Kórházakat, iskolákat, közintézményeket zúz szét a hatalom. Ebben az évben pedig majd egy tucat irodalmi folyóiratot is ellehetetlenít, megszüntet. – Ez utóbbi miért baj? – kérdezheti valaki. Mert az irodalmi folyóirat minden közösség szellemi, művészeti életének létformája. A társadalom egy részének önkifejezési formája. Olyan, mint a kísérleti gazdaság, vagy a kutatólaboratórium. A közösség szellemi lélegzetvétele. A sokszínűség garanciája a totalitarizmus homogenizálása ellen. A véleménynyilvánítás és a szólás szabadságának egyik formája.

Kérdezhetik: ha egy folyóirat nem tudja magát fönntartani állami támogatás nélkül, minek működtetni? Tipikus financiális szemlélet. Nincs a világon olyan ország, ahol a kultúra, a tudomány vagy a művészet ne szorulna támogatásra. Mert egyik sem profitszerzésre szakosodott. Vagyis csak áttételesen és hosszabb távon hoz hasznot, anyagit is, szellemit is. A náci és a kommunista diktatúra azt is kitalálta, hogy a szellemirtást, írók, festők megtizedelését nem sajátkezűleg hajtja végre, hanem az általa erre a célra kijelölt alkotótársakkal, kollégákkal. Azokkal, akik alkalmazkodnak a hatalomhoz. Ezt írta Márai Sándor: „Az írástudók, ha élni akarnak, kénytelenek számolni pályatársaik kapzsiságával, és az árulók cinizmusával. Ez a bürokrata inkvizíció nem kevésbé kegyetlen, mint volt a máglyás.” A kultuszminiszter irányítása alatt működő NKA, vagyis Nemzeti Kulturális Alap kurátorokat nevez ki erre a hóhérmunkára. Megjegyzem, én is voltam tagja efféle kuratóriumnak, de mi nem engedtük megfojtani a már működőket! Sőt, újakat is segítettünk. A mai Szépirodalmi kollégium Vámos Miklós vezetésével olyan döntéseket hozott minap, hogy több folyóirat megszűnik, mások vegetálni fognak, mert a bürokrata inkvizíció csökkentette támogatásukat. Megszűnik a Lyukasóra, az Életünk, a Tekintet többek között, s csökken a támogatása a Magyar Naplónak, a Kortársnak. A megfojtandó, likvidálandó folyóiratoknak közös jellemzője, hogy nem liberálisok, nem kormánypártiak, még ha nem is politizálnak. De munkatársaik, szerkesztőik jobbára a nemzeti oldalhoz tartoznak. A Tekintet külön kategória. Baloldali folyóirat, de nem aktuálpolitizál, nem nyal be, ezért halálra van ítélve. A mostani és Vámos Miklós vezérletével végrehajtott folyóirat-mészárlásnak van azonban egy mérhetetlenül gusztustalan vonása is. A nem kormánypárti folyóiratoktól elmismásolt pénz a liberális és baloldali folyóiratok bankszámláján csapódik le többletként. E folyóiratok szerkesztői szinte mindannyian ott ülnek a kuratóriumban, s saját lapjaiknak osztják le – maguk között – azt a többletet, amit kollégáiktól elzabráltak. Csak egy példát. A kuratóriumtag Füzi László folyóirata a Forrás tavaly hét és fél milliót, most tizet kapott. Az Alföldé nyolc és fél millióról ugyancsak tízre, a Tiszatájé nyolcmillió-nyolcszázezerről tízmillióra nőtt. Mindkét vidéki lap a pesti posztliberálisok lerakata. A kormány és koalíciója által üldözött Magyar Írószövetség több évtizedes múlttal rendelkező folyóirata, a Kortárs, ötmillióval lett megrövidítve, laptestvére, a Magyar Napló, tizenhárommillió-kétszázezerről kilencmillió-hatszázezerre zsugorodott. Kivételnek látszik a Hitel, mert most egymillió négyszázezerrel többet kapott, csakhogy most sem éri el a nyolcmilliót. A vele azonos kategóriájú vidéki liberális lapok viszont mind tízmilliót kaptak. Liberáliséknál minden másképpen van. Az emelés is csökkentés voltaképp. A vidékiek támogatást kapnak a helyi önkormányzatoktól is, a liberális pestiek pedig a fővárostól, zártkörű, tehát kirekesztő pályázatokon. Lehet arra hivatkozni, hogy kevesebb a pénz. Ám akkor nem kellett volna eltapsolni a milliárdokat. 100-150 millióval nagyobb keretből minden folyóiratot lehetett volna becsületesen támogatni, s akkor most sem erkölcsileg, sem emberi tisztességében nem volna megszégyenülve sem a kultuszkormányzat, sem a bürokrata inkvizítor firkászhad. Van ennek a csúf kirekesztősdinek más olvasata is. Elfelejti a hatalom, hogy mi is adózunk ebben az országban. Ha pénzt oszt, a mi pénzünket is osztogatja. Csak azért, mert nem vagyunk erőszakosak, nem lopunk, nem csalunk, nekünk is jogos a támogatás lapjainkra, az általunk kitermelt és adózott pénzünkből. Vegyék végre tudomásul, hogy nem gyakorolnak kegyet, ha megkapjuk azt, ami nekünk jogosan jár.