Hirdetés

A program során a minisztériumba érkezett fotók GPS-koordinátáit szétküldik az adott területen működő önkormányzatoknak, kormányhivataloknak, illetve a kezelő állami szerveknek, például a MÁV-nak vagy a Magyar Közútnak. Utóbbi munkatársai már az első két hónapban összesen 530 tonna hulladékot gyűjtöttek össze 242 helyszínről. Az applikáción keresztül a legtöbb bejelentés Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezett, de a legnagyobb mennyiségű hulladékot Komárom-Esztergom megyéből szállították el. A bejelentések két százalékában gyorsforgalmi, 24 százalékában főút, 74 százalékában pedig mellékút menti szemétkupacokra hívták fel a figyelmet – utóbbinál nyilvánvalóan a legcsekélyebb a lebukás kockázata.

Az összegyűjtött szemét több mint fele volt építési-bontási törmelék, ötödét lakossági eredetű lom tette ki, 10-10 százalék körül alakult a kommunális és gumihulladék aránya, öt százalék alatt maradt a zöld és egyéb vegyes (elektronikai, veszélyes) fajták aránya. A szennyezett területeken helyszínenként átlagosan 3,5 tonna volt lerakva.

Kiskapuzó kényszeresek

Persze nem elég a tisztítás, valahogy meg is kellene előzni az illegális hulladéklerakást. Az önkormányzatok környezetvédelmi programjaiban számos intézkedés, ötlet szerepel erre, Kaposváron például félről egy tonnára emelték az építési törmeléknek azt a mennyiségét, amely díjmentesen lerakható az erre szolgáló helyen.

Nehéz helyzetben vannak a döntéshozók, mert országos tapasztalat, hogy ha az önkormányzat következetesen elszállítja, amit a közterületeire leraknak, pár hónapon belül újra kezdheti, mert híre megy, hova érdemes kitenni a szemetet. Ez ellen csak mozgásérzékelős térfigyelő kamera védhet. Ugyanilyen csapdát jelentenek az ingyenes lomtalanítások. Például Budapest X. kerületében egy szervizútról ilyenkor rendre ezer köbméterekben mérhető hulladékot visznek el. Nyilvánvaló, hogy ekkora mennyiség nem a környéken lakóktól származik, a lomtalanításokra általában Pest megye településeiről is beszállítják a szemetet. A közterület-felügyeletek ez ellen nem tudnak fellépni, miután 6-10 kivezényelhető önkormányzati rendésszel működnek.

Korábban írtuk

Szintén problémás eset a kényszeres gyűjtögetők hulladékfelhalmozása, hiszen ez magáningatlanokat érint. Évekig tartanak az eljárások, pedig társasházi lakásokban is összehordanak limlomokat az emberek, nem csak családi házak mellett. Az ilyen halmok azonban könnyen otthonává válnak a rágcsálóknak, főleg a patkányoknak. Az országos toplistán szerepel egy nagyatádi és egy biatorbágyi ügy, illetve 2020 januárjában rekordot döntött Budapesten egy Debercsény utcai ingatlan, ahonnan 268 tonnányi hulladékot szállítottak el. 14 millió forintba került elvinni.

Az ügyek közös tanulsága, hogy a kényszeres gyűjtögetők mindent megtesznek gyűjteményük védelmében. Így nem engedik be szemlézni a hatóság embereit, profi módon igyekeznek kihasználni az eljárásjogi kiskapukat, a jogorvoslati határidőket. A repertoár része az eljáró ügyintézők megfélemlítése, valamint az öngyilkossággal való fenyegetőzés is. Ikrényben a közterületre kifolyó hulladék takarításakor és a Debercsény utcai mentesítésnél is előfordult, hogy amit a munkások a konténerbe tettek, a gyűjtögető visszamentette. Ezért a rend­őrség sokszor kénytelen megbilincselni az illetőt. A Debercsény utcai ingatlan haszonélvezője lopás miatt még büntetőfeljelentést is tett a kiürítést végzőkkel szemben. Ráadásul a végrehajtás költségét a közelmúltig a kiürítést elrendelő önkormányzatnak kellett előre biztosítani. Később behajtható ugyan a tulajdonoson, ráterhelve az ingatlanra, de a gyakorlatban az amúgy is forráshiányos Nagyatád önkormányzatának például nem volt hirtelen megelőlegezhető négymillió forintja a takarításra.

