Eddig még jó nem sült ki paraván mögötti fondorkodásaikból. Szerbiában magyarverések – tehetetlen gyurcsányi motyorgások. Szlovákiában előbb a külügyminiszternő sértegetése, majd filmmel dokumentált oktalan rendőrterror magyar futballszurkolók ellen, azután Gyurcsány megalázása Révkomáromban, amit a magyar kormány(koalíció) nyikkanás nélkül eltűr. Gyurcsány az „ország külföld előtti lejáratásának” tekinti azt, hogy bizonyos szélsőségesnek mondott körök jól vagy rosszul értelmezett polgári demokratikus jogaikat gyakorolják. És az eszébe sem jut, hogy a fővárosban hóban-fagyban hajléktalanok heverésznek a járdákon, alóluk anyagcseretermékek csordogálnak, s a turisták átbuknak rajtuk. Miközben a posztkommunista kormány nemzeti összefogásra buzdít, Eörsi Mátyás keresztbe tesz neki, igazat adva a szlovák rendőrterror brutalitásának.

Szegény Füst Milán forog a sírjában, hiszen azt kérdezte „Zokogni szeretnék” című írásában: „Nacionalizmus-e az, ha valaki tönkretett, agyongyötört, megcsonkított, szegény kis magyar hazája sorsán évek óta sírva fakad?”

Eörsi Mátyás Füst Milán hátba döfő Brutusa, arról nem is szólva, hogy mellesleg magyar érdek ellen szónokol, előre igazolva a mindmáig meg nem kapott jelentést a dunaszerdahelyi eseményekről. Eörsi Mátyás őrülten ostobán viselkedik mint politikus, aminek nem tudom az okát. Annyira oktondi nem lehet, hogy magyargyűlölete ekkora buktába hajszolja bele.

Ennek a nadrágba trottyantásnak valami oka lehet, amit nem tudok, de ez már az ő fehérneműjüket is szennyezi. S miközben kényszeredetten ugyan, de mégiscsak azt kérik a szlovákoktól, hogy írhassák már bele a magyar tankönyvekbe magyarul is az ősi magyar helységneveket, a szolgalelkű kormányszóvivő komarnózik Révkomárom helyett. És Gombár Csaba, ez a hivatalos liberálszellentyű, Soros magyarországi helytartója kijelenti egy közös szlovák–magyar tanácskozáson, hogy „nem lehet örökké büntetlenül Kárpát-medencézni!” Szóhasználatért utoljára a nácik és véreskezű bolsevisták büntettek.

Oka kell hogy legyen Gombár nyilvánvaló ökörségének, nem hiszem, hogy csak undorítóan be akart nyalni Ficónak, aki ugyanezt mondta. Tán attól sem riadna vissza, hogy a Larousse-t átírassa a szlovákokkal, amely mértékadó francia kézikönyv a Kárpátok által körülölelt területet – „ó borzalom atyja, ne hagyj el” – Magyar medencének és Transzilvániai fennsíknak nevezi: a Nagy Berlitz pedig azt hiszi, hogy az avarok a „Karpatischen Becken”-ben telepedtek meg. Hát csak Gombár van tekintettel Ficóra? Átírni az összes világtankönyvet! Gombár- és Ficó-módra.

Ezeknek a hülyeségeknek oka kell hogy legyen. Önként és önszorgalmúan még ezek a balliberálisok sem ostobáskodnak. Ami gyanakvással tölt el, mint mondtam. Ezt fejeli meg a jóságos és mindig bölcs Popper Péter, aki afféle cigányvégítéletet vizionál, polgárháborút, vérfürdőt. Megteheti, mert a balhivatalos emberek, anélkül hogy bármit is tudna a rendőrség, már rasszista merényletekről fantáziálnak, nem keresve a cigányok szörnyű helyzetének az okait, sem a Magyar Gárda létrejöttének az indítékait. Én sem keresem, mert tudom. A baloldal és Gyurcsány eszement politizálása az oka ennek is, annak is, s félő, hogy a fentebbiek egy afféle hitleri hatalomátvételt akarnak előre igazolni, ahogyan azt Kádárék is tették 1956. november 4-én. Most persze Ficót hívnák be rendet csinálni az oroszok helyett. Ebbe azonban ők is beledöglenek.

Szalay Károly