Csipogni készül a kék madár

Elon Musk még április elején vált a közösségi médium legnagyobb befektetőjévé, amikor közel hárommilliárd dollár értékű részvényt vásárolt fel, ezzel pedig az összes részvény 9,2 százaléka csoportosult a kezében. Két héttel később aztán be is jelentette, hogy meg kívánja vásárolni a vállalat egészét, amelyet egy 44 milliárd dolláros megállapodás követett.

„A működő demokrácia alappillére a szólásszabadság, a Twitter pedig az a digitális közösségi tér, ahol az emberiség jövője szempontjából létfontosságú kérdéseket vitatnak meg” – írta akkor egy közleményben. Nem sokkal később azt is nyilvánosságra hozta, hogy amennyiben nyélbe ütik az üzletet, feloldja Donald Trump letiltását, akinek profilját a 2021 januárjában a Capitoliumnál történt zavargások következtében törölték a közösségimédia-óriás cenzorai. „Szerintem ez erkölcsi szempontból helytelen, ráadásul ostoba döntés volt” – hangsúlyozta Musk.

Ezek után azonban egy hónapokon át tartó jogi vita kezdődött, miután Musk azt állította, a Twitter félretájékoztatta a platformon található nem valós, illetve spamfiókok arányáról, ezzel srófolva fel a vételárat. Ekkor úgy tűnt, hogy a több mint 200 milliárd dollárra taksált vagyonú befektető valamiért meggondolta magát, és csak ürügyet keres a szerződésbontásra. Konzervatív elemzők rámutattak: a szólásszabadság melletti kiállására érkező reakciók ráébreszthették, hogy amennyiben betartja ígéretét, és a Twittert valódi virtuális véleményfórummá alakítja vissza, végképp elvágja magát a balliberális fősodornál, ami egy befektetőnél nem feltétlenül előnyös, nem is beszélve arról, hogy így könnyen az internetes csőcselék állandó célpontjává válhat.

Hogy így történt-e, talán soha nem tudjuk meg. Ahogyan azt sem, pontosan mi játszódott le 2022. május 13-a, amikor Musk „átmenetileg felfüggesztette az adásvételi szerződés tejesítését” és október 4-e között, amikor a dollármilliárdos váratlanul bejelentette: az eredetileg kialkudott áron megvásárolja a platformot. Október 20-án a The Washington Post már arról számolt be: Musk közölte befektetőivel – akik között ott található például Al-Valíd ibn Talál al-Szaúd szaúdi herceg és Larry Ellison, az Oracle alapítója is –, hogy tervei szerint megválik majd a 7500 Twitter-alkalmazott nagy részétől. Hat nappal később a milliárdos bevonult a Twitter San Franciscó-i központjába, és az adásvételi folyamat lezárult.

„Twit főnökként” – ahogyan a Twitter-profilján immáron nevezi magát – az első lépése az volt, hogy elkezdje kipucolni a szélsőbaloldali alkalmazottakkal teli padlást; kirúgta többek közt Parag Agrawal ügyvezető igazgatót, Ned Segal pénzügyi igazgatót és Vijaya Gadde-ot, a „jogpolitikai, bizalmi és biztonsági osztály” vezetőjét, aki büszkén vallotta magáról, hogy ő volt a felelős Donald Trump letiltásáért. Ugyanekkor egy sajtóközleményből kiderült: Al-Valíd ibn Talál szaúdi herceg lett a második legtöbb Twitter-részvény tulajdonosa, mire Chris Murphy demokrata párti szenátor azonnal felszólította a Biden-kormányzatot, hogy mihamarabb kezdjen nemzetbiztonsági vizsgálatba azzal kapcsolatban, volt-e köze Szaúd-Arábiának a Twitter megvásárlásához.

A balliberális establishment őrjöngésbe kezdett a „gyűlöletbeszéd”, vagyis a szólásszabadság potenciális visszatérése miatt. Az általuk idézett gyűlöletbeszéd a havonta nagyjából 450 millió aktív felhasználóval rendelkező platformon olyan kiírásokban merült ki, mint „Minden idők legsikeresebb női Jeopardy-bajnoka egy férfi. A legjobb női főiskolai úszó egy férfi. A Közegészségügyi Szolgálat első négycsillagos admirálisnője egy férfi. A férfiak uralják a lányok középiskolai sportversenyeit és a női MMA-meccseket. A patriarchátus mégiscsak győz” (Matt Walsh konzervatív médiaszemélyiség a transzneműekkel kapcsolatban). 

De letiltották korábban az ismert vicclap, a Babylon Bee hivatalos profilját is, amikor az előbb említett admirálist, a Biden-kabinet női ruhát hordó és önmagát nőként azonosító férfi tagját, Rachel (született Richard) Levine-t választották az Év Férfijának, és imigyen „a nem megfelelő genderrel illették” – ami pedig a Twitterverzumban főbenjáró bűnnek számít. 

Donald Trump regnáló elnök mellett még olyanokra sújtottak le rendszeresen a Twitter cenzorai, mint a Fox News műsorvezetője, Tucker Carlson, Pennsylvania állam képviselőházának republikánus frakciója, Geert Wilders holland jobboldali politikus, Jordan Peterson kanadai író és pszichológus, Kanye West rapper és a Kínai Népköztársaság amerikai nagykövetsége.

A Twitter-átvétel napján a cég központi épülete előtt a legnagyobb baloldali médiatársaságok riporterei keringtek azt remélvén, hogy mikrofonvégre kaphatnak néhány elkeseredett, frissen kirúgott alkalmazottat, amit aztán a szemfüles trollok azonnal ki is használtak: kartondobozokkal a kezükben, lefittyedt szájjal megjelentek páran a helyszínen, és álinterjúkat adtak az ott fontoskodó újságíróknak, amiről a baloldali CNBC úgy számolt be: „Szemmel láthatóan megrendültek. Daniel elmondta, Teslája van és nem tudja, most hogyan fogja majd fizetni a részleteket.” 

A platformot mindeközben nagyon is valódi, a filmes és zenei világban nagymenőnek számító celebek hagyják el. Mások azért lázadoznak, mert Musk havi nyolcdolláros díjat tervez bevezetni az úgynevezett „kék pipáért”, ami a Twitteren a hírességek hivatalos, ellenőrzött profiljait jelöli, amivel pedig ezeknek a véleményvezéreknek egyfajta felsőbbrendűséget is ad, hiszen a sok száz millió felhasználó hajlamos odafigyelni – és gyakran hallgatni – arra, amit a celebek írnak; a Twitteren persze ezek a hírességek többségében szélsőséges liberálisok.

„A Twitter arra törekszik, hogy a világ legelismertebb hirdetési platformja legyen, amely erősíti egy cég márkanevét és gyarapítja a vállalkozásokat” – írta Elon Musk egy, a hirdetőknek címzett közleményben, ami rögtön komoly kérdéseket vet fel. A nyugati nagyvállalatok többsége ugyanis nem csupán elfogadja, de hirdetési és egyéb stratégiájában kifejezetten erőlteti a woke-progresszív ideológia terjesztését, ez azonban éppen ellentétes a Musk által oly sokra tartott szólásszabadsággal, amelynek megvédése állítása szerint a közösségi médium megvásárlásának legfőbb oka volt. 

Az adásvételhez a befektető több mint 12 milliárd dollárnyi hitelt vett fel, ami azt jelenti, hogy a Twitternek – amely létezése során eleddig csupán két évben, 2018-ban és 2019-ben volt nyereséges – éves szinten az eddiginél körülbelül egymilliárd dollárral kellene többet termelnie. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a hirdetők nagy részét adó, a progresszív ideológiát ünneplő márkák továbbra is pénzt óhajtanak majd költeni egy olyan platformon, amely nem hajlandó kőkeményen cenzúrázni az általuk „gyűlöletbeszédnek” nyilvánított véleményeket. Elon Musk már korábban bejelentette, hogy „új moderációs elveket” dolgoznak ki, de kérdéses, ez a gyakorlatban mit jelent majd.

A SpaceX-en és a Teslán keresztül Elon Musk már bizonyította, hogy különleges tehetsége van az innováció és a termékfejlesztés területén, és nyilván nem véletlen, hogy az elküldött mérnökök helyére a Teslától hozott át egészen magas rangú alkalmazottakat legújabb befektetéséhez. 

Hogy a Twitterből, ebből a végletesen a szélsőbaloldalra sodródott, valaha szebb napokat látott platformból lehet-e valaha valódi közösségi tér, ahol nem lesi minden mozdulatunkat a gondolatrendőrség, egyelőre kérdéses, mint ahogy az is, hogy Elon Musk valóban a szólásszabadság bajnoka-e, vagy nem dönt-e hosszabb távon mégis úgy, hogy nem éri meg neki megtartani egy veszteséges vállalkozást. A Twitter közeli jövője ugyanakkor jó eséllyel pontosabb képet is rajzol majd a nyugati világról: vajon ha nem jár virtuális, de nyilvános halálra kövezés a fősodorban népszerűtlennek tartott gondolatok kimondásáért, többen lesznek-e majd azok, akik ki merik mondani, amit gondolnak? Mer-e őszintén csipogni a kék madár?