Bizony mondom néktek az Úrban, nincs reménytelenebb, mint az ostobaság ellen hadakozni. Azért, hogy megvilágosítsuk magukat baloldalinak képzelgő polgártársaink sötétlő, béna, sánta agyát. Reménytelen, mert a hülyeség tartalékai kimeríthetetlenek, az emeszpés, szadeszes politikusok és médiaholdudvaruk elkárhozott lelkeinek rosszvoltából. Boldog békeidőkben az írástudónak nem kellett vala cáfolnia Bábel-tornya méretű hazugságokat és zagyvaságokat, abban a kiábrándító tudatban, hogy minden iparkodása úgyis oktalanság.

Kimondani is szörnyű! Immáron tíz esztendeje tartó sorozatomban hasztalan próbálok minduntalan kitörni a szánalmas napi politika mókuskerekéből, jaj, ne kelljen már kérődznöm balliberális szamárságokon. De juszt is azt hiszem botorul, ha csak egyetlen baloldali embercse sötét agyában gyertyát gyújtok mint Salamon király tette volt a kivájt tök héjában, aznap már nem éltem hiába. Én, hiszékeny, naiv, botor lélek.

De hát mi okozza vakságukat? Minő liberális holló vájta ki szemük világát? Megmondom. Minden korok harácsoló, parázna, szodomita, pedofil tirannusainak a módszre, ami mifelénk a komprimált nácizmusra, vagyis a kommunizmusra vezethető vissza. Az oszd meg és uralkodj elve mellett a hülyítsd és igázd le gyakorlata. És miközben megosztják a nemzetet, egységért, nemzeti összefogásért óbégatnak. Mintha nem tudnák, egységes nép, nemzet, társadalom nem létezik. Hiszen a plebs, a társadalom érdeke sohasem lehet azonos Kóka meg Gyurcsány, Lendvai meg Gusztos, Ungár Klára meg Avar János érdekeivel.

S miközben egységet nyüstölnek, a „baloldali értékrend” érvényrejuttatásáról sopánkodnak. De mi is az a baloldali értékrend voltaképpen? Nyilván a szociális igazságosság. Ami netán az egészségügy kajla reformjában, vagy a közoktatásban az esélyegyenlőség megszüntetésében nyilvánul meg? Bizony mondom néktek az Úrban megint, a szociális érzékenység a kereszténységben nyilatkozik meg a legmagasabb rendű formában, amelynek lényege a krisztusi szeretet. Amit viszont a kereszténységutáló liberálisok nem hajlandók tudomásul venni, és ezért keresztényellenesek. Mert gyűlölnek mindent, ami az ő elveiknél magasabb rendű érték.

A kereszténység mellett a nemzeti gondolkodást, értékrendet gyűlölik a legjobban. A korona, a koronás címer, az árpádsávos zászló, a turulmadár meg a többi nemzeti jelkép és érték gyűlölete, manifeszt lejáratása: ennek a gyűlöletnek a megnyilvánulása. Mert a magyar nemzeti gondolat egy adott népközösség érdekvédelmének az elve. Ezért aztán szembeáll egyfelől a nácizmussal, másfelől a kommunizmussal, harmadsorban a kozmopolitizmussal, az internacionalizmussal, a globalizmussal.

A magát baloldalinak vagy fensőbbségi tévúttal liberálisnak képzelgő szavazógép-polgár még mindig nem látja eléggé, mire megy ki ez a véres játék, amit a hatalmon lévő koalíció gazdaságosság és piacgazdaság jelszavaival folytat saját szavazói ellen. És oly mértékben vakok, hogy szorultságukban Gyurcsányt hívták segítségül immáron sokadszor – Gyurcsány ellen.

Máskülönben az összefogás, a nemzeti egység óhaja több mint árulkodó! Balszocialista és balliberális vágyként ez a kormánykoalíció és az egész eszmerendszer megroppanásáról, gyöngeségéről árulkodik. Engels elvtárs megmondta: a puding próbája az, ha megeszik. A próba pedig az, hogy egy százalékon van a GDP. Kár itt hőzöngeni, mismásolni, undorkodni, aki ezt produkálta, az egyszerűen hozzánemértő, de még inkább hülye. És az a szavazó, vagy médiapropagandista, aki ezt nem látta előre, vagy nem látja ma sem (Friderikusz, Kálmán Olga, Orosz József, Avar János stb.), annak vagy a szellemi képességeivel, vagy a tisztességével van valami hiba.