Akármiről is lett-légyen szó a római szenátusban, Cato mindig ezzel a mondattal fejezte be szónoklatát: „Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam”, vagyis: „máskülönben Carthagót meg kell semmisíteni”. Addig sulykolta ezt, amíg honfitársai valóban a földdel tették egyenlővé a várost. Cato tudta, hogy a legfőbb veszélyt Rómára a punok jelentik. Miért jövök én itten ezzel elő? Mert hosszú ideje tudjuk, hogy a magyarságra a legfőbb veszély az elöregedés, a születések számának, vagyis a népszaporulatnak a tragikus csökkentése. Még sokkal súlyosabb fenyegetés ez ránk nézve, mint volt Rómának a punok hatalma. Az ország léte forog kockán, s ahelyett, hogy a parlamentben Catóhoz hasonlóan akadna valaki, aki erre a veszélyre figyelmeztet, összevissza mindenféle oktondi dolgokról fecserészünk, fölösleges dolgokat ismételgetünk, nemcsak az ország házában, hanem tévében, rádióban, sajtóban, magánbeszélgetésekben is. Veszedelmes dolog ez. Az a látszat: mintha a szocialista-liberális oldal tudatosan törekedne arra, hogy minél gyorsabban fogyjon a magyarság, pusztuljon a magyar, s főleg a társadalom értékesebb része. Kis ostobák, nehogy azzal gyertek nekem, hogy minden ember egyenlő, persze hogy az, de nem minden ember egyformán értékes a közösség szempontjából. Én például a társadalom szemszögéből ítélkezve Gyurcsányt, Horváth Ágnest, Bajnait meg a többit nemhogy értékesnek nem tartom, hanem kifejezetten károsnak a társadalomra. Ebben a veszedelmes károkozásban vezérszerepet játszik a baloldal. Jó persze, ne okoskodjatok, fene ez, nem baloldal, de a bevett szóhasználat szerint az. Az Orbán-kormány intézkedéseit, amelyek igyekeztek jótékonyan beleavatkozni a kedvezőtlen népességi alakulás folyamatába, a Medgyessy- és Gyurcsány-kabinet lehullázta. Ahelyett, hogy továbbfejlesztett volna a gyermekáldás és a gyermekes családok életének biztonságát nevelő intézkedéseket. Mi több, eltűrik azt a balliberálisok, hogy Horváth Ágnes, ez a nőstény Heródes, azt a számomra megemészthetetlen kijelentést tette, hogy a beteg gyermeknek nem jó levegő, hanem gyógyszer szükségeltetik, s nemhogy eltűrik maguk között, hanem döntési helyzetbe hozzák. Történelmi jelentőségű mondat ez, s ha lesz még utókor, e mondat fogja jellemezni a Gyurcsány-kormányt és az istenverte liberális pártot.

Minden ellenkező értelmű híresztelés dacára tudjuk, a magyar társadalom még mindig normális családpárti, hiába folytat sunyi aknamunkát az egészséges közgondolkodás ellen az SZDSZ és partnere, a szánalmas MSZP. És az is bizonyított statisztikailag, hogy a magyar fiatalok többsége, kimondom: értékesebb része minimum két, de inkább három gyermeket szeretne fölnevelni. Amiből az derül ki, hogy az annyit szidott fiatalok jó része igenis egészséges lelkületű, csak a morbid és balliberális befolyás alatt álló média rohasztja ellenpéldákkal a köztudatot. Az a tragikus, hogy a kezdetben két-három gyermeket akaró fiatalság menet közben elfelejti, amit akart, s jó ha egy gyermek lesz vágyaiból, s nem egy se. És az már a mindenkori hatalom felelőssége, ha így történik. A Gyurcsány-kormány erős liberális befolyása alatt éppenséggel a közösségre legértékesebb rétegeket sújtja létbizonytalansággal. Semmit sem tesz a megszületendő vagy a már megszületett gyermekek védelmében. Tévedések elkerülése végett persze nemcsak az lehet hasznos a közösségnek, aki gyermeket szül és nevel, hanem az is, aki aktívan tesz ennek érdekében. Minden médiafórumnak erről kellene szólnia. Ezzel kellene kezdenie a napot, hogy kevés a gyermekáldás, délben harangszó helyett meg kellene kongatni a vészharangokat, és éjfélkor a himnusz után ezzel kéne álmatlanságba kergetni az embereket. Fogja már föl végre a társadalom és minden rétege, hogy vesztébe rohan, másnak építi az országot, más javára adósodik el, ostobán, vakon, ütődötten.

Pötyörgünk összevissza jelentéktelen kérdéseken, de hallgatunk arról, amibe belepusztulunk. És akkor minden egyéb dolog jelentőségét veszti. Ceterum censeo… ceterum censeo.