól júniusig kamillafésűvel szedik, többnyire hagyományos úton szárítják és kézzel válogatják. A magyar sziki kamilla illóolajában a gyulladáscsökkentő és fekélyellenes hatást eredményező összetevő, az obiszabol(ol) és származékai (biszabol-oxidok) többszörös (20 százalék fölötti) mennyiségben vannak jelen, mint minden más termesztett kamillában. Jelentősebb hatóanyagai: illóolajok (kamazulén, proazulén, szeszkviterpén, lakton), flavonoidok, poliszacharidok, kumarinok, C-vitamin és pektinszerű nyálkaanyagok. Gyomorfekélyesek, aranyérrel küszködők, náthában szenvedők és migrénesek sikerrel alkalmazzák.

Antibakteriális hatása is közismert. Mivel az alföldi kamillavirágzat jelentős mennyiségű spiroethert – erős görcs oldót – tartalmaz, enyhíti a menstruációs fájdalmakat és az epegörcsöt, lazítja a feszült, fájó izmokat, csökkenti a feszültséget és elősegíti a nyugodt alvást. Gyulladáscsökkentő hatása miatt szem- és más gyulladásnál borogatásra használják.

A magyar alföldi kamillavirágzat, a székfűvirág mesterségesen nem termelhető; ehhez Békés, Hajdú és Szolnok megyék sajátos UV-sugárzása, talaja és nagy mennyiségű napfénye szükséges. Ez hazánk, a Terra Benedicta ajándéka. Valamikor a főidényben mintegy húszezer család foglalkozott kamillagyűjtéssel, mára ennek fele sincs meg. A fitnesszőrületnek köszönhetően újra divatba jött a szintetikus színezésű üdítők helyett a gyógyteaivás, a gyógynövényes samponok és kenőcsök használata. Sajnos erre a magyar szakemberek nem figyeltek föl időben. A WHO adatai szerint a világ betegeinek 80 százalékát ma is főként gyógynövényekkel kezelik, a fejlett országokban használt gyógyszerek 40 százaléka is növényi eredetű. Most lenne alkalom a gyógynövények királynőjével betörni a világpiacra, és ezzel öregbíteni a magyar kamilla hírnevét.