Tessék belegondolni! Ha történetesen Michelangelónak homokból kellene Madonnáit és Dávidját megszobroznia, mivé válna zseniális keze munkája? És ha Schumacher autójába egy Lada-motort szerelnek, célba ér egyáltalán? Puskásék nem attól voltak a világ legjobbjai, hogy Sebes dirigálta őket, Sebes viszont azért volt a legjobb, mert Grositsék közül válogathatott.

Horribilis összeget fizetnek Matthäusnak, amitől a már egy bizonyos futballszintbe berögzült focisták nem lesznek jobbak, mert a természet rendje nem engedi. Amit 5-10-15 éves korukban nem tanultak meg, azt még Matthäus szép szeméért sem fogják tudni.

Az állam pedig akármennyit fizet Baumgartner kenyéradó gazdáinak, attól nem lesz jobb az autója.

A magyarázatok pedig szánalmasak. Azt mondják, hogy ha magyar indul a Forma–1-ben, több lesz a versenylátogató. Hol? – kérdem én. A brazil nagydíjon? Meg hogy ez direkt jó befektetés. Kinek? Nekünk biztosan nem. El is szólta magát az illetékes: abban reménykedik, hogy Baumgartner talán még pontot, mi több, pontokat is szerezhet.

Persze az a döbbenetes, hogy a szakírók, a sportújságírók nem merik megmondani: a király meztelen. Mint arról máig is lapítanak, hogy micsoda eszement sportszerűtlenség elvenni – utólag és előre a Fraditól hat pontot – büntetésből azért, amit el sem követett! Nekem a magyar sportmédiaguruk lapítása több mint gyanús. Itt valami nagyon bűzlik, kérem tisztelettel. Biztos, hogy a fejétől, de hogy az a fej Gyurcsányé-e, azt nem tudhatom.

Karinthy azt mondta: a csoda az, ami megismételhetetlen. A futballban csoda lenne, ha német edző kivinné a magyarokat a világbajnokságra. Ahhoz azonban minimum öt-hat csoda kellene, ami viszont csak egyszer következhet be. Ahhoz is csoda kellene, hogy Zsolt bekerüljön a pontszerző első hat közé egy rossz autóval. Tehát a józan ész számára egyik területen sincs remény. A józan ész azt diktálná, hogy a horribilis összegeket, amelyeket e két délibábos álmodozásra költünk, az iskolai sportra, a tömegsportra és a már nemzetközi téren is sikeres sportágakra fordítsuk.

2003. december 30-án a televízió mutatta azt az edzőtermet, ahol a magyar kajakosok készülnek fel. Abban az egyesületben, amely egyesület olimpiai bajnokok sorát adta nekünk. Olyan volt az a sporttelep, mint a szovjet laktanyák, amikor kivonultak belőlük. Maga volt az iszonyat. Beázás, leomló vakolat, lerobbant csempék a tusolókban, tépett öltözőszekrények. Szó le nem írhatja azt a nyomort. Matthäus kéthavi fizetéséből emberszabásúra lehetne pofozni az egészet. Hogy a Forma 1-be belefeccolt milliárdokról ne is szóljak.

Nem pusztán politikai ostobaság, hogy a kormány nem a teljesítményt díjazza, hanem előlegez a semmiért. Ami persze nem meglepő, hiszen milyen teljesítményt produkálnak a miniszterek, a politikusok manapság? Ehhez vannak szokva. Ez van beleivódva az idegeikbe. Nem kell ahhoz különösebb értelem, de szakértelem sem, hogy tudják ők is, az élsport csak tömegsportra épülhet. Világklasszisokat csak nagy merítésű tömegbázis termelhet ki. És egy-egy sportág csínját-bínját gyermekkorban lehet csak elsajátítani. Ezért a kormányoknak az iskolai testnevelést, a diáksportot, igen és a Bozsik-programot kellene forszírozniok.

A magyar sport fénykora 1946-tól 1956-ig tartott. Bizony, bizony azok a sportolók, akik akkor győzelmet győzelemre halmoztak, a Horthy-korszakban voltak kisiskolások, egyetemisták. Akkor pedig az iskolai testnevelés messze magasabb szinten működött, mint a mai. De azt kiegészítette, továbbfejlesztette a cserkész- és a leventesport, a munkásegyesületek sportja, és végül az egyesületi testedzés. Persze nem a leventesport felélesztése a megoldás, hanem a minden fiatal számára a szinte kötelező testedzés iskolán kívül is. De ha nem is kötelezően éppen, csak legalább szorgalmazva. És nem feltétlenül azért, hogy élsportoló váljon a fiatalból. A cél az egészséges ember és az egészséges társadalom.

1956 után még volt jó 10-15 évünk, amikor kielégítőek voltak a nemzetközi szereplések. Mert az előző évtizedek lendülete még kitartott. Ahogyan sorvasztották az iskolai testnevelést, ahogyan szűkültek az ingyenes és olcsó testedzési lehetőségek, úgy hanyatlott a magyar sport csillaga. Akik még az élen vannak, heroikus küzdelmet folytatnak. Az a csoda, hogy nem rokkannak bele.