Moszkva szorít a donbasszi gyűrűn
A Győzelem napja körüli megemlékezések és események fokozatos lecsengésével a figyelem középpontjába ismét a harctéri események kerültek. Kiderült, hogy a május 9-re tervezett ukrán presztízsműveletek nemhogy nem sikerültek, de a fájó veszteségek épp Kijevet érték. Miközben Moszkva egyre szorosabbra fonja az észak-donbasszi bekerítést, Kijev Harkov térségében területeket szerezve jelent veszélyt a műveletre. Az ukrajnai üzemanyaghiányt pedig nem kizárt, hogy a jövőben akár élelmiszer problémák is követik – írja a moszkvater.com-on Hidegkuti Konstantin.
Oroszország az elmúlt napok folyamán tovább folytatta a kiemelt infrastrukturális elemek, illetve katonai célpontok szisztematikus támadását főképp Odessza térségében. Újfent bemutatkozhattak a Kinzsal hiperszonikus rakéták – ezúttal állítólag Tu-22M3 bombázóról indítva –, ahogy szuperszonikus társa, az Oniksz is. Előbbi egy Odessza térségében található szállodát, míg utóbbi többek közt Cservonoglinszkoje repülőterét támadta.
Egyes, meg nem erősített információk szerint az említett szálloda szolgált az Odessza környéki külföldi zsoldosok főhadiszállásaként.
A zsoldosok főképp a folyamatosan beérkező nyugati fegyverzet kezelésében és a rájuk történő kiképzésben vettek részt. Egyes jelentések szerint az Odessza elleni rakétacsapások részeként az Európából, illetve Egyesült Államokból érkezett repülőgép-alkatrészek jelentős része is megsemmisült. De immár negyedik találatát szenvedte el a Zatoka melletti vasúti híd is, amelynek eredményességéről egyelőre nincsenek pontos információk. A nyugati sajtó által felkapott odesszai Riviera bevásárlóközpont elleni rakétatámadás tekintetében pedig ugyanazt mondhatjuk el, mint amit a kijevi Retroville esetében. Avagy az ukrán haderő szinte biztosan a kijevi példához hasonlóan szintén lőszer vagy egyéb célú katonai raktárként használta.
A Kígyó-sziget kapcsán egyre nyilvánvalóbbá válnak az ukrán hadművelet tervezési hibái
Az orosz védelmi minisztérium által közölt pontos veszteséglista alapján ugyanis eddig mintegy 78 ukrán katona, 5 vadászgép, 4 helikopter és 32 drón – köztük 11 Bayraktar TB2 – veszett oda a sziget elleni támadások során. Utóbbit ukrán források is megerősítik, amelyek arról számolnak be, hogy az elmúlt két hét során a Kígyó-sziget és az oroszországi célpontok esetében Ukrajna több Bayraktar drónt vesztett, mint a háború addig eltelt időszakáig összesen. Az ukrán Bayraktar-veszteségek immár elérik a 80 darabos szintet, amely nemcsak Kijev, de Ankara szempontjából is kínos. Az összkép egyik felét teszi csak ki az, hogy a gyártó Baykar Makina termelési kapacitásait meghaladják az ukrán veszteségek, de mindez a karabahi háború alatt felépített nimbuszt rombolja le szisztematikusan.
Pontosabban immár valós körülmények közt mutatkozik meg a Bayraktarok sérülékenysége egy modern, többrétegű légvédelemmel felszerelt ellenféllel szemben.
Amennyiben megfelelően kiépített légvédelemmel találja szemben magát egy Bayraktar, alacsony manőverező képessége és viszonylag lassú sebessége folytán szinte a gyakorló célpont szerepét veszi fel. Továbbá a 80 elvesztett példány egyértelműen bizonyítja, hogy Törökország is beszállt Ukrajna felfegyverzésébe, mivel legjobb esetben is csak 30-40 közti mennyiségben állt hadrendben Bayraktar TB2-ből a háború kezdetekor. Ráadásul, a korábban említett Cservonoglinszkoje repülőtér kérdése is Kígyó-sziget elleni támadásokhoz kapcsolódik. Révén utóbbi Arcizzal együtt szolgált az ukrán műveletek légi kontingensének kiinduló pontjaként mind a drónok, mind a helikopterek esetében. Vélhetően a támadások hatására – és a győzelem napi faktor elmúlásával – hétfőn már nem is érték el az ukrán erők a Kígyó-sziget térségét.
A TASZSZ információi szerint a Kígyó-sziget elleni támadás kidolgozásában brit katonai tanácsadók vettek részt.
Állítólag Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök nem támogatta az akciót annak veszélyessége miatt, ám Zelenszkij nyomására végül átment a sikertelennek bizonyuló tervezet. Az orosz kormányzathoz közeli forrás szerint a cél a sziget elfoglalása lett volna május 9-ig, amelynek révén aztán Boris Johnson és Zelenszkij saját „győzelmi közleményt” adhattak volna ki. Mindezek mellett a török katonai tanácsadók azt javasolták Kijevnek, hogy az érzékeny és meglehetősen drága Bayraktar drónokat a Kígyó-sziget támadása helyett inkább az orosz nehéztechnika ellen használják – hasonlóan Karabahhoz –, ám mint látszik az ukrán hadvezetés azt sem fogadta meg.
A frontvonalak tekintetében nagyobb változás nem állt be, a harcok továbbra is délnyugati és tágabb donbasszi fókusszal zajlanak.
A fentebb tárgyalt odesszai és Odessza-környéki eseményeken túl Nyikolajev térségét erős tüzérségi illetve rakétatűz alatt tartja az orosz haderő, miközben a frontok vonalában az elmúlt hetek során érdemi változás nem állt be. Ezzel szemben egyre inkább kikristályosodik a térség jövője, miután Herszon katonai-civil adminisztrációja immár az Oroszországhoz történő felvételi kérelmét lengette be. Mint azt a terület jelenlegi vezetője, Kirill Sztremouszov elmondta, „nem lesz semmilyen függetlenségi népszavazás vagy Herszoni Népköztársaság”, a Herszoni terület vezetése rendeleti úton közvetlenül maga fogja kérni felvételét az Oroszországi Föderációba.
A háborús körülmények közt teljesen érthető, hogy Moszkva több lépcsőfokot kihagyva egyből a terület magához csatolása mellett döntött.
Míg a Krím esetében Koszovóra való folyamatos hivatkozással még nagyjából megmaradt a jogszerűség képe, Oroszország jelenlegi helyzetében teljesen felesleges a nemzetközi jogi formulákkal törődni, hisz a Nyugat úgyse fogja elismerni a területeket Oroszország részeként. Viszont a csatlakozással együtt nem válik sem Herszon, sem Zaporozsje a Krím részévé – az egykori Krími kormányzóság mintájára –, hanem valószínűleg a Krímmel együtt alkothatnak majd egy önálló szövetségi körzetet. Így a föderáció önálló szubjektumaként megmarad helyi önigazgatás, de szövetségi szinten mégis helyreáll az egykori közigazgatási egység.
Donbassz esetében egyre szorosabbra fonódik a szeverodonyecki bekerítési gyűrű.
Popasznaja elfoglalását követően egymás után kerülnek orosz kézbe a helyi szinten stratégiai jelentőségű települések, így a Limantól keletre fekvő Belogorovka és az Izjumtól délnyugatra található Velikaja Kamisevaha. Belogorovka elfoglalása gyakorlatilag egyenes utat nyit Liszicsanszkba, míg Velikaja Kamisevaha a Szlavjanszk-Kramatorszk elleni támadás során hordoz kiemelt jelentőséget. Előbbi esetében egyes jelentések szerint az orosz erők a Donyec folyón átkelve már a várostól pár kilométeres távolságban vannak. Amennyiben sikerül a Liszicsanszkot és Szeverodonyecket magába foglaló területet bekeríteni, azzal nagyjából 8 ezer fős ukrán haderőt tudnak majd az orosz-szakadár csapatok a főerőktől elvágni. […]
Herszonhoz hasonlóan a Luganszki és Donyecki Népköztársaságok is minél hamarabb Oroszország részeivé szeretnének válni”
Míg Donyeck esetében Gyenyisz Pusilin a napokban a felvételi kérelmet megerősítő népszavazásról beszélt, addig nem kizárt, hogy Luganszk Herszon példáját követve közvetlen rendeleti úton kíván Oroszország részévé válni. Bár ha azt nézzük, a szakadár területek 2014-es alkotmányainak megfogalmazásakor, illetve azt megelőzően már megtették a szükséges népszavazást.