Szigorúbb szabályozás

A nagyatádi és az ikrényi ügy megjárta az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát is, a tapasztalatok hatására jogalkotási folyamat vette kezdetét. A 2021. évi új rendeletek szerint a kormány magához vonta az alapeljárást, és a megyei kormányhivatalokhoz telepítette. A központosító döntést aligha bánják az önkormányzatok: a kényszeres gyűjtögetőkkel szembeni eljárások elhúzódása, a külterületeken elhagyott hulladék ügye aránytalan terhet ró különösen a kistelepülések polgármesteri hivatalaira. Nincs gyakorlat a hulladék szakszerű minősítésére, és nagyítóval kell keresni példát arra is, amikor pedig megvan az elszántság és a szakértelem az adott ingatlan elárverezésére, hogy a takarításra megelőlegezett pénzét visszakapja az önkormányzat.

Az is változás, hogy ha a végrehajtás valamilyen ok folytán eredménytelen, például nincs rá elég pénz, megkereshetik az állami adó- és vámhatóságot. Vagyis a szükséges milliókat a NAV-on keresztül a központi költségvetés előlegezi meg, majd terheli az ingatlanokra. Korábban ugyanis például építési szabálytalanság esetén az önkormányzat 99 százalékban inkább csak bírságolt, így aztán a helyzet nem változott. Az új szabályok alapján azonban az adóhatóság csak kétszer bírságolhat, utána meg kell szerveznie a fizikai végrehajtást. Mindez jótékonyan hat a hulladékos határozatok végrehajtására is.

Szigorúbb lett idén március 1-jétől a büntetőjogi szabályozás is: aki a hatóság által nem engedélyezett helyen az „emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére alkalmas vagy jelentős mennyiségű hulladékot elhelyez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Egytől öt évig terjedő szabadságvesztés a büntetés akkor, ha a bűncselekményt veszélyes hulladékra vagy különösen jelentős mennyiségű hulladékra vonatkozóan követik el, vagy ha az elkövető visszaeső.

Lehetetlen élethelyzetek

Persze előfordul az is, hogy magántulajdonon helyeznek el szemetet, de nem a tulajdonos. Mi ekkor a teendő? A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi törvény értelmében az ingatlanon elhagyott hulladék kezelési kötelezettsége a hulladék tulajdonosát, ha annak személye nem állapítható meg, az ingatlan gazdáját terheli. Az ingatlan tulajdonosának ugyanis nemcsak jogai vannak, hanem kötelességei is.

A helyzetet tovább bonyolítja, ha például többen birtokolják az adott ingatlant. A rendszerváltás utáni kárpótlások teremtettek ilyen soktulajdonosú területeket, épp azokat, amelyek azóta is parlagon hevernek, félreeső helyeken. Például Kőbányán egy kárpótlásként kiosztott 15 hektáros erdőnek 250 tulajdonosa is van. A nagyvárosok környékén a kárpótlási jeggyel történő licitálások fő motivációja nem annyira a művelhető földhöz jutás, hanem a dirib-darab földek esetleges belterületbe sorolásának reménye volt, ám ezek a spekulációk ritkán jöttek be. E kevéssé gondozott, elhagyott területek ugyanakkor tökéletes célpontjai az illegális hulladéklerakóknak.

További csavar, hogy az ingatlanok nyilvántartásában helyenként elhunyt személyek is be vannak jegyezve tulajdonosként. Mindez arra vezethető vissza, hogy a kárpótlási árveréseket követően nemegyszer nyolc év is eltelt, mire az akkor túlterhelt földhivatalok bejegyezték a tulajdonjogot. Ha az árverezés és a bejegyzés között történt az elhalálozás, bejegyzett tulajdonjog hiányában ezen területrészek kimaradtak a hagyatéki leltárakból. Arra is akadt nem egy példa, hogy a kárpótlási jegyekkel mozaikszerűen száznál is több helyen lett az illető tulajdonos, ebben a rekorder egy Nagytétényben élő hölgy, aki férje és nővére után 313 ingatlanrész örököse és vagyonkezelője. Mindezek miatt előfordulhat, hogy az agglomerációs földtulajdonosok egy része nem is tudja, hol van a területe. Ráadásul az érintettek szinte biztosan vétlenek a hulladék felhalmozásában. De valakinek mégis fizetnie kell a számlát, hiszen a büdzsé véges: például Kaposvárnak évente átlagosan 30 millió forintjába kerül a saját területei megtisztítása; a fővárosi kerületek erre szánt 20-30 millió forintjából fel lehetne újítani egy-egy óvodát. Érd városa pedig az előző évből megmaradt környezetvédelmi alapot teljes egészében erre szokta fordítani.