PROPAGANDA VAGY KÜLÖNVÉLEMÉNY? III.
„Moszkva a koronavírus terjedését is felhasználja arra, hogy álhírekkel próbáljon zavart, félelmet és pánikot kelteni a nyugati világban.” Az Európai Unió külügyi szolgálatának kiszivárgott jelentésére hivatkozva röpítette világgá a Financial Times a szenzációs hírt.
Azt most hagyjuk, hogy az orosz propaganda helyett Brüsszel miért nem a határok lezárásával és a járvánnyal szembeni fellépés koordinálásával foglalkozott az elmúlt két hónapban. Pedig többre ment volna vele, mert olyan súlyos bizonyítékokat sikerült összeszednie, miszerint az orosz sajtó a francia sárga mellényesek és a szíriai háború helyett most csak a koronavírussal foglalkozik.
Mit mondjunk erre? Mintha az egész világ médiája nem ezzel foglalkozna. Tény, hogy a Russia Today (RT) híreit például spanyol nyelvterületen 6,8 millióan osztották meg, és ezzel több nagy nyugati médiumot megelőzve a 12. legnépszerűbb forrás lett. Érthető, hogy igazából ez a baj, de kedves fősodrú sajtó, tessék jobban csinálni, és akkor önökre figyel majd a világ.
Tény, hogy az orosz sajtóban több olyan hír is megjelent, hogy esetleg Amerika áll a vírus elszabadulása mögött. Ez azonban másoknak is eszébe jutott. Pontosan úgy, ahogy az amerikai média Kínát láttatja az egész mögött. Tény az is, hogy az orosz sajtó előszeretettel ad hírt arról, ha például Lengyelországban két NATO-katona fertőződik meg. De egyrészt helyi orgánumokra hivatkozik, másrészt ezzel sokra nem megy.
Tele vannak a közösségi portálok álhírekkel, teljes a zűrzavar, tombolnak az indulatok. Pánikban Európa az orosz trollok nélkül is. Tényleg baj van, és erre nem az a megoldás, hogy másokra mutogatunk. A kínaiak és az oroszok az Egyesült Államokra, az amerikaiak Kínára, az európaiak pedig Oroszországra, és nem mellesleg egymásra. De maradjunk most az oly rettegett orosz propagandánál. Mert ezt lát(tat)ják sokan a demokraták amerikai veresége, a brexit, a transzatlanti kapcsolatok feszültté válása vagy az EU-n belüli törésvonalak mélyülése mögött is. De nevezte már orosz propagandistának a lengyel ellenzéki médiát a sajtó kormánypárti része is.
Nem abszurd?! Ahelyett, hogy a demokraták elgondolkodtak volna azon, miért álltak annyian Donald Trump mögé, vagy az európai elit megpróbálná helyreállítani a benne megingott bizalmat, orvosolni a megosztottság okait, inkább Moszkvára mutogat. Az orosz propagandára, Putyin trollhadseregére. Mert ez könnyebb, mint megoldani a saját gondokat. Ez azonban csak a figyelem elterelésére jó, a probléma ettől még nem oldódik meg.
De az orosz propaganda folyamatos felemlegetése nem csak erről szól. Arról is, hogy Oroszország ténylegesen visszatért a globális nagyhatalmak közé, és megtörte a Nyugat monopóliumát. Oroszország pedig, mint minden nagyhatalom, be akar avatkozni a nemzetközi folyamatokba. Ezzel érdekeket sért, ám a Nyugat nem ezt kommunikálja, hanem olyan értékekre hivatkozik, amelyeket sokszor maga sem tart tiszteletben. Ráadásul az sem tetszik sokaknak, hogy aktivitásával Oroszország fel-felborítja a nagyhatalmak közötti erősorrendet. Sokan úgy látják, hogy Moszkva helye alacsonyabban van, mint az aktivitása. Rossz szemmel nézik, hogy jelen pillanatban a nagyjából spanyol GDP-vel bíró Oroszország jóval ereje felett teljesít. Az is sokkolja Moszkva vetélytársait, hogy a hagyományosan reflektív orosz külpolitika az utóbbi években látványosan kreatívabb volt a többi nagy szereplőnél.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs orosz propaganda. De van, még ha el is túlozza a hatását az ellenoldal. Arról közben senki nem beszél, hogy az előszeretettel e propaganda zászlóshajójaként emlegetett RT lényegében az Amerika Hangjának vagy a Deutsche Wellének a lemásolása, és egyes valóban álhíreket terjesztő orosz hátterű portálokkal ellentétben nem hamisítja, csupán nem amerikai, hanem más, adott esetben orosz szemszögből nézve tálalja a valóságot. Sok tekintetben éppen a régi vetélytárs módszereit átvéve. Ez pedig a gondolatokért vívott globális harcban bizony érdekeket sért. Így aztán érthető, hogy a Nyugat igyekszik elhallgattatni, vagy legalábbis lehalkítani ezt a narratívát. Ha másképp nem megy, az ellehetetlenítésével.
A három jelenlegi globális nagyhatalom saját világnézetének elfogadtatásában, vagy ha úgy tetszik, a propagandában más-más úton jár. A lassan minden tekintetben Amerika mellé felnövő Kína csendben, mosolyogva, alattomosan éri el versenytársaiénál semmivel sem emelkedettebb céljait. Úgy vásárolja fel a világot és fogadtatja el önmagát, hogy azt sokan észre sem veszik. A Nyugat az Egyesült Államok vezetésével a liberális demokrácia értékeire, az emberi jogokra hivatkozva nyíltan erőszakolja rá ideológiáját másokra. A demokrácia exportja mögé bújva, saját vélt és sugallt erkölcsi fölénye nevében.
Oroszország legfőbb ereje pedig szláv sejtelmessége. Éppen az, hogy mások, főképp a Nyugat nem igazán érti őt. Így aztán azzal, hogy a valóságosnál többet belelát, démonizálja, félelmetesebbé teszi. Moszkva pedig rájátszik erre az erőre. Talán nem véletlenül. A jó dzsúdós ugyanis az ellenfél lendületéből építkezik. Putyin pedig – ne felejtsük el – fekete öves harcos.
Propaganda vagy különvélemény? I.
