Az okos nép médiája, vagyis kedvenc bulvárlapja buta. Mert nem a mindenkinek örömet okozó lényeget emeli ki az interjúból.

Vegyünk egy másik példát. A kendermagosokról már írtam, a téma mégis kimeríthetetlen, mert gerjeszti a butaságot, buta nyilatkozatokra serkenti az arra hajlamos embereket. Eleve több okból is butaság volt a tüntetés. Először is milliókat feccöltek bele. (Honnan vették erre a pénzt?) Másodszor, azért volt okafogyott, mert a parlament néhány hete enyhítette a drogtörvényt. Vagyis a tüntetés nyitott kapukat döngetett. Oktalanul maga ellen ingerelte a jóérzésű embereket, fölöslegesen lejáratta a liberális eszméket, s már megint a rossz oldalra állította a liberalizmus lényegével megbirkózni nem tudó SZDSZ-t. A Friderikusz műshow-ban (május 4.) Halmai alkotmányjogász azt nyújtotta, ami lényege. Ennyire futja neki. De nagy butaság volt Jancsó gunyoros, fölényeskedő vigyora a dühös tüntetők láttán: együgyű, primitív, aranyapáknak minősítette őket, s ez az arcára volt írva. Konrád feje a gőgös meglepetéstől rút maszkká torzult, s a maszkjából kitekintő szeme ezt mondta: mit akar ez a csürhe, amikor én hozom neki a boldogságot és a megváltást! Friderikusz úgy vélte, okosan: a tüntetés közönséges provokáció volt, de észlelve Konrád korholó tekintetét, hirtelen berezelt és hozzáfűzte: ez a nép még nem érett meg ilyesmire. Vagyis a nép még buta. Ezzel növelve műsora butasághalmazát. Pitiáner, idegen, Interpol-körözés alatt álló drogbárók érdeke miatt minősítették le azt a népet, amelyik a hatalomba szavazta a baloldalt, s igent mondott az EU-ra. Hogy is van ez? Hát ennyire logikátlan mindenki a baloldalon? Egy védhetetlen ügy érdekében lejáratni MSZP-t, SZDSZ-t és a Lendvai-közeli Friderikuszt? Okos, okos, okos. S mindezt az anyák napjára időzítve.

Más. Május 5. ATV, Sajtóklub. Együtt a quadriga. Fölteszi a butaság koronáját a baloldal fejére. Pardon. Megint általánosítok. Mészáros Tamás ugyanis okosakat mondott, mint nemritkán, Avar János butaságokat, mint mindig. Össze is vesztek. Mészáros megmondta: a tüntetés politikai baklövés volt. Bolgár lapított, mindkettőnek igazat adott, ő közöttük a leggyávább cenk. A butaság Guinness rekordját kétségtelenül Avar János állította föl. Azt mondta, a drog melletti tüntetés ellen gyakorlatilag csak a „szélsőjobb”, a radikális jobboldal lépett föl, s fojtotta bele a szót a maszkfejű Konrádba is.

Gondolják csak végig, mit jelent ez a kijelentés!? Az ország nagyszülői, szülői, tanárai semmitől sem félnek jobban, mint a gyermekeiket fenyegető drogveszélytől. Nos, ez a fiatalokért aggódó felnőtt szarik arra, hogy mit mond a Nyugat a drogról, meg arra is, mit mond egy bohóccá vált filmrendező és egy minden rosszban fakanál író, Friderikusszal egyetemben. Csak azt tudta meg megkönnyebbülten Avar Jánostól, hogy a drog- propagandistákba belefojtották a szót, s gyermekeik legádázabb veszedelme ellen egyedül a „szélsőjobb” veszi fel a harcot! Még szerencse, hogy nem antiszemitázott és fasisztázott az az ügyefogyott újságíró! Okos, okos, okos.

A magyar nép történelmi hibája, vétke, bűne, hogy nincs veszélyérzete. Brahista. Nem tanult a múltból, nem tanult semmit az okos zsidótól, de a szlováktól, a csehtől, a romántól sem. A Vörösmarty téri drogtüntetés fölfokozott, szenvedélyes tagadása volt az első halvány jele annak, hogy ébredez a magyar népben is a veszélyérzet. Talán még nem késő.

Az ellentüntetésben pedig éppenséggel az volt a fölemelő, a biztató, hogy a szakmájában kiüresedett és ezért pótcselekvésként politizáló Jancsónál és a világ bölcsének kikiáltott Konrádnál bizony az „utca” népe százszor okosabbnak bizonyult.

A bölcsességről jut eszembe, hogy újabban Boross Pétert mint a haza bölcsét aposztrofálja a baloldal. Lukács Györgyöt egyszer megdicsérte a Szabad Európa. Azonnal önkritikát gyakorolt, mondván: valami hibát követhettem el, hogy magasztal az ellenség!