1241: Ugrin érsek kétségbeesetten jelentette, hogy a Vereckei-hágón egyre több mongol özönlik be. Pestről azt a választ kapta, hogy ezek csak menekültek, akik a tatárok elől keresnek itt védelmet. Ugrin visszaüzent, hogy ők maguk a tatárok. Segítséget, fegyvereseket kért a pápától. A szentatya szerint nem keresztényi dolog a bevándorlókat bántani, inkább osszanak nekik élelmet és meleg ruhát. A német fejedelmek is úgy vélekedtek: „A mongolok a jobb élet reményében jönnek, nekünk, gazdag európaiaknak kötelességünk befogadni őket.” Ugrin: „Ezek zömmel fiatal férfiak, erősek, lovaik vannak és baromi sok íjuk meg nyiluk.” „Azokat bizonyára cserélni vagy eladni hozták, hogy addig is megéljenek valamiből, amíg tisztességes, végzettségüknek megfelelő munkát kapnak”, tájékoztatták az érseket. „Fajgyűlölet pusztán azért valakiről rosszat feltételezni, mert mongol.” Pest környékén lelkes szimpatizánsok a király ellen tüntettek, együtt járták a mongol felderítőkkel a tűzugrós táncot, és „Nem kell félni a mongoloktól” feliratú táblákat hurcoltak körbe a városban. A király mozgósító feliratait (Óvakodj a tatároktól, tatár veszély, gyere te is harcolni, csatlakozz hozzánk!) átmázolták: Óvd a tatárt! Tatáresély. Gyere te is hozzánk!

1956: A keleti megyékből kétségbeesetten jelentették, hogy nagyszámú szovjet harckocsi tart az ország belsejébe. „Ezek menekültek”, szólt Apró Antal, és néhányan bólogattak. „Most, hogy kiléptünk a Varsói Szerződésből, nálunk is nyugati életszínvonal lesz, ezért tartanak ide.” A kormány nem osztotta ezt az álláspontot. Maléter megpróbálta mozgósítani a hadsereget. „Ugyan már!”, tiltakozott a központi bizottság. „Hiszen ezek szerencsétlen, szegény emberek, akiknek jó szóra, megértő fülekre, segélyre és meleg ételre van szükségük. Önjáró lövegek helyett gulyáságyúkat vezényeljünk a határhoz.” Az amerikai diplomácia megértően helyeselte a budapesti kabinet humanitárius hozzáállását. „Kár ott agressziót szimatolni, ahol erről szó sincs.”