Az elmúlt időszakban az egész Kárpát-medencét, sőt a nagyvilágot is bejárta a hír, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem két tanárát, Hantz Péter biokémikust, és Kovács Lehel informatikust menesztették állásából, miután magyar feliratokat helyeztek el az egyetemen.

„A két magyar oktató megrongálta az egyetem javait”, „az egyetem destabilizálására törekedtek”, „a tömegtájékoztató eszközökön keresztül uszítottak”, „tudatosan és tervszerűen becsmérlik az egyetemet”, „kétségbe vonták, hogy az egyetemen létezik magyar nyelvű oktatás” – ilyen és ehhez hasonló vádakkal illette Hantz Pétert és Kovács Lehelt az egyetem fegyelmi bizottsága. Nézzük a tényeket. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem a magyar oktatók kérésére, valamint a meghirdetett multikulturális program keretében olyan döntést hozott, hogy 2006. január 10-ig kiteszik a többnyelvű feliratokat az egyetem épületében. Ez a multikulturális koncepció 1998-ban jött létre, majd 2003-ban az egyetemi charta helyezte jogi alapokra. Érdemi gyakorlati lépések azonban nem történtek ez ügyben. 2005-ben azonban már nem lehetett tovább szőnyeg alá söpörni a kérdést. – 2005 májusában szerveztünk egy virtuális kisebbségi felsőoktatási konferenciát a világhálón – közli Hantz Péter. – A konferencia során körbejártuk Európa egyetemeit, és lefényképeztük a többnyelvű feliratokat. A felmérés alapján kiderült, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem az egyetlen olyan kisebbségi nyelven is oktató egyetem Európában, ahol nincsenek többnyelvű feliratok. Ennek a botránynak a hatására került sor a Babes-Bolyai Egyetem rektorának arra a kényszer alatt és rossz szájízzel meghozott döntésére, hogy ezen az egyetemen is ki kell tenni a magyar nyelvű feliratokat. Kovács Lehel szerint az egyetemi charta ellentmondásokon alapul: – A charta egyes pontjai bizonyos autonómiát lehetővé tesznek a magyar tagozat számára, más pontok pedig ezt tagadják. Európa felé természetesen a magyarok számára kedvező pontokat hangoztatják, befelé pedig egyértelműen a számunkra kedvezőtlen téziseket alkalmazzák. Miután a kitűzött határidőig, tehát 2006. január 20-ig nem tették ki a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvű feliratokat, sőt az egyetem vezetése szándékosan húzta az időt, a két tanár, Hantz Péter és Kovács Lehel határozott lépésre szánta el magát. 2006. november elején sajtótájékoztatót hívtak össze, ahol bejelentették, amennyiben az egyetem vezetése november 20-ig nem szereli fel a magyar nyelvű táblákat az épületben, ők maguk – saját költségen – elkészítik a táblákat és felszerelik azokat. – Sajtótájékoztatónkat követően az egyetem vezetése megerősítette az intézmény épületének védelmét, lezárták az egyetem épületeit, biztonsági embereket rendeltek be – mondja Kovács Lehel. A magyar nyelvű táblákat az egyetem vezetése természetesen nem szerelte fel. Hantz Péter viszont igen. Erről így vall: – Elkészítettük a táblákat, és november 22-én fizikailag fel is szereltük azokat. Két tarisznyával a hátamon vittem a táblákat a felszerelés helyszínére. A biztonságiak már tudtak tervünkről, így megpróbálták megakadályozni a táblák felszerelését. Az történt ugyanis, hogy az előző napon a titkosszolgálat lehallgatta telefonjainkat. Ezt én sejtettem, ezért a továbbiakban kis papírdarabkákra írtuk Lehellel az üzeneteket egymásnak. A két magyar oktató azt kérte munkatársaitól, hogy ha bármi furcsát kérnek tőlük, azt kérdezgetés nélkül teljesítsék. Így sikerült elérniük, hogy senki sem tudott róla, mikor és hová szerelik fel a feliratokat. Voltak azonban olyan egyetemi épületek is, ahol számítottak rájuk, és több esetben fizikai közelharc árán sikerült kifüggeszteniük a táblákat. Az egyetem vezetése néhány órán belül leszedette a magyar nyelvű feliratokat, amelyeket pillanatok alatt összetapostak, összetörtek. Darabokban hevert a kolozsvári egyetem folyosóján az Ady Endre Terem, a Brassai Sámuel Terem, a Dohányozni tilos tábla. Érdekesség, hogy a táblák leszerelésére éppen azon a napon került sor, amikor a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem megnyitotta Brüszszelben azt a kiállítását, amellyel deklarálni kívánta, hogy az egyetem biztosítja a tantárgyi és nyelvi autonómiát, az intézmény multikulturális jellegét, valamint azt, hogy garantálja a többnyelvű feliratok megjelenését az egyetemen belül. 2006. november 27-én az egyetem rektora azzal a kéréssel fordult az intézmény szenátusához, hogy a két magyar oktatót azonnal zárják ki az egyetemről. A szenátusi ülésen nem is ismertették Hantz és Kovács ügyét, meg sem hallgatták a két magyar oktatót. A szavazás megtörtént, a szenátus tagjai azt sem tudták, hogy miről szavaznak, így Hantzot és Kovácsot eltávolították az egyetem oktatói testületéből. A kizárásuk elleni tiltakozások hatására azonban a rektor és a szenátus egyaránt belátta, hogy az eljárás jogellenes volt, hiszen a román törvények értelmében meg kell hallgatni az érintetteket. Ezt az egyetem rektora úgy próbálta orvosolni, hogy bejelentette: a szenátusban csupán „konzultatív szavazás” volt, majd létrehoztak egy nem létező és nem működő bizottságot, amely ki kellett volna, hogy vizsgálja az ügyet. A bizottság kivizsgálta az ügyet, majd meghozta mintegy hatoldalas döntését. December 20-án az újabb szenátusi ülésen másodszor zárták ki őket az egyetemről. Ezt az intézkedést Hantz és Kovács úgy értékeli, hogy a döntés már nemcsak ellenük szól, hanem mindazok ellen, akik szolidaritásukat fejezték ki mindettőjükkel. Közben három szenátusi tag tiltakozásul lemondott a tisztségéről. – Szégyennek tartom, hogy a Babes-Bolyai Egyetemnek számos magyar díszdoktora van, és nem emelik fel szavukat az atrocitások ellen. Hallgatnak. Tisztelet a kivételnek – panaszolja Hantz Péter, majd így érvel: – Erdő Péter bíborost például arra kértük, hogy írja alá azt a petíciót, ami a Bolyai Egyetem újraindításáról szól. Nem tette meg. Bölcskei Gusztáv sem. Megtette viszont Oláh György Nobel-díjas kémikus, aki a Kolozsváron történtek után azt mondta, többet ne tüntessék fel őt a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktorai között. A világhírű tudós egyébként soha nem járult hozzá, hogy az egyetem díszdoktora legyen, nevét az ő beleegyezése nélkül írták bele az egyetem díszdoktorainak névsorába. Hantz Péter és Kovács Lehel elbocsátásuk ügyében két óvást nyújtottak be ez idáig: az egyiket a román oktatási minisztérium egyik különleges bizottságába, a másikat pedig a kolozsvári törvényszékre. Ha ezeken a fórumokon nem születik igazságos döntés, akkor Strasbourgba mennek, ahol az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak jogorvoslatért. De megszólítják az Európa Tanácsot, az Európai Parlamentet, valamint a hágai Európai Biztonsági és Emberjogi Szervezet Kisebbségi Főbiztosságát is. Ez két okból is létfontosságú lehet. Egyrészt azért, mert Románia néhány hete vált az Európai Unió teljes jogú tagjává. Másrészt pedig azért, mert a közelmúltban az üggyel kapcsolatban az európai szervezetek részéről fontos kérdések fogalmazódtak meg a román biztosjelölt felé, aki meglepő módon éppen a többnyelvűségért felel majd az Európai Unióban. – Tisztában vagyunk azzal, hogy az Európai Uniónak az a fontos, hogy nyugalom és csend legyen ebben a térségben. Amíg azonban csendben vagyunk, nem lesz magyar egyetemünk. Ezért kell európai szinten is nyomatékosan hangot adnunk alapvető jogaink érvényesítése érdekében – mondja Hantz Péter. A két magyar oktató optimista. Bíznak abban, hogy ügyüket rövid időn belül orvosolják, és újra az egyetem oktatói testületének tagjai lesznek. Tarics Péter