Tovább a kínai úton

Több ezer küldött gyűlt össze a pekingi Nagy Népi Csarnok üléstermében, hogy részt vegyen Kína legfontosabb politikai eseményén, a „két ülésszak”, kínaiul a liang huj, azaz az Országos Népi Kongresszus (NPC) és a Kínai Népi Politikai Konzultatív Konferencia (CPPCC) gyűlésein. A nemzetiségi képviselők közül sokan népviseletben érkeztek, és az öltönyös többségi képviselők elismerő pillantásaitól kísérve vonulnak végig a folyosón. Némelyek szemérmesebben, mások bátrabban pózolnak, amikor a láthatólag han (többségi kínai – a szerk.) politikusok közös fotóra invitálják őket. A küldöttek közt bolyongva több buddhista szerzetes is feltűnik. Velük és a megjelent katonai vezetőkkel is könnyű szóba elegyedni, kedvesen viszonozzák a köszöntést, és amikor elmondjuk, hogy Magyarországról érkeztünk, büszkén zsebeljük be az elismerő gesztusokat.

Seregszemle a világ előtt

A CPPCC és az NPC ülése párhuzamosan zajlik, a nagyobb figyelem azonban a 2977 fős NPC, a törvényhozó gyűlés munkájára összpontosul. Tagjai megvitatják az ország előtt álló kihívásokat, felvázolják Kína következő évre vonatkozó gazdasági, szociális és külpolitikai stratégiáját. Az eseményről a teljes világsajtó beszámol, a legjelentősebb médiumok és hírügynökségek tudósítói egyenesen Pekingből jelentkeznek. A Ming- és a és a Csing-dinasztia stílusában épült Népi Csarnok harmadik emeleti karzata csaknem teljesen megtelik afrikai, európai, észak-amerikai, dél-amerikai és arab újságírókkal.

A hatalmas oszlopcsarnokok, a katonazenekar játéka, a szimmetrikus rendben ülő képviselők és pártvezetés különleges atmoszférát teremtenek. Még a teát felszolgáló fiatalok is egyszerre mozognak. Minden a hagyományok szerint történik, semmit nem bíznak a véletlenre. Nyoma sincs azonban annak a szorongásnak, amit a fegyelmezettség mögé képzelne a nyugati ember. Az ünnepélyesség, a méltóságteljes viselkedés a kínai néplélek alaptartozéka, a ceremoniális attitűdöt a nemzet is elvárja.

A „két ülésszak” hibátlan levezénylése persze a világ figyelő szemei miatt is fontos. Ekkor jelölik ki ugyanis a gazdasági növekedés célszámait, illetve döntenek a katonai költségvetés mértékéről is. Az érdeklődés idén a szokottnál is élénkebb volt, a kínai ingatlanszektor nehézségeire, a belső fogyasztás lassú növekedésére adott válaszok ugyanis nemcsak Kína 1,4 milliárdos lakosságának életére, hanem a globális gazdaság egészére döntő hatással vannak. A kameruni küldöttség tagjaival szóba elegyedve megtudjuk, hogy a kínai beruházások jelentősége számukra kifejezetten húsba vágó.

– Afrikát évszázadokon keresztül kirabolták a franciák, az angolok, a belgák és a hollandok. A gyarmati rendszer után más formában ugyan, de folytatódott a kizsákmányolás. Néha az az érzésem, hogy szándékosan gátolnak minket abban, hogy talpra álljunk. A kínai partnerrel viszont van esélyünk a saját utunkra lépni. Persze időnként a kínai cégekkel sem könnyű megállapodni, de amit ígérnek, azt betartják – mondja a fiatal Christine, aki hazája egyik legnagyobb lapjának tudósít.

Abban biztosak lehetünk, hogy a pekingi kormány számára is a gazdasági növekedés kérdése áll az első helyen. A kínai „társadalmi szerződés” értelmében ugyanis a rendszer stabilitását a lojális polgárok garantálják, akiknek a kormány teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy szorgalmas munkával előre tudjanak jutni az életben. Az 1970-es és 80-as években születettek még össze tudják hasonlítani a harminc évvel ezelőtti és a jelenlegi fejlettségi szintet, de a fiatalabb generációk elvárása már magasabb.

– Az elmúlt három évtized alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül Kína, még egyszer ugyanekkorát ugrani képtelenség. Nem a képességek hiánya miatt, hanem általában véve. A nagy kérdés azonban az, hogy a következő harminc évben mit tud kínálni a párt, a kormány a most felnővő generációknak, akiknek a jólét magától értetődő. Ezért is lett a további gazdaságpolitikában a minőségi fejlődés és a fenntarthatóság a kulcsszó – mondja Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója.

A kínai kormány felmérésekkel, kérdőívekkel igyekszik követni a polgárok elvárásait a kormánnyal és saját életviszonyaikkal kapcsolatban. Emellett a big data is élő valóság, a több mint egymilliárd aktív internethasználó adatai alapján aránylag pontosan le tudják szűrni, mik a társadalom igényekei. Kínában már furcsán tekintenek a készpénzre, a többség a WeChat és az Alipay alkalmazáson keresztül fizet és vásárol az aggastyántól a tinédzserig bezárólag. A fogyasztási szokások pedig politikailag is fontosak a kormánynak.

Ami a számokat illeti

A pekingi vezetés végül nem okozott csalódást sem a nemzetközi megfigyelőknek, sem saját polgárainak. Az NPC-nek benyújtott munkaterv szerint tavaly 5,2 százalékos növekedést ért el Kína, 2024-re pedig ötszázalékos GDP-bővülést irányoztak elő. Több mint 12 millió új munkahely létrehozását, a költségvetési hiány 3 százalékon tartását tűzték ki célul. 3,9 billió jüan értékben speciális kötvények kibocsátását is eldöntötték, ami segíthet az eladósodással küzdő önkormányzatoknak; programot dolgoznak ki a fogyasztás ösztönzésére, és 700 milliárd jüant különítenek el különféle beruházások finanszírozására, ami érinti az energiaforradalom serkentését is. Mindez közvetett módon a világgazdaságnak is jó hír. Sokak feje főhet viszont a nagyvilágban, főleg az Egyesült Államokban amiatt, hogy a katonai kiadásokat 1690 milliárd zsenminpivel növelték, ami 7,2 százalékos emelkedés tavalyhoz képest.

Vang Ven professzor, a Kínai Zsenmin (Renmin) Egyetem kutatási centrumának vezetője szerint a gazdasági növekedés kérdése mindig is prioritás volt a „két ülésszak” programjában, de a kínai gazdaságra nehezedő mostani nyomás miatt ezúttal minden korábbinál fontosabb.

– Kína már nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget a GDP mérőszámainak, mint korábban. A magas színvonalú fejlesztést helyezi előtérbe, ökológiai, társadalmi, gazdasági és politikai egyensúlyra törekszik. Ez nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt érvényes – magyarázza Vang Ven.

A pekingi kongresszusokat kísérő sajtótájékoztatókon a kormány miniszterei világosan kommunikáltak Oroszországgal, Palesztinával, Tajvannal vagy éppen az USA-val kapcsolatban. Peking nyíltan beszél saját és a világgazdaságot érintő nehézségekről, a biztonságpolitikai kihívásokról, a nagyhatalmi szembenállásról. Vitakészek, már amennyiben nem egyoldalú vádbeszédet kell végig hallgatniuk a konkurens nagyhatalmak vagy az azok narratíváját képviselő média részéről. A nyugati média ugyanakkor joggal hiányolta a gazdasági megoldások mikéntjét.

– Az egész világon bajban van a gazdaság, nem kell külön aggódni a kínai gazdaság és a serkentésére alkalmazott megoldások miatt. Kínának kétségtelenül vannak problémái, de egy ekkora gazdaság megbirkózik ezekkel. Ne feledjük el azt se, hogy a tavalyi GDP emelkedésének összértéke sok nagy gazdaság teljes GDP-jével egyenértékű. A pekingi vezetés pedig csak olyan célokat fogalmaz meg, amelyeket biztosan teljesíteni is tud majd – mondja Horváth Levente.

Vang Ven professzor megfordítva a dolgok logikáját, a nyugati média tárgyilagosságát hiányolja Kína és a kínai gazdaság helyzetét illetően. Szerinte azonban Kína már kilépett a nyugati média abszolutizálásának csapdájából.

– A múltban a kínaiak csodálták a nyugati médiát, tisztességesnek, a társadalmi lelkiismeret tükrének tekintették. Azóta viszont kiderült, hogy ezen orgánumok nagyobb részének megkérdőjelezhető a hitelessége. Valójában ideológiavezérelten működnek. Ebből a perspektívából figyelve nem kell figyelembe venni a „Kína gazdasági képességei csúcsára ért” elméletet vagy azt az álszent aggódást, hogy Kína bajban van – magyarázza a professzor.

Vang Ven szerint ezeket a szólamokat hosszú évek óta ismételgetik annak ellenére is, hogy számtalanszor rácáfolt mindre a valóság.

– A szenzációhajhász jóslatok legfeljebb a kattintást vagy a lapeladást segítik, Kínára azonban nincsenek hatással – teszi hozzá Vang professzor.

Kínai „demokrácia”

A nyugati média a „két ülésszak” kapcsán erőszeretettel boncolgatta annak a témáját, hogy Hszi Csin-ping elnök egyre nagyobb befolyásra tesz szert az állam irányításában. Ennek kapcsán találgatásokra adott okot, hogy idén a hagyományokat megszakítva elmaradt a miniszterelnöki sajtótájékoztató. Vang Ven professzor szerint azonban a nyugati média spekulációi félrevezetőek, és alapvetően provokációs célokat szolgálnak. A kínai elemző úgy látja, manapság minden hatékonyan kormányzott ország arra törekszik, hogy megerősítse az államfőt a vezetői jogaiban.

– Az Egyesült Államok elnöke államfő, kormányfő és a hadsereg főparancsnoka egy személyben. A nyugati média mégsem démonizálja az amerikai elnök hatalmát az ország és párt felett. Kína azonban folyamatosan kutatja a korszerű nemzeti kormányzás újabb lehetőségeit – teszi hozzá Vang Ven.

A professzor szerint a jelenlegi kínai berendezkedés, ami a párt és a nép konszenzusán alapszik, és ami megerősítette Hszi Csin-ping elsőségét a vezetésben, garantálja Kína hosszú távú fejlődését és a nemzet megerősödését.

A kérdés kapcsán Horváth Levente elmondja, hogy a kínai politikában mindig is jelen volt a ciklikusság. Egyszer lazítanak, máskor szigorítanak. Most a központosítás ideje jött el, amit jórészt a nemzetközi helyzet indokol.

– Háborús helyzet Ukrajnában, gazdasági nehézségek világszerte, kiéleződött a tajvani kérdés, NATO-bázist terveznek nyitni Japánban, szankciókat léptettek életbe Kínával szemben, az EU is egyre barátságtalanabb lépéseket tesz. Az országnak most egységesnek kell lennie. A hatalomkoncentráció annak a jele, hogy a kínai kormány megértette, hatalmas viharban kell kormányozni a hajót – így Horváth Levente.

A szakértő egy amerikai kutatást idéz, amely szerint a lakosság 90 százaléka támogatja a kormányt.

– A kínaiak tisztában vannak az események hátterével, Kína valós viszonyaival. Ameddig jól mennek a dolgok, jól élnek az emberek, Kína fejlődik és erős, addig nem rendül meg a rendszer – teszi hozzá Horváth Levente.

Vang Ven professzor szerint pedig az államvezetésben, a nemzetközi kapcsolatokban megjelenő sajátságos „Kínai út, kínai megoldások” azt az önbizalmat tükrözik, hogy a kínai bölcsességgel hozzájárulnak a világ fejlődéséhez.

– Az elmúlt évtizedekben a világban káosz uralkodott, a Nyugat meggyengült. Megkérdőjeleződött az európai és amerikai út egyetemessége, amely a felfedezések kora óta meghatározta a világ fejlődését. A kínai út jelentősége, hogy pótolni tudja a nyugati országok hiányosságait, ezzel biztonságosabbá tesszük a világot mindenki számára – magyarázza a professzor.

A kínai gondolkodásra, az államvezetésre pedig mai napig döntő befolyással van a hagyományos kínai filozófia, a konfucianizmus.

– A konfucianizmus hagyományai, mint például a műveld magad, gondoskodj a családodról, kormányozd úgy az országod, hogy békét hozzon a világnak, természetes módon tükröződik a Kínai Kommunista Párt filozófiájában – mondja Vang Ven.

Horváth Levente 12 évig élt Kínában, évekig a sanghaji konzulátust is vezette. Saját tapasztalatai megerősítik a professzor szavait.

– Ez azonban teljesen más szemlélet, nyugati fejjel nem könnyű megérteni, tapasztalt Kína-szakértők is nehezen adják át a nyugati terminológia szerint – teszi hozzá Horváth Levente.

Kína kijelölte céljait az idei évre nézve, Peking pedig továbbra is nyílt lapokkal játszik. A „két ülésszak” közben lezárult, a legfontosabb döntések azonban csak ezután születnek majd meg. A hiányolt mikéntekről ugyanis Hszi Csin-ping közvetlen környezetében határoznak majd, a színpompás pekingi esemény azonban a valóságnak megfelelően tükrözte Kína egységét a konkurensek és a partnerek irányába egyaránt.