Lassú agónia
Az Európai Unió jövőjéről nem lehet Németország nélkül gondolkodni. De vajon milyen jövő várhat arra a közösségre, amelyik még több migránst akar, miközben Würzburgot ismét vérfürdővé változtatta egy „menedékkérő”? Amely egy másik állam nemzeti büszkeségét és önbecsülését egy természetellenes ideológia jegyében két lábbal tiporja?
„Abban a meggyőződésben éltem, hogy Németország a példás rend klasszikus hazája, ahogy ezt otthon és az iskolában tanultam. Csakugyan, olyan rend volt mindenfelé, a múzeumokban, a pályaudvarokon és a magánlakásokban is. Csak a lelkekben, a német lelkekben nem volt »rend«, homály terjengett benne, gyermekes köd, véres és megtorlatlan, vezekeletlen mítoszok köde…” – írta Márai Sándor Egy polgár vallomásai című művében.
Az EU jövőjéről indított vitában Orbán Viktor idézte egy friss kutatás, az Allensbach Demoszkópiai Intézet felmérésének eredményét, amelyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung is szemlézett. Eszerint már csak a németek kevesebb mint fele, 45 százalékuk érzi úgy, hogy szabadon kifejtheti a véleményét. Az intézet 1953-tól követi nyomon a polgárok véleménynyilvánítási szabadságának változásait. Míg az 1960-as években még a megkérdezettek több mint kétharmada úgy vélekedett, hogy szabadon kifejezheti a véleményét. A németek már meg sem próbálkoznak az önálló véleménynyilvánítással. Vannak, akiket megtévesztettek, mások pedig félnek, ezért mélyen hallgatnak, megnyitva a teret a határokat, nemzeteket, hitet, családot, férfi- és nőnemet, egyszóval az önazonosság minden formáját sárba taposó véleményvezérek ámokfutása előtt.
A német média szinte teljes egészében e pusztító politikai eszme kiszolgálója lett. Az eszközök adottak: a világ legnagyobb médiapiacán az elmúlt évtizedekben óriási tőkekoncentráció ment végbe. A német újságok és kereskedelmi tévétársaságok négy nagy cégcsoport kezében koncentrálódtak, ők uralják a teljes német médiapiac hetven százalékát, és közülük csak három magáncég: a Bertelsmann SE & Co., az ARD közszolgálati televízió, a ProSiebenSat.1 Media SE nevű részvénytársaság és az Axel Springer cégcsoport. (Megvásárolt igazságok, demokrata.hu, világ/2020.12.15.)
Az Allensbach-felmérés másik megállapítása, hogy huszonöt éve még csak a németek 15 százaléka vélekedett úgy, hogy az iszlám olyan kényes kérdés, amellyel vigyázni kell. Ma ez az arány 59 százalék. A befogadáspárti média kezdetben még a migrációs hátterű bűncselekmények elkövetőinek a származását is eltitkolta. Ez ugyan mára megváltozott, mert a lapok hitelessége veszélybe került, de a híradások továbbra is visszafogottak. A legfrissebb példa erre, ahogy a német sajtó a múlt pénteki würzburgi támadásról számolt be. A brutális vérfürdő helyszíne Bajorország, az ámokfutás Münchentől 277 kilométerre történt. Egy férfi Würzburg belvárosában szemlátomást válogatás nélkül támadt járókelőkre, és megölt három embert. Rendőrségi információk szerint további öt személy megsérült, ketten közülük életveszélyesen.
„A pontos háttér egyelőre még tisztázatlan. Az elkövető a Süddeutsche Zeitung információi szerint egy szomáliai férfi, aki 2015 óta van Németországban, és egy hajléktalanszállón él. Néhány napja feltűntek a pszichés zavarai, ezért pszichiátriai kezelést kapott. (…) Az iszlamista háttér nem ismert, de a belügyminiszter nem zárja ki az iszlamista indítékot” – adta hírül a Süddeutsche Zeitung. A gyanúsított mellé hivatalból kirendelt védő a támadás másnapján közölte, a gyanúsítottal való beszélgetése után nem talált iszlamista indítékra utaló jeleket. Ehhez képest vasárnap megírta a Bild am Sonntag, hogy a szomáliai gyanúsított mindkét mobiltelefonján és a szállásán is az Iszlám Államhoz köthető propagandaanyagokat találtak. A három rendbeli emberöléssel és hat rendbeli emberölési kísérlettel, valamint súlyos testi sértéssel gyanúsított férfi egy kórházban dolgozott, ismerősei szerint barátságos volt, de az utóbbi hónapokban megváltozott. A 24 éves szomáliai menedékkérő nem kapott Németországban menekültstátuszt, de ki sem toloncolták: oltalmazottként Németországban maradhatott…
A három nő életét hidegvérrel kioltó gyilkosságot követően Würzburg CDU-s főpolgármestere, Christian Schuchardt nyílt levélben fordult a lakossághoz, amelyben azt írta, ő nemcsak az áldozatokért és a hozzátartozókért hullajt könnyeket, hanem a városért is. „Mert ez a rövidzárlat, ez az egyenlőségtétel a menekültek és az erőszaktevők, a vallásháborút folytatók és a terrorista mészárlások elkövetői közé nem helyénvaló. Majd a rendőrség kideríti az ügy hátterét.”
Azóta kiderítette. A szomáliai elkövető röviddel őrizetbe vétele után közölte: ő már megvalósította a saját dzsihádját – írta meg a Der Spiegel. A müncheni főügyész bejelentette, valószínűnek tartja az iszlamista indítékot. Schuchardt úr szerint azonban nem lehet általánosítani. A würzburgi főpolgármester korábban levélben kérte Angela Merkelt, hogy találjanak megoldást arra, hogy Würzburg még több menedékkérőt fogadhasson be, hogy a város a menedékkérők „biztos kikötője” legyen. Hát ez nem jött össze.
Végül az Allensbach intézet felmérése arra is rámutat, hogy huszonöt éve még a hazaszeretet sem volt tabu Németországban. 1996-ban a németek mindössze 16 százaléka állította, hogy a patriotizmus kényes téma. Ma már közel negyven százalékuk érzi így, és ez az arány az idei Európa-bajnokság alatt minden bizonnyal tovább romlott. Az LMBT-ideológia és a nyílt társadalom eszméjének alárendelt politikai elit mindent elkövet azért, hogy a németekből a hazaszeretet utolsó csíráit is kiirtsák, egyúttal megbüntessék azokat az országokat, ahol nem tabu, hanem érték a hazaszeretet.
A német–magyar meccs előtt, miután az UEFA nem engedélyezte az Allianz Arena szivárványszínű kivilágítását, egy Olivia Jones nevű nőimitátor azzal a követeléssel állt elő, hogy a müncheni arénában Conchita Wurst énekelje a német himnuszt. Az LMBT-lobbi ennek érdekében petíciót is indított a change.org oldalon: „Nem adjuk fel. Követeljük, hogy Conchita Wurst vagy egy másik köztudottan homoszexuális művész énekelje a német himnuszt, hogy az örök maradiaknak a fülébe csengjen: egység, jog és szabadság mindenkinek” – hangoztatták. Ha rajtuk múlott volna, Conchita Wurst eleget is tesz a felkérésnek. Megüzente, hogy ő a maga részéről ráér.
A szurkolók is láthatták, hogy a labdarúgó-Európa-bajnokságon a politika száműzte a stadionból a német zászlót. Az ötlet a Rajna-vidék–pfalzi Zöld Ifjaktól (Grüne Jugend) származott, de a követeléshez több tartomány is csatlakozott. Azt akarták, hogy a szurkolók ne lengessék a mérkőzésen a német nemzeti lobogót. Jamila Schäfer, a Zöld Ifjak szóvivője még ennél is tovább ment: általánosságban is betiltaná a német nemzeti lobogó használatát. Az indok, aki patrióta, az kirekeszt másokat…
Valóban? Mi épp fordítva láttuk. 2021. július 21-én a magyar szurkolók testközelből élhették át, hogy mi lett a kedélyes Bajorországból, a müncheni sörfesztivál híres fővárosából: „Egy 58 fős busz indult el Budapestről jó hangulatban kedd késő este, hogy szerda reggelre megérkezzen a bajor fővárosba, és ott hangolódhasson az esti mérkőzésre. Mindenki utcai viseletben utazott, még véletlenül sem szerettük volna, ha netalántán megriadnak 58 főtől, akik egyenöltözetben érkeznek. Az út teljesen átlagosan telt egészen addig, míg át nem értünk egy Németországnak nevezett területre” – kezdte a beszámolóját az egyik magyar szurkoló. Aki azután pontról pontra leírja, milyen bánásmódban volt részük a magyar vendégeknek, akik mindössze 14 órát töltöttek a bajor fővárosban: rohamrendőrök, igazoltatás, motozás a tűző napon, bűnözőknek járó bánásmód, a keleti vakcinákkal beoltottak tesztelése, szivárványos provokációk sora, végül 18 magyar szurkoló őrizetbe vétele túlzott gólöröm, a védőháló megtépése, egy vizespalack elhajítása és egy 1899 feliratú tetoválás miatt. (Utóbbi egyébként nem valami titkos kód, hanem az FTC alapítási éve.) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter levélben kért magyarázatot Joachim Hermann bajor belügyminisztertől a müncheni mérkőzésen történtek miatt.
„Hazánk himnuszának éneklése alatt egy szivárványszínű zászlót lobogtató személy berohant a pályára, és provokálta a himnuszt éneklő magyar játékosokat. Természetesen időnként előfordul, hogy szurkolók a pályára szaladnak a mérkőzés közben vagy után, de az mégiscsak felháborító, hogy mindez az egyik részt vevő ország himnusza alatt történik.” A külügyminiszter tájékoztatást kért a bajor belügyminisztertől arról, hogy milyen büntetést kapott a himnusz alatt szivárványszínű zászlót lengető személy, és mindez hogyan történhetett meg, amikor „minden bizonnyal elegendő létszámú rendőri erő volt jelen a stadionban, hiszen láthattuk a kommandóssorfal felállítását a magyar szurkolók elé”.
Azonban később a német himnusszal is történt valami, ami a németeknek nagyon kínos. Az angolok elleni nyolcaddöntő hollandiai közvetítésén a holland közszolgálati televízió a német himnusz szövegét a Deutschlandlied első versszakának szövegével feliratozta. Ez a versszak a hitleri időket, a náci múltat, a német felsőbbrendűséget hirdeti: „Deutschland, Deutschland über alles, über alles in der Welt…”
Véletlen? A holland közszolgálati televízió sietve elnézést kért a tévedésért, mivel köztudott, hogy ezt a versszakot 1952 óta tilos énekelni Németországban. Véletlenek azonban nincsenek. A fagyi visszanyalt.