Hallgatom február 5-én a Kossuth déli híreit. Balczó Zoltán, a hajdanvolt MIÉP, most a Jobbik elnökhelyettese meghirdette a passzív rezisztenciát.

Mielőtt passzívan rezisztálunk, célszerű lenne tudni annak múltját, történetét, s legkivált azt, hogy manapság mi lesz a következménye a Jobbik történelmi veretű jelszavának?

Kezdjük ott, hogy a passzív rezisztencia a szabadságharc leverése után alakul ki, a megszálló, elnyomó osztrák-cseh-morva hatóság ellenében. Az ellenállásban elsősorban a birtokos nemesek, értelmiségiek, polgárok és honoráciorok vettek részt, akiket az osztrák elnyomás egzisztenciájukban fenyegetett. Miért? A jobbágyfelszabadítás megrendítette anyagi helyzetüket. Földjeik a „hagyományos” formában nem voltak tovább művelhetők. Azután. A nemesből lett tisztségviselők, az értelmiségi foglalkozásúakat a beáramló cseh-morva-sváb tisztviselő réteg létében veszélyeztette. Ezért visszavonultak minden közéleti szerepléstől, megtagadták a hivatalokkal való mindennemű kapcsolatot, s különösképpen halasztgatták az adófizetést; negyvennyolc előtt ugyanis a nemesség feudális kiváltsága volt az adó nem fizetése. A jobbágyra, a polgárra hárították ezt a tevékenységet. Nem vállaltak hivatalt, nem vettek részt közmunkában és elszabotáltak minden olyan intézkedést, amely feudális jogaikat csorbíthatta. Ennek a passzív rezisztenciának sok történelmileg retrográd eleme, vonzata, salakja volt, de el nem vitatható tőle, hogy volt Habsburg-ellenes éle is. Már ha a semmittevésnek lehet éle egyáltalán.

Jókai Mór legszebb regényei a szabadságharcról és erről a korszakról, a passzív ellenállás időszakáról szólnak. Nevetségesen, kigúnyolva ábrázolta a nyakunkra települt morvákat, cseheket, olyannyira sikerrel, hogy a cseh és a morva családnevek túlnyomó többsége ma is nevetséges felhangú. A velük szembeszegülő passzív ellenállók is humorosak, de ambivalensen azok. Rokonszenvesek és csupán humorosak, amikor lényükből a passzív ellenálló domborodik elő, de elmarasztalandók, amikor a társadalmi megújulást szolgáló intézkedések, rendeletek ellen is fordulnak.

Vagyis a passzív rezisztencia már a maga korában, Jókai szemüvegén által sem volt egyértelmű magatartás. Ma viszont az, ahogyan legalábbis Balczó Zoltán azt előadta. Negatív és elítélendő magatartás. Mielőtt felhorkannának, megmondom, miért. Csak némi logika, praktikus ész szükségeltetik hozzá.

Kezdjük azon, hogy a magyar társadalom megszavazta a csatlakozást. Ezt a népnemzeti szándékot államok közti szerződés szentesítette. Ha most utólag nem tetszik a dolog, méltóztattak volna elmenni szavazni a passzív rezisztencia helyett, és nemet mondani a csatlakozásra. Ehelyett azonban az ostoba politikusok sugalmazására otthon maradt a magyar nép számottevő része és a kisebbség döntött helyette is. Ilyenformán a modern kori passzív rezisztencia elszenvedte első nagy kudarcát.

Olvasom némely jobboldali eszmetársam publicisztikáját, amelyben a nemzet szuverenitásának elvesztéséről, a magyar nyelv, a magyar kultúra megszűnéséről, az Európai Egyesült Nemzetekben való felolvadásról sápítozik.

Erre „szokják” mondani, eső után köpönyeg. Agitáltak volna a választások előtt, hogy menjetek szavazni és mondjatok nemet.

Úgy viselkedik a logikus gondolkodásra képtelen, netán praktikus ésszel meg nem áldott jobboldali, konzervatív, nemzeti elkötelezettségű ember, mint az, aki gödörbe esett és sápítozik, hátha kihúzza valaki onnét. De előre megmondom, senki sem fogja kihúzni. Ahelyett, hogy azon meditálna, mit kellene csinálni, hogy kisebbítsük a bajt, passzív rezisztenciára buzdít – a gödör fenekén.

Kedves olvasó, gondold csak végig! Ha már benne vagyunk és előnytelen szerződést kötött pártunk és kormányunk az EU-val, mi mást tehetünk, mint leszavazzuk a nemzetáruló MSZP-t és SZDSZ-t, hogy minél kevesebb képviselőjük kerüljön be az EU parlamentjébe, ahol még képviselhetnek bennünket a mi embereink. Ha szót fogadunk a Jobbiknak és nevezetesen Balczó Zoltánnak, tág teret engedünk az MSZP- és az SZDSZ-képviselőknek, akik néhányszor már rútul cserbenhagytak bennünket. Még van egy utolsó lehetőség! A 24 képviselői helyre nemzeti elkötelezettségű pártok tagjait kell beszavaznunk, lehetőleg mind a 24-re, hogy posztkommunisták ne férjenek be az Európai Unió parlamentjébe, a számunkra kialkudott keretbe.

A nemzeti érdek tehát pontosan az ellenkezője annak, amit Balczó Zoltán és a Jobbik meghirdetett. Az ostoba tévériporter azt kérdezte Csurkától, hogy van az, hogy önök ellenezték a belépést az EU-ba, s most mégis indulnak a képviselő-választásokon. Hát azért, kis hülyéim, mert Csurka tudja, hogy most a passzív rezisztencia az MSZP és az SZDSZ érdekeit szolgálja. S kérdem tisztelettel: kinek használ a Jobbik ezzel az ostobasággal?