Mi több. Tolatnak visszafele az átmenetileg eltűntek is, kiváltképp a tényleg ijesztően komikus Gyurcsány, aki még hosszabb szüneteket tart beszéd közben, mint eddig tartott. E hatásvadász hallgatásokban viszont néha még okos is, de főleg igazat hallgat. Bár ez utóbbiban nem vagyok biztos.

Azon is ámuldozok, hogy Lendvai Ildikó minő bravúrral tudja kiválasztani azokat az állításokat, amiket az élet rögtön meghazudtol. Arra a kérdésre például, igaz-e, hogy az MSZP szétszakad; hogy mindenki megértse, gyorsan és hadarva azt mondta: húsz éve nem igaz! Mindenki láthatja, itt vagyunk egészben. És nem telik bele két perc, föltűnik közvetlenül utána egy joviális öregúr és bejelenti: a szocialista pártban megalakult a Tiborcok társasága, vagyis az igazi szocialistáké, akik nemcsak a pártot, hanem a baloldalt is megújítják. Kiszakítva és kiszórva a pártból a régi, elnyűtt, lejáratott arcokat: tűnjenek el egyszer s mindenkorra a politika porondjáról. Szőröstől és arcbőröstől mindazok, akik tönkretették az MSZP-t és a baloldalt.

Jogos volt persze a riporternő kérdése: ugyan miért csak most álltak elő ezzel a farbával?

Tiborc nagy, nemzeti színpadi és operai tragédiánk jelképes alakja. Híresen monologizál az urak által ellopott országról, a nép megnyomorításáról. És arra is panaszkodik, hogy ő is lopni kényszerül, de nem off shore okokból, hanem éhező családja miatt.

Tiborc mellett a másik önként adódó párhuzam a lézengő ritterek és Biberachok aktualitása. A szocialista pártban sok a nyüzsgő hazug, tolvaj, cselszövő, csaló, lézengő ritter meg Biberach. Ottóról nem is szólva. Bánk, Petur, pláne II. Endre nem létezik, legföljebb magyart megvető Gertrudis fordul elő, persze nem királynői, csak koszos, slampos kiadásban.

Tudom, tudom, kevés okunk volt eddig az örömre, nem rontok ünnepet. Mámorosan örülök én is a kétharmadnak, amit a szocialisták próbálnak minimalizálni. Mert nem gondolnak arra, hogy még a Jobbik meg az LMP választói is megtagadták a posztkommunista rémuralom folytatását, a Szamuely Tiborok, a Rákosik, a Farkasok, a Kádárok, a Münnichek, a Biszkuk, a Komócsinok, a Gyurcsányok örökségét. Ami bizony-bizony több mint kétharmad, kedves pártelnöknő! Mégis, ennek ellenére dühösen regisztrálom: ez a tizennyolc százalék még mindig sok a hülyéből ebben az országban. Nagyon sok. És örökös veszély.

Mert ugyebár ennyi embernek aligha lehetett haszna a szocialista–liberális országvezetésből. Kiváltképp nem lehetett a Medgyessy–Gyurcsány–Kóka–Bajnai meg a többi Biberach áldatlan működgetéséből. Vagyis az MSZP-re szavazók el nem hanyagolható része, önmagát és rokonságát sem kímélve, l’art pour l’art volt hülye, amikor erre a társaságra szavazott.

A Tiborcok mozgalma pedig alaposan elkésett. Sunyin megvárták, míg padlót fognak a Biberachok. Egyik kutya, másik eb. Bocsánat, kutyuskák!