Emlékezz a halálra, vagyis a háborúra. Különösen emlékezzen minden magyar miniszterelnök, mert a háború csak bajt hozott ránk a XX. században. Abszolúte háborúellenes vagyok, annak ellenére, hogy a háború üvöltő kutyái, Avar István, Mészáros Tamás, Bolgár György, Juszt László, (Medgyessy Péter is) a háború mellett csahol. Ezek a bértollnokok nem tehetnek arról, hogy ilyenek. Egy népirtó diktatúra kreatúrái, s végre a régi nótát fújhatják, az uszításét. Ők is, és azok a kommunista történészek is, akik habzó szájjal ítélték el Tisza Istvánt, Horthy Miklóst, mert háborúba vezette az országot, most lelkesednek. Jó bolsevista tudományos szokás szerint. Ezek a szánalmas bértollnokok hallgattak, amikor a tömeggyilkos Kádár megtámadta Csehszlovákiát, azaz éppen úgy lelkesedtek, mint most. Nem tehetnek mást. A diktatúra erre programozta be őket. Csak ne lepődjenek meg, ha nem veszik őket emberszámba. Erről ennyit.

1914 és 1941 tükrében elképesztő Medgyessy Péter önkényes lépése. Az a felelőtlenség, amit a történészek (jogosan) Tiszának és Bárdossynak tulajdonítottak ötven éven át, Medgyessyre is jellemző. Úgy is mondhatom azonban, Medgyessy Werth Henrik legjobb magyar tanítványa. Tisza hozzá képest a politikai tisztesség és okosság szobra. Hibája csak az volt, hogy engedett. Horthyt és Bárdossyt kész helyzet elé állította a németbérenc Werth Henrik. A második világháborúban való részvételünket is összevissza hazudta a bolsevizmustól fertőzött siserehad. Azt hangoztatták, hogy Magyarország volt Hitler utolsó csatlósa. Ami tényszerűen nem igaz. De amit elhallgattak a történész pribékek: ki volt Hitler első csatlósa? 1941. június 13-án a náci Szlovákia biztosította Hitlert, hogy részt vesz fegyveresen a Szovjetunió elleni háborúban. Június 15-én a magyar minisztertanács ennek ellenére elutasította Werth Henrik javaslatát. Június 20-án Románia is fölajánlja, hogy beszáll és meg is teszi. Két, azaz kettő hadsereget küld azonnal a keleti frontra. És ami döntő: Hitler ennek fejében megígéri, hogy teljesíti területi követeléseiket a magyarok kárára. Június 24-én Werth Henrik közli Bárdossyval: Németország jó néven venné, ha Magyarország közreműködne harcilag a Szovjetunió elleni háborúban. A magyar kormány még mindig ellenáll. Június 26-án azonban bombázzák Munkácsot, Kassát, Rahót. Állítólag a szovjet. Ami abszolút baromság. De ürügy a hadba lépésre. Amit önkényesen tesz meg Bárdossy, kész helyzet elé állítva az országot. Persze van ideológiai szósz, hadova a háborúba való belépésre. Akkor még nem a terrorizmus ellen, hanem csak a kereszténység védelmében. És valós nemzeti indok: hogy a szlovákok és románok már beléptek, Magyarország mindent elveszt, ha kimarad a vérontásból.

Néhány napja egy szocialista politikus arra hivatkozott, hogy a csehek már hűségnyilatkozatot tettek Bushnak. Ellentétben 1941-el, most a szlovákok és a románok pánikoltak be, hogy megelőzte őket Werth Henrik legjobb magyar tanítványa, Medgyessy. Az a belépés sem volt okos, hanem tragikus, volt azonban legalább valami tétje. De most mi a tét? Mit ígért Bush Medgyessynek, vagy a mitugrász külügyminiszternek? Iraki olajmezőket? Afgán-magyar közös határt?

Magyarázkodni lehet, de fölmenteni Medgyessyt képtelenség. Magyarország ugyanis nem az USA, hanem a NATO tagja. És sem az Egyesült Nemzetek, sem a NATO, sem az unió nem akar háborút Irak ellen. Mi az, hogy a huszonöt valódi és leendő tag közül nyolc aláírt? Még ha a többség ír alá, mások tudta nélkül, az akkor is sunyi és tisztességtelen húzás. Még benn sem vagyunk az EU-ban és máris külön utakon járunk. Ferde és alantas utakon.

Megismétlődik a történelem? Csak most Szlovákia és Románia araszol kezét-lábát törve Magyarország után – a hülyeségbe. Mert minden háború az, kivált, ha az amerikaiak művelik. Fölsoroljam Vietnámtól Afganisztánig, az Öböl-háborútól Jugoszláviáig? Hiszen eddig mindent elcsesztek.

A legfőbb bajom azonban Medgyessy szerencsétlen szignójával az, hogy amellett az Amerika mellett teszi le a voksot, amelyik, ne kerteljünk, sajátos és tolakodó, és erőszakos álkultúrájával fenyegeti az európai kultúrát. Azt az Európát osztja még és ezáltal gyöngíti, amely Európa küzd a saját identitása megőrzéséért, saját magasrendű kultúrája megmentéséért, a tengerentúli kommerszkultúra ellenében. Nem állítom, hogy minden rendben van Franciaországgal, de még Németországgal sem. De kisebbik rossz helyett a nagyobbikat választani oktondiság. És ezt akárhogyan mentegethetik, magyarázgathatják, manipulálhatják Bolgárék, a lényegen nem változtatnak. Sőt a szakadatlan mentegetőzés és bizonygatás jelzi, mekkora baklövést követett el megint a miniszterelnök